Úgy nevettek, hogy a könnyük is potyogott. A mókusok akkorát ugrottak nevetés közben a fa tetején, hogy majdnem leestek. Aztán az egyik mókus lekiáltott a fáról, mikor már nem rázta annyira a nevetés. Hé, te világ legnagyobb szájú, leghencegőbb hőscincére! Dobd vissza a makkot! Az az enyém! De a hőscincér csak siránkozott, és a fejét tapogatta. Az öreg hümmögő vakondok azután odament hozzá, megnézte a hőscincér fején a dudort, majd így szólt: Kutyabaj! Ebcsont beforr! És ha itt akarsz élni a szigeten, maradj csak nyugodtan! Majd máskor is elszórakoztatsz bennünket a hőstetteiddel! A hőscincér csak pislogott, majd rámosolygott a vakondra, szent volt a béke. A többiek is visszamosolyogtak a hőscincérre, és a hőscincér ott maradt a szigeten. A szigeten! - A téli tücsök sóhajtott egyet, lemászott a zöld heverőről, belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe, és sokáig szagolta a gyengülő zsályaillatot, majd elaludt. Csukás István: A téli tücsök meséi - részlet Tücsök az írógépnél Hőscincér A cincér közönsége 1.
A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt. De most tél van, hull a hó, és minden fehér, ha kinéz az ablakon, látja jól, hogy minden fehér, az ágak, a villanydrót, a háztetők. És érzi jól, hogy a nyár messze van, de olyan messze, hogy már alig tud visszaemlékezni rá. És érzi, hogy téli tücsök lett, magányos téli tücsök. A terepszínű hátizsák bal zsebében bújt el még annak idején, így került ide a szobába. A hátizsák ott van a sarokban, abban szokott aludni, szeretett a hátizsákban aludni, mert ha behunyta a szemét, és megszagolta a kifakult vásznat, még érzett valamit a nyárból: gyengülő zsályaillatot. A szoba különben üres volt, úgy értem, hogy nappal volt üres, azaz a téli tücskön kívül nem tartózkodott benne senki. A téli tücsök már elég jól ismerte a szobát, a zöld heverőt, a szekrényt, a falon a bohócos mosolyú arcképet, az ablak előtt ferdén álló íróasztalt s az íróasztalon az írógépet. Legtöbbet az ablakpárkányon szokott üldögélni. Úgy jutott fel az ablakpárkányra, hogy kimászott a terepszínű hátizsák bal zsebéből, felugrott a székre, onnan az asztalra, kikerülte az írógépet, s az asztalról felugrott az ablakpárkányra.
A téli tücsök tűnődött, hogy mit jelenthet ez, de nem tudta kitalálni, azután azon merengett, hogy mire emlékezteti ez a fura jel. Mire is? Mire is? Felmászott az ablakpárkányra, de most nem nézett ki az ablakon, hátat fordított a fehér világnak, és törte a fejét. – Hát persze! – A téli tücsök felkiáltott örömében. – A ház a szigeten! A lábakon álló házra emlékeztetett, amely a szigeten állt, s amely pontosan olyan volt, ha elölről nézte, mint a jel az írógépbe fűzött papíron! Nagyon boldog volt, hogy eszébe jutott a ház a szigeten. Izgatottan lemászott az ablakpárkányról, az asztalra ugrott, az asztalról a székre, a székről a földre, és elbaktatott a zöld heverőig. Fölrúgta magát a zöld heverőre. "Így mégis más! – gondolta magában. – Legalább van valami zöld körülöttem! Így jobban lehet emlékezni! " Ott kell kezdeni az emlékezést, hogy először a szigeten nem volt semmiféle ház. Csak fű, fa, egér, madár s nyúlcsalád, gyík, vadméh, szúnyog és tücsök, rengeteg tücsök! Csúfolódott is mindig a legkisebb ugrifüles a nyúlcsaládból, hogy ez nem is sziget, hanem tücsökbölcső, lépten-nyomon belebotlok valamelyikbe, és sose tudom, hogy melyikbe, mert olyan egyformák!
– Levegőben lebegő! Szitaszárnyat rezgető! Látlak! Ám a szitakötő vagy a lepke meg sem hallotta a kiáltozást, repültek a sziget végéig, a tücsök meg követte őket lihegve a fűben, majd leült a kidőlt öreg fűzfára, és nézte, hogy a szitakötő vagy a lepke eltűnik a folyó fölött. Szeretett üldögélni a kidőlt öreg fűzfán, nézte a hatalmas folyót, a csillogó vizet, szeretett magányosan üldögélni a kidőlt öreg fűzfán a sziget végében, bámulni az eltűnt lepke vagy szitakötő után. Az ő számukra a sziget az egész világ. A közös életük az egész élet. A betűkből kirajzolódik a kis tücsök legnagyobb kívánsága is: "A szigetre vágyom". Ezt a néhány sort olvashatja el a szoba mit sem sejtő lakója, aki felkutatja az alvó tücsköt, és megígéri neki, hogy tavasszal hazaviszi. A kis tücsök sorsa, az általa felidézett történetek nem "csak"állatmesék. Finom "nagyapai" útmutatást kaphatunk belőle az emberi életre. Minden kisgyerek átélheti az állatok bőrébe bújva azokat az érzéseket, helyzeteket, melyeket maguk is ismernek, bár nem mindig tudnak megoldani.
Megkukultatok? Eh! De azért mégis elmondom, hogy ki vagyok, mivel itt fogok élni a szigeten, és azt akarom, hogy mindnyájan tisztában legyetek a hőstetteimmel, vagyis, hogy jól az agyatokba véssétek, és földig hajolva tiszteljetek! Az ámulva bámuló gyáva nyulak, gyáva egerek, gyáva tücskök meg a többiek, akikről nem is érdemes beszélni, csupa fül voltak, ahogy mondani szokás, vagyis a lélegzetüket is visszafojtották, úgy figyeltek. A délceg hőscincér elégedetten nézett rájuk, tetszett neki, hogy azok még a lélegzetüket is visszafojtják, úgy figyelnek. Na, figyeljetek ide, ti világ gyávái! A világ gyávái, ha lehet, még jobban figyeltek. Először is ott kezdem, hogy én vagyok a legbátrabb, a legerősebb, legokosabb, legszebb, leggyorsabb, legügyesebb, legdélcegebb hőscincér! Eddig világos? A világ gyávái szaporán bólogattak, hogy eddig világos. Na, azért mondom, hogy ne kelljen magatoktól kitalálni, abba beletelne egy év is, amilyen buták vagytok! Másodszor: én idáig legyőztem mindenkit! Úgymint az oroszlánt, a medvét, a tigrist, a kőszáli sast, a héját, a leopárdot, a legharapósabb harapós kutyát, az óriáskígyót; van még több is, csak most nem jut az eszembe.
Csak aukciók Csak fixáras termékek Az elmúlt órában indultak A következő lejárók A termék külföldről érkezik: 12 Mi a véleményed a keresésed találatairól? Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Könyvek A 21. századi ember mindig rohan valahová, és egyszerre nagyon sok dologra próbál koncentrálni: dolgozik, párhuzamosan több emberrel chatel, megnézi a leveleit, a közösségi oldalakat is figyeli, és közben beszélget a munkatársaival. Nem csoda, hogy stresszesek leszünk tőle, ami se nekünk, se a munka hatékonyságának nem tesz jót. Ha kezünkbe veszünk egy könyvet, és a történet magával ragad, akkor hiába zajlik körülöttünk az élet, már nem törődünk vele, csak a könyvé minden figyelmünk. Kikapcsol és fejleszt egyszerre Olvasni mindig, mindenütt lehet: otthon székben, ágyban, utazás közben, nyaraláskor a vízparton, az igazi azonban az, ha a kedvenc helyünkön olvasunk kényelmesen egy érdekes történelmi regényt,... Kapcsolódó top 10 keresés és márka
Összefoglaló Csukás István meseregényében a tücsök a szigeten töltött szép nyár emlékeit idézi fel. A zsályaszagú hátizsák zsebében került be a szobába, itt tölti nagy unalomban a telet. Kiugrik a hátizsák zsebéből, felszökken az írógép billentyűire, és le-leüt egy-egy betűt. Valamennyi leütött betű egy-egy szép nyári emléket idéz. Véletlenül éppen ezt a mondatot kopogja le: "A szigetre vágyom. " Csukás István meseregénye Cakó Ferenc illusztrációival jelenik meg.