Egyszerű ügyintézés Egyszerűen vásárolhat bútort interneten keresztül. Több fizetési mód Több fizetési módot kínálunk. Válassza ki azt a fizetési módot, amely leginkább megfelel Önnek. home Bárhol elérhető Vásároljon bútorokat a bolt felesleges felkeresése nélkül. Elég párszor kattintani.
A szolgáltatás minőségének biztosítása érdekében cookie-kat használ, amelyek közül néhány szükséges a létezéséhez. A böngésző beállításaiban bármikor könnyedén kezelheted a cookie-kat. Ismerd meg hogyan működik, a beállításokban Megértettem
"PÉCS MÖMAX PORSZÍVÓ" - üzletek akutális kedvezményei és akciós újságai | Promotheus
Az első videoművek legtöbbje akció-, ill. performansz-dokumentáció (Hajas Tibor, Halász Károly, Molnár Gergely, Najmányi László, Szirtes János, Révész László László, Böröcz András). Az első nemzetközi videoművészeti bemutató 1977-ben volt: a Peter Weibel által hozott összeállítást a Ganz Művelődési Házban mutatták be, ahol Erdély Miklós és Maurer Dóra kurzusán már a video használatára is sor került. Bódy Gábor mint műfajújító (Philo-, Mytho-, Lyric-clip) is fontos szerepet töltött be videoművészetünkben. Számára az elektronikus képalkotás nem csupán egy új médium megjelenését jelentette, hanem a kinematográfia, a filmkészítés nyelvi lehetőségének a beteljesítését. A K* videostúdió a MAFILM keretein belül, többek között, kutatásokat készített elő az 1981-ben született Infermental programjához. Az Infermental – 10 kiadás készült, a különszámokat leszámítva – a világ első videokazettán terjedő nemzetközi magazinja volt, mely nevét az international, experimental és fermentum szavak összevonásából kapta.
Démonikus jelenségként, "fekete angyalként" idézik fel sokszor a XX. századi magyar film talán legeredetibb, rendkívüli tehetségű alakját, Bódy Gábort (1946–1985) kortársai. A köré épült mítoszt tovább erősítette rejtélyes halála, kétségbe vont öngyilkossága, az utóbb nyilvánosságra került tény az állambiztonsággal való – feltehetően laza – kapcsolatáról. "Eredetünk vegyes, helyileg szétágazik a Kárpát-medencében, a Felvidéktől Erdélyig" – olvashatjuk a nyolcvanas évek elejéről származó, József Attilát idéző önéletrajzában. Az elszegényedett, korábban bányatulajdonos édesapa, a zsidó kereskedőcsaládból származó édesanya második gyermeke, Gábor 1946-ban született. A fiú, aki egyszerre vett részt az úttörő-ifimozgalomban és az Ilka utcai illegális huligángaleriben, eredetileg írónak, illetve történésznek készült. Történelem–filozófia szakos egyetemi diplomájával azonban a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakát választotta. Bódy ekkor már évek óta részt vett a Balázs Béla Stúdió munkájában, első munkáját még az ELTE hallgatójaként is itt készítette.
A kommunista Magyarország filmesei között az egyik legellentmondásosabb figura volt. Amihez persze jócskán hozzátett tragikus halála, az utána beinduló pletykák, és titkos megbízotti szerepvállalásának későbbi nyilvánosság elé kerülése. Bódy Gábor személye körül még mindig rengeteg a titok, hiába, hogy október 24-én már 35 éve nincs köztünk. 1985. októberében vette magához vietnami tanítványától kapott bicskáját, hogy aztán hosszas szenvedés után véget vessen életének. Sokan nem akarták elhinni, hogy öngyilkosság történt, merényletet gyanítottak. Bódy sorsát látva viszont számos kérdésre választ kaphatunk. Ha valakiről, hát róla elmondható, hogy a rendszer megtörte, végül halálba kergette. Akkor is, ha számos alkut a saját felelősségére kötött meg, és önpusztító életével kihívta maga ellen a sorsot. A 46-os születésű Bódy pályáját már fiatalon meghatározták a konfliktusok, az egymás közti rivalizálások. Végtelenül eredeti, így persze a rendszerbe nem illő figura volt, akit már a Színház- és Filmművészeti Főiskolára is alig akartak felvenni, hogy aztán végül becsússzon Máriássy Félix osztályába.
Udo Kier Nárciszát az energikus Cserhalmi György szólaltatja meg, míg a higgadt Zelditz bárót éppen Cserhalmi alakítja, akit Garas Dezső öblös hangja lényegít át az Ész képviselőjévé. Majdnem negyven év távlatából kijelenthető, hogy a Psyché máig korszerű alkotás, amelyből a kortárs filmesek is sokat tanulhatnak. Bódy Gábor művének csak két nagyobb hibája róható fel. Egyfelől a Psyché eredeti hétórás verzióját nagyon nehéz lett volna befogadni, a szerző is jóval rövidebb változatot szánt bemutatásra, így akarva-akaratlanul egy helyett három, egymással lazán összefüggő filmre esik szét a mű. És az is tény, hogy az avantgárd etűdöket nem mindig bírja el a cselekmény, főleg a harmadik, Nárcisz és Psyché című epizódban, amelynek vége felé talán túlságosan is elszabadulnak a költői víziók. Formai szempontból Bódy utolsó filmje, a Kutya éji dala kiforrottabb és egységesebb alkotás, amelyben tökéletes az összhang a történetmesélés és az avantgárd kísérletezés között. A Magyar Nemzeti Filmarchívum legújabb DVD-kiadásán a kiváló minőségben digitalizált alapfilm mellett két rövid extra is helyet kapott.
2011 októberében a Berlini Akademie der Künste A képek állása. Zbigniew Rybczyński és Bódy Gábor – a média úttörői című kiállítással emlékezett Bódyra. Bódy Gábor és Zbigniew Rybczyński (1949, Wroclaw) soha nem találkozott egymással. A lengyel és magyar partnerekkel együttműködésben létrehozott kettős életmű-bemutató alkalmával a Collegium Hungaricum Berlin () médiahomlokzatának, valamint belső tereinek multimediális installációi sajátos ötvözetben jelenítették meg Bódy és Rybczyński forradalmi képfelfogását, a képek "állását" a mozgókép és az építészet kölcsönös viszonyára is kiterjesztve.,, Nehéz megérteni, hogy ez a nagyformátumú művész, radikális filmnyelvi újító egy másik, titkos szerepben, hálózati személyként éppen az elveivel ellentétesen viselkedett. Meggyőződésből vagy taktikai megfontolásból konzervatív, párthivatalnoknak is becsületére váló (kultúr)politikai nézeteket képviselt, s a kezdeti időszakot leszámítva készségesen vett részt mások megfigyelésében, ellehetetlenítésében.
Az emlékezet birtoklásáért, a múlt felfogásáért folyó versenyt etikussá kell tenni, transzparensen kell döntenie azoknak, akik a tudatunkat és emlékezetünket befolyásoló művek finanszírozásáról döntenek. Ha ez nem etikus, az emlékezetünk és így a jövőnk sem lesz az. A szerző reklámszakember, dizájner, filmes, a Republic Advertising&Branding kreatív igazgatója.