Az avarral betakart holttest állapota egyértelművé tette, hogy a papot rendkívüli brutalitással kínozták és gyilkolták meg. A Hír munkatársa ott volt a temetésen is, a lap a helyiektől kapott információkat is közzétette. Megtudjuk, hogy a plébános a gazdasszonyon keresztül üzent a bírónak, jöjjön oda, legyen a segítségére, de az épületbe senkit nem engedtek be. A későbbi visszaemlékezők szerint néhány falubeli kifigyelte, hogy a Szombathely felé vezető úton, a faluvégi keresztnél kötelet kötöttek a nyakába, és úgy vonszolták maguk után kocsival Nárai irányába. Mi volt az indítéka a gyilkosságnak? Nehéz egyértelmű választ adni, de valószínűleg Pataki vélt politikai szerepe. Nem tartozott a közélet irányítói közé, de egy kicsivel mégis más volt, mint egy egyszerű falusi plébános. Azt beszélték róla, hogy a szószékről is hangot adott véleményének, hogy szerinte a Pinka-völgy községeire "Ausztriában vár boldog jövő". A mai napon történt tv. Többször szemére vetették, hogy német érzelmű. Valahol ezen a környéken találták meg Pataki holttestét Fotó: Orbán Róbert 1921-ben Pornóapáti különös helyzetben volt.
Debreceni EAC–Komádi SE 5–1 (1–1) 100 néző, vezette: Mészáros Cs. (Géhl B., Áncsán Gy. ) Debrecen: Dudás D. – Magi L. (Jáger B. ), Csák Zs. (Tóth Z. ), Magyar A. (Nagy A. ), Rácsai L. (Szőke P. ), Köstner T. (Bíró R. ), Molnár M., Papp G., Radványi R., Párducz T. (Dr. Rácsai L. ), Tar G. (Nagy K. ) Edző: Katona László. Komádi: Pribék G. – Kirimi P., Tóth L., Varga L., Kóti R., Takács D. (Erőss M. ), Nagy J., Nagy I., Holló J., Buliska Gy., Fésűs K. Edző: Szabó Sándor. A háború mai napjának szomorú termése - Privátbankár.hu. Gól: Dr. (2), Nagy K., Bíró R., Molnár M., illetve Nagy J. Jók: Mindenki, illetve Senki Ifi: elmaradt. Katona László: A nagy meleg rányomta a bélyegét a meccs tempójára. Az első félidőben jó néhány helyzetet kihagytunk, de a második félidőben koncentráltabbak voltunk és a vége magabiztos győzelem lett. Gratulálok játékosaimnak a bajnoki címhez! Szabó Sándor: Szeretnék a csapat nevében gratulálni a már korábban korábban bebiztosított bajnoki címhez Debrecen csapatának. Köszönjük a vendéglátást és további sok sikert kívánunk nekik a magasabb osztályban.
A Magyar Levéltárosok Egyesülete 2021. június 28. és 30. között Pannonhalmán tartotta szokásos évi vándorgyűlését. A pandémia miatt idén nem vettek részt a tanácskozáson az Egyházi Muzeológusok Egyesületének tagjai, azonban így is több mint hatvanan jöttek el Szent Márton monostorába. A háromnapos rendezvény résztvevői felvezető programként a bakonybéli bencés monostorban találkoztak, ahol Izsák perjel atya vezetésével megtekintették a templomot és a monostortörténeti kiállítást, melyet 2018-ban, az apátság alapításának ezeréves évfordulóján nyitottak meg a nagyközönség előtt, és melynek kialakításban a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár és a Pannonhalmi Főapátsági Múzeum munkatársai is aktívan részt vettek. Délután a Pannonhalmi Bencés Gimnázium dísztermében az egyesület éves közgyűlésével folytatódott a rendezvény. A vándorgyűlés második napján levéltárszakmai és történeti előadások hangzottak el. A házgazdák részéről Dejcsics Konrád OSB a főapátság kulturális stratégiáját mutatta be, Dénesi Tamás levéltárigazgató a levéltári alapkutatásoknak a főapátsági termékek fejlesztésében való felhasználásáról tartott előadást, Boros Zoltán levéltáros a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár gazdasági levéltárának iratrendezési tapasztalatairól beszélt, míg Tanai Péter muzeumigazgató a rendi levéltár és a múzeum együttműködését mutatta be, különös tekintettel a digitális nyilvántartásokban rejlő lehetőségekre.
Egy pillanatnyi csendre hív meg a művészet és az élet forgatagában az Arcus Temporum művészeti fesztivál augusztus 23. és 25. között Pannonhalmán. Dejcsics Konrád fesztiváligazgatóval beszélgettünk a Főapátság és a kortárs kultúra kapcsolatáról, és a fesztivál eszmeiségéről. Bátor választásnak tűnik, hogy a csend fogalma köré szervezik az idei programjaikat. Esetleg folytatják a tavalyi kibékülés-tematikát? Valóban, a tavalyi kibékülés tematika sugallta a csend választását, és egy provokatív vonulat is fellelhető benne. Szerzetesközösségünk úgy gondolja, hogy a kibékülésnek van egyéni és társadalmi vetülete is. Sok olyan törésvonalat néven tudtunk nevezni, amelyek szétszabdalják a mai társadalmakat, a családi törésvonalaktól kezdve a bántalmazásokon át a művészetekig. Viszont nem tudtunk beszélni sem a politikai törésvonalakról, sem a klíma-témáról, sem olyan történelmi témákról, mint például az ügynökmúlt, vagy az egyház és a szocializmus kibeszéletlen fejezetei. Amikor szembesültünk azzal, hogy mindezekről nem lehetett beszélni, automatikusan felmerült az igény, hogy beszéljünk arról, miért nem lehetett ezekről beszélni: azaz beszéljünk a csendről.
Sulpicius Severus: Szent Márton: Élete, Levelek, Dialógusok / [ford. Borián Elréd et al. ; bev. és jegyz. Dejcsics Konrád]. - Pannonhalma: Pannonhalmi Főapátság, Bencés Kiadó, 2016. - 207 p. ; 19 cm - ISBN 978-963-314-090-1 Tartalom: Ismertető: 2016-ban ünnepeljük a negyedik században élt, a római katonából lett hitvalló, szerzetes, apostol-püspök, szent Márton születésének 1700. évfordulóját. A Szent Márton–évhez kapcsolódva a Pannonhalmi Főapátság kiadásában jelennek meg Sulpicius Severusnak, Szent Márton életrajzírójának Mártonról szóló művei magyar nyelven, először egy kötetben. A 4. században élt, arisztokrata származású, Sulpicius Severus több művet is írt példaképéről, Szent Mártonról. Az első, Szent Márton élete (Vita Sancti Martini) még Márton életében született, 397 tavaszára készült el. Ezt követte három nyílt Levél, melyben megcáfolta a Vita egy hitetlenkedő olvasójának nézeteit. Mivel az életrajzból kénytelen volt kihagyni bizonyos eseményeket, 403–404 körül megírta a Dialógusok című munkáját.
Nekik nem arra van szükségük, amit az első osztályomnál kikísérleteztünk, ami ott működött. Nekik arra van szükségük, hogy ugyanúgy felkínáljam nekik a választás lehetőségét, hogy ők is kiválaszthassák, mi az övék, és elvethessék, ami nem. Nekik is ki kell alakítaniuk a saját hagyományaikat, és ezek nem azok lesznek, mint az elsőké voltak. Egy csapásra megváltozott ekkor a kapcsolatunk. Azt hiszem, ilyen lehet a családban az első és a második gyerek helyzete. Keményen megtanultam, hogy az elsők hagyományai nem lesznek a másodikak hagyományai. Még akkor sem, ha én őrzöm a sajátjaimat is, az elsőkét is. Aztán most itt van a harmadik osztályom. A koronavírus-járvány gyökerestül felforgat mindent. A hagyományok átadhatatlanok. Ezek a fiúk nem kapják meg mindazt a különleges dolgot a búcsúzáskor, mint az elsők? Fognak még visszajárni Pannonhalmára, ha nem járjuk velük végig a búcsúzás hagyományos és megrendítő pannonhalmi rítusait? Egy barátommal beszélgettem, amikor megértettem: a harmadik osztályomba járó fiúknak különleges búcsúzásban kell hogy részük legyen – de ez nem ugyanaz lesz, mint ami korábban valaha is volt.