Az alkotmányjog kivételével, abból naprakésznek köll lenni. Előzmény: Blase11 (14209) 14211 én ehhez önjelölt böhm bácsiként csak annyit tudok hozzátenni: non scholae sed vitae discimus (háttérben vukán györgy zenéje szól) Előzmény: Tamás (14210) Tamás 14210 Egyik sem "etalon", ráadásul a tanszékek nagy többsége ismeri őket, és "vadászik" az ilyenekből szerzett "tudásra". Ha tényleg felkészült akarsz lenni, akkor ezek úgy használhatók jól, hogy bármelyiket alapul veszed, és a tankönyvből, saját jegyzeteidből kiegészíted, feljavítod azt. Végülis az a cél, hogy tanulj is valamit, nem? :-) Blase11 14209 Tudna valaki segiteni kidolgozott tetelekkel? Van egy tucat a neten, de nem tudom melyik szamit etalonnak? ELTE - ÁJK - Index Fórum. (elso evfolyam) Elore is koszonom a segitseget! Trillla 2009. 04 14207 Kedves Egyetemisták! Bocsánat, hogy off vagyok, de a segítségeteket szeretném kérni egy kérdőív kitöltéséhez. Témája a puskázás, arra próbál választ találni, hogy mennyire elterjedt a csalás a felsőoktatásban. Kíváncsi lennék a Ti véleményetekre, tapasztalataitokra is.
DEZSŐ Márta – POZSÁR-SZENTMIKLÓSY Zoltán (szerk. ): Alkotmányjogi alapok. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2008. 130 o. ISBN 9789 6328 4044 4 KOVÁCS Árpád: Közpénzügyek. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2010. 379 o. ISBN 978 963 312 004 0 PRINCZINGER Péter: Sportjog I. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2010. 264 o. ISBN 9789 6331 2009 5 MARGITÁN Éva (szerk. ): Büntetőjog. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2010. 461 o. ISBN 9789 6331 2010 1 RÉTI Mária: Szövetkezeti jog. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2010. 410 o. ISBN 9789 6331 2020 0 PRINCZINGER Péter (szerk. ): Sportjog II. A sport civiljoga. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2011. ISBN 978 963 312 033 0 SZEIBERT Orsolya: Családi jog. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2012. 255 o. ISBN 978 963 312 119 7 FÖLDI András (szerk. ): Összehasonlító jogtörténet. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2012. 643 o., ISBN 978 963 312 130 6 KÉPES György (szerk. ): Magyar alkotmány- és közigazgatás-történet a polgári korban. A hatalommegosztás államszervezete, 1848–1949. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2013.
JOGI NYILATKOZAT. Az egyes előadások és hangfelvételek szerzői jogai az eredeti előadót / alkotót illetik. Az EPER üzemeltetője a Média Universalis Alapitvány, mely nem exkluziv közvetitési jogokkal rendelkezik a rádió műsoraihoz. Az EPER 97, 00 saját készítésű vagy felvételű adásainak közvetitési jogait más éterbe sugárzó kisközösségi vagy közösségi rádió számára továbbközvetitésre örömmel átadja, de csak akkor, ha ezt az átvevő rádió írásban (emailben) előzetesen kéri. Olyan átvétel, melynél az átvevő rádió nem rendelkezik írásbeli engedéllyel, jogosulatlan felhasználásnak minősül. Átvétel esetén kérjük, mondják be: "Az elhangzott műsor az Első Pesti Egyetemi Rádióban készült". Köszönjük. A nem Első Pesti Egyetemi Rádió, Szabad Egyetemi Rádió, Gyerekrádió, Rádió Budapest III, Magyar Podcast Rádió által készített műsorok vagy hangfelvételek átvétele csak az eredeti jogtulajdonos engedélyével lehetséges. Online rádiók és szolgáltatások csak közvetlenül az előadótól / műsorkészítőtől szerzett engedély birtokában jogosultak műsoraink átvételére.
80 évvel Hitchcock A Manderley-ház asszonya ( Rebecca) című filmje után, Ben Wheatley és a Netflix a lehetetlenre vállalkozott, amikor a film és a regény előtt egyaránt tisztelgő feldolgozást készített – a végeredmény tisztességes és szórakoztató lett, de sok tekintetben elmarad az "eredeti" mellett. Daphne du Maurier korának egyik legnagyobb hatású szerzője volt, aki számtalan témát adott a filmeseknek, köztük Hitchcocknak is. Az ő történeteiből készítette a direktor a Jamaica fogadó t és Madarak at is, de du Maurier ihlette meg az Unokatestvérem, Rachel több alkotóját és Nicholas Roeget is, aki 1973-ban a Ne nézz vissza! című modern klasszikust adta a világnak. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! A szerző leghíresebb műve, A Manderley-ház asszonya című, 1938-as gótikus regénye, mely egyfajta modern verziója a múlt árnyaival küszködő, második feleség, Charlotte Brontë Jane Eyre -ben is megjelenő történetének. Csakúgy, ahogy az angol romantikus változat, úgy du Maurier regénye is számtalan mozgóképi, rádiós, színházi, sőt opera feldolgozást élt meg.
Az új változat csak tovább erősíti a netflixes filmeket érintő negatív sztereotípiát: felejthető, unalmas és stílustalan. Du Maurier regényének névtelen és árva hősnője (Lily James) társalgólányként találkozik össze az özvegy és rendkívül tehetős Maxim de Winterrel (Armie Hammer), aki néhány randi után gyorsan feleségül is veszi. A nagyvilági életet eddig csak kívülről szemlélő lányból így lesz a legimpozánsabb brit kúria asszonya, ám a tündérmese fokozatosan csúszik át rémálomba, amikor rájön, hogy tökéletesnek tűnő első feleség, Rebacca emléke az utolsó tégláig áthatja Manderley-t. A második Mrs. de Winter amiatt szenved, hogy nem tud a hibátlan előd nyomdokaiba lépni, és hasonló problémával küzd maga az új film is, ami semmilyen szempontból nem tudja felvenni a harcot Alfred Hitchcock nyolcvan évvel ezelőtt bemutatott adaptációjával. Igaz, hogy adaptációról és nem remake-ről van szó, de a 2020-as A Manderley-ház asszonya kapcsán képtelenség nem megemlíteni az előző öt filmadaptáció legfontosabbikát, az 1940-es Hitchcock-filmet.
Ben Wheatley rendezésében készülhetett el A Manderley-ház asszonya című regény legújabb feldolgozása, Lily James és Armie Hammer főszereplésével. Mutatjuk az előzetest. Még 1940-ben dolgozta fel Alfred Hitchcock Daphne du Maurier történetét, Rebecca -t, ami nálunk A Manderley-ház asszonya címen lehet ismerős. Annak idején ez volt Hitchcock első Hollywoodban forgatott filmje. A történet Maxim de Winter, egy angol földbirtokos, aki nem rég megözvegyült, ám hamar megismert egy vonzó hölgyet, akibe rögvest beleszeret és feleségül is veszi. A helyzet viszont nem könnyű az új asszony számára, hiszen férje láthatóan nem dolgozta még fel első felesége halálát, ráadásul a Manderley-ház személyzete erősen hiszi, hogy de Winter maga végzett a feleségével. Ben Wheatley egy interjúben elárulta, hogy a filmje nem az 1940-es filmalkotás remakeje, inkább az alapul szolgáló történetet igyekezett fel- és átdolgozni. A brit születésű rendező annak idején a Halállista című filmet készítette, de a Vérturisták és a High-Rise is a nevéhez köthető – a hírek szerint a Tomb Raider 2. részének is ő lehet majd a direktora a közeljövőben.
Olyannyira, hogy el is veszi még ott feleségül. Azonban egy szörnyű titok lebeg a Manderley-ház táján és ez lassan bontakozik ki. Eközben az új feleséget rendszeresen bántják és szekálják az ott dolgozók, amibe ő apránként bele is bolondul. Mindenki az előző háziasszonyról beszél és a szelleme mindent körül leng. A probléma leginkább Max de Winter karakterével van, hiszen elég nehéz róla elhinni, hogy egy rejtélyes ember, aki tele van titokzatossággal, hiszen már a kezdetektől eléggé határozottan kiáll azért, amit akar és szinte egy nyitott könyv. Talán a legérdekesebb karakter az egész filmben az a gonosz házvezetőnő, Mrs. Danvers, aki tőrbe csalja és átveri szegény Mrs. de Winter t. Egészen kiszámítható a történet és az utolsó fordulatot is valahogy már előre lehetett sejteni, ezáltal kicsit elveszti a thriller jellegét, elmarad a borzongás. Erre a csilli-vili színes dekoráció is rátesz egy lapáttal és valahogy a mézes-mázos szirupban elveszlik a cselekmény. Alapvetően vannak benne szép képek és kameramozgások, de az nem elég.
Mrs. De Winter a házvezetőnővel szemben alárendelt, bűntudatos viselkedést vesz fel, mely Mrs. Danvers uralmát tovább növeli, és a férje, Maxim is egyre megközelíthetetlenebbnek tűnik számára sötét emlékekkel teli otthonában. Danvers egyre erősebb hálót sző a fiatalasszony köré, s egy nagyszabású bál során csapdába is csalja, amikor ráveszi, hogy a fiatal nő tudatlanul és óvatlanul beöltözzön Rebecca egyik emlékezetes jelmezébe. Úgy tűnik a szorult helyzetből nincs kiút. Sőt az még tovább romlik, amikor előkerül Rebecca elsüllyedt vitorlása és benne megtalálják a vízbe fúlt Rebecca holttestét is, akit De Winter már korábban azonosítani vélt egy előkerült holttestben és el is temették. Így újból vizsgálni kezdik az asszony halálának körülményeit. Maxim de Winter a korábbi azonosítás és a hajó preparáltnak tűnő sérülései miatt gyilkosság gyanújába keveredik. Új felesége az egyetlen, akinek elmondja az igazságot (és most először kerülnek igazán közel egymáshoz): valóban jelen volt az első Mrs. de Winter halálakor, de az egy véletlen balesetnek és nem az ő közreműködésének köszönhető.
Ám ez a jóindulatú olvasat sem ad magyarázatot rá, Wheatley miért feledkezik meg félúton arról, hogy színészekkel, és nem próbababákkal dolgozik. A Rebecca hatalmas árnyékával küzdő, végül gátlásait és illúzióit vesztő hősnő útját Lily James meglehetősen elnagyolt gesztusokkal, finomabb váltások nélkül követi végig. Maxim de Winterként Armie Hammer elemében van, amikor hősszerelmest kell játszania, de ez csak az első negyed óra. Utána összeszorított ajkakkal, mufurcan összehúzott szemöldökkel játssza tovább a gondterhelt férjet, mint aki legszívesebben ki sem jönne a könyvtárszobából vagy a hatalmas ház bármelyik olyan helyiségéből, ahol nem veszi őt a kamera. Wheatley mintha nem törődne a színészeivel, így csak Kristin Scott Thomas tudja drámai erővel felépíteni Mrs. Danvers tragikus sorsát, de úgy sejtjük, erre bármiféle rendezői közreműködés nélkül is képes lett volna. Forrás: Netflix Wheatley kivételesen brutális pszichothrillerével, a Halállistá val vívott ki magának kisebbfajta kultstátuszt.