Röviden tehát, kissé csalódást keltő két év várakozás után ez a végeredmény. Pedig minden, tényleg minden adott volt ahhoz, hogy ez a film koronázhassa meg Daniel Craig Bond-karrierjét. A Nincs idő meghalni viszont nem aknázza ki a színészekben rejlő potenciált, a történet sokszor unalomba fullad, és egyszerűen nem tudunk mélyen invesztálódni a cselekménybe. A lezárás mégis tiszteletteljes, és egyben megható. (Kiemelt kép: Nicola Dove / Collection ChristopheL/AFP)
007 Nincs idő meghalni A Nincs idő meghalni messze nem a legjobb, de a legmaradandóbb és legmélyebb Bond-epizód, ami egyszerre Daniel Craig gyönyörű búcsúja és Fukunaga zseniális játéka közönsége érzelmeivel. A Casino Royale-ban feltűnt új James Bond, Daniel Craig az első, aki nem elődjeivel azonos módon, a kész 007-est örökölte. Az alkotók 2006-tól folyamatosan építették fel Bond rebootolt karakterét, a megszokott attribútumok mellett a filmek fő elemévé az ügynök eredettörténete, pszichéje vált. Már első filmjében is érezhettük, hogy Craiggel nem csak új színészt, hanem új Bondot is kaptunk: a macsó jellem alatt kezdett fel-felsejleni az az ember, akivé James a Nincs idő meghalni című epizódig válik. Daniel Craig, mint James Bond A Craig-éra alatt született filmek az első olyan darabjai az univerzumnak, amik nem csupán a színészt tartják meg, hanem történetileg, sőt a karakter jellemének alakulását tekintve is összefonódnak: az első filmben elszenvedett trauma és bizonytalanság még Craig utolsó Bond-filmjére is rányomja a bélyegét.
A Jeffrey Wright által megformált Leiter egyébként jó példa arra, hogy milyen remek érzékkel sikerült összekötni az új részt az előzményekkel: bár beismerem, hogy eleinte alig emlékeztem valamire a korábbiakból (mondjuk ez nem csak a Spectre dögunalmas üresjáratainak, hanem a pandémia miatti extra hosszú hiátusnak is betudható), menet közben minden összeállt, sőt, talán még azok számára sem lesz követhetetlen katyvasz a történet, akiknek ez az első Bond-filmje. Persze azok, akik képben vannak, értékelni fogják az olyan fontos apróságokat is, mint Madeleine Swann (Léa Seydoux) előtörténetének kibontása, mely a kedves apukán, Mr. White-on keresztül egészen a Casino Royale-ig vezet vissza. Lehet vitatkozni azon, hogy a Daniel Craig-érának melyik volt a legerősebb darabja, számomra egyértelműen a Casino Royale. A Nincs idő meghalni sok tekintetben hasonló, az előző részeknél sokkal egységesebben, szépen építkezik, csak épp nem annyira újító szándékkal, mint a Casino Royale: itt inkább a kánon kiteljesítése a cél, a klasszikus Bond-mozik hagyományai szerint.
Előbbi szépen rivalizál Bonddal, húzogatja az oroszlán bajszát, míg utóbbi új színt ad a random megjelenő sidekickeknek. Jelenlétük viszont felesleges, bármelyiküket vennénk ki a történetből (vagy mindkettőt), az nem változtatná meg a cselekményt. Mint a leírtakból is látszik, bőven van baj a Nincs idő meghalnival, mégis dicsérendő, amit vállal, amit közölni akar, és ahogy Daniel Craigtől búcsúzik. Egy korszak lezárult, amiben útkeresés, jó és rossz filmek egyaránt voltak, és jó kérdés, hogy majd egy új színésszel miként lehet a későbbiekben folytatni a franchise-t. Az biztos, hogy idén erre még nevek szintjén sem lesz hivatalos nyilatkozat, mert a 007-es filmeket gyártó cég, az EON Productions tulajdonosa, Barbara Broccoli elmondta, hagyják, hogy Daniel Craig kiélvezze az utolsó perceit is a Bondságának. Így az bőven a jövő zenéje, hogy fekete James Bond érkezik Idris Elbával, indiai 007-es Dev Patellel, esetleg visszatérnek a karcos szépfiúkhoz Henry Cavillel vagy Tom Hardyval. A végső százalék a VOX írói által adott százalékok átlaga!
Nyilván nem maradhatott ki a cselekményből, hogy Bondot a cselekmény során vagy ötször-hatszor elárulják, viszont nagyon túlhasználták ezt a trükköt, és sajnos kevesebb figyelmet fordítottak magára a történetre. A nyomozás ugyanis sajnos közel sem olyan izgalmas, mint Daniel Craig korábbi filmjeiben, ráadásul már az első órában túljutunk a csúcsponton a látvány terén is. A James Bondot alakító színészre most sem lehet panasz: hanyag eleganciával, jó humorral, masszívan alkoholizálva hódítja meg a gyönyörűbbnél gyönyörűbb nőket, ahogy az minden egyes férfi sztereotípián alapuló akcióhős-történetben "elvárt". Craig viszont a drámát is jól elő tudja adni, átérezhető az őrlődés, amin átmegy, éppen csak senki nincs aki fel tudná venni vele a versenyt ebben a filmben. A főgonoszt megformáló, Freddy Mercury alakításáért Oscar-díjat nyerő Rami Malek korábban azt nyilatkozta, egyiptomi származású színészként nem akar hozzátenni a rasszista sztereotípiákhoz, ezért nem fog olyan filmet elvállalni, amiben egy megalomán terroristát kéne megformálnia.
A film sztorijáról röviden csak annyit, hogy főhősünk kilépett a brit ügynökségből, s szabadságát a jamaicai paradicsomban tölti. A dolgok rosszra fordulnak, amikor feltűnik egy új gonosztevő Raimi Malek alakításában. Volt barátja, Felix Leiter (Jeffrey Wright) a Központi Hírszerzéstől felkeresi Bondot, hogy segítsen megtalálni egy eltűnt tudóst, aki segített kifejleszteni egy új biológiai fegyvert, ami soha nem látott veszélyeket hordoz a világra nézve. Bond előbb visszautasítja a segítségkérést, de végül igent mond barátjának, az események pedig nem várt fordulatokat vesznek a folytatásban. Nem volt egyszerű tető alá hozni a filmet. Nagyon nehezen tudták meggyőzni a színészt a folytatásról, sokáig vissza sem akart térni James Bond szerepében, a producerek azonban nem adták fel, s addig győzködték, hogy elvállalta az ötödik részt. Majd ezután a rendező kiválasztása okozott fejtörést, később a forgatókönyvvel akadtak problémák, ami végül ahhoz vezetett, hogy rendező nélkül maradt a jubileumi James Bond-film.
Mindemellett rengeteg fantasztikus pillanat is akad, például egy golyóálló autóval játszódó jelenet, egy meglepően esztétikus használt szivarok nyomvonala, a magassarkúval párosított, hasított ruha praktikus használata; és persze ott van a gonosztevő, aki megszállottan azt hiszi, hogy ő is ugyanolyan, mint Bond… mintha csak egy Marvel-filmben lennénk. Ezzel kapcsolatban az Oscar-díjas Rami Malek láthatóan élvezi a gonosztevő szerepét, és ez a jókedv ragályos. Kár, hogy a rosszfiú monológja csak a film végén hangzik el, amikor az ember már csak arra vágyik, hogy az akció felpörögjön. Christoph Waltz szintén lenyűgöző a legyőzött, bebörtönzött Blofeldként, míg Ana de Armas, bár szerepe kicsi, felejthetetlen a csinos és félénk CIA-ügynök Palomaként. Léa Seydoux érzelmesen játszik, míg Lashana Lynch mind a komédiában, mind az akcióban a megfelelő hangokat üti meg. Daniel Craig mindent belead az utolsó 007-es szerepében, és meg kell mondani, hogy soha nem nézett ki még ilyen elegánsan. A filmbeli ruhatára (beleértve egy szép és praktikus tengerészkék pulóvert) biztosan ikonikussá válik.
Ahogy a világ többi történéséről sem. A TV2-n futó Exatlon Hungary All Star ról elég sokat írtunk már – aki nincs képben, annak elmondjuk, hogy a játék nem felvételről megy, a játékosokat pedig elzárják a világ hírei elől. Ugyanúgy, ahogy például két éve a német Big Brother játékosainak is csak később mondták el, hogy koronavírus-járvány van. Kíváncsiak voltunk, az orosz-ukrán háborúról értesítették-e a játékosokat. Exatlon All Star: párbaj előkészületek - nlc.hu. Az Exatlon Hungary a világ történéseitől hermetikusan elzárva készül. Szerencsére a versenyzők családtagjai biztonságban vannak, senkit nem érint testközelből a kialakult helyzet. Természetesen, amikor a produkció azt érzi, hogy már a játékosokat is be kell avatni a történésekbe, meg fogja tenni, ahogy a második évad idején is tette a világjárvány kirobbanásakor – tudtuk meg a TV2 sajtóosztályától. A szerkesztők január végén úgy döntöttek, Csollány Szilveszter halálát sem közlik a játékosokkal. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg.
Az Exatlon All Star pénteki adásának biztos párbajozója Virág András, akinek ez lesz a harmadik ilyen megmérettetése az idei évadban. Mivel a pirosak elveszítették a végjáték második fordulóját is, így a Bajnokok közül Danny és Zozo is esélyesek a párbajra, míg az újonnan érkező Tóth Dávid védett, Somhegyi Krisztián – mint a legjobb statisztika birtokosa – dönti el, hogy ki küzd meg Virág Andrissal a bennmaradásért. Kempf Zozo vállsérüléssel küzd, Jósa Danny sem 100 százalékos, ezek a körülmények nagyon megnehezítik a fennálló helyzetet – erről kérdeztük őket. Jósa Dani és Kempf Zozo (Fotó: TV2) A második elvesztett végjáték után párbajesélyes vagy, miközben sérüléssel is küzdesz. Veszélyben érzed magad? Danny: Egyáltalán nem, viszont nekem egy kis derék-és hátsérülésem van jelenleg, így arra fókuszálok, hogy ez minél kevésbé akadályozzon. Nyilván benne volt a pakliban, hogy esélyes lehetek a párbajra, ez a helyzet, ebből kell kihoznunk a maximumot. Zozo: Természetesen veszélyben érzem magamat, hiszen én vagyok az egyik párbajesélyes, viszont nem nagyon tudtam játszani a vállsérülésem miatt, így a párbajon sem tudnám a maximumot nyújtani, ettől tartok.
Évadok: