Bővebben...
Elengedhetetlen munkamenet (session-id) "sütik": Ezek használata elengedhetetlen a weboldalon történő navigáláshoz, a weboldal funkcióinak működéséhez. Ezek elfogadása nélkül a honlap, illetve annak egyes részei nem, vagy hibásan jelenhetnek meg. Analitikai vagy teljesítményfigyelő "sütik": Ezek segítenek abban, hogy megkülönböztessük a weboldal látogatóit, és adatokat gyűjtsünk arról, hogy a látogatók hogyan viselkednek a weboldalon. Ezekkel a "sütikkel" biztosítjuk például, hogy a weboldal az Ön által kért esetekben megjegyezze a bejelentkezést. Ezek nem gyűjtenek Önt azonosítani képes információkat, az adatokat összesítve és névtelenül tárolják. ᐅ Nyitva tartások BOLDOGI FATELEP | . 052/6, 3016 Boldog. ( pl: Google Analitika) Funkcionális "sütik": E sütik feladata a felhasználói élmény javítása. Észlelik, és tárolják például, hogy milyen eszközzel nyitotta meg a honlapot, vagy az Ön által korábban megadott, és tárolni kért adatait: például automatikus bejelentkezés, a választott nyelv, a szövegméretben, betűtípusban vagy a honlap egyéb testre szabható elemében Ön által végrehajtott felhasználói változtatások.
Bárhogy is forgatjuk a naptárt, kétségtelen: eljött Titusz napja – nem egy gyakori név kishazánkban, de bárki kapásból rávágja Dugovics Tituszt. Mi is rá gondoltunk elsőként, és évszázadokon átívelő történetére, ami annyira jellemzően magyar, hogy kötelező megemlékezni róla. Önfeláldozó, bátor hősiesség, pici ügyeskedés, hencegés, és jófajta hungárus csibészség. Minden azzal kezdődött, hogy Mehmed szultán a kor egyik legnagyobb hadseregét vezette Magyarország, egyben a nyugati keresztény világ kapuja, Nándorfehérvár ellen. Kevésen múlt, de végül Hunyadi, Vitéz Mihály és Kapisztrán vitézeinek hősiessége nyomán a magyar-szerb sereg világraszóló diadalt aratott. A mélybe veti magát Antonio Bonfini, Mátyás király történetírója jegyezte fel az ostrom utolsó napjáról, amikor a harc már a város piacterén dühöngött: Emlékeznek egy zászlóval odalopakodó törökre, aki gyorsan kúszott fölfelé, a legmagasabb toronyra, hogy királyának jelvényét annak a csúcsára kitűzze, és ezzel bátorságot öntsön a többiekbe.
At the beginning of the 1820s, a certain Imre Dugovics took advantage of this famous act when he wanted to establish a relationship between his family and the hero of Belgrade. He actually falsified records to achieve his aim, but even he never counted on Titusz Dugovics making it into the national pantheon by historian Gábor Döbrentei's enthusiasm") ^ Szőcs 2009, p. 3–35. ^ Péter Hahner (2010). "19. Dugovics Titusz önfeláldozó hőstettet hajtott végre Nándorfehérvár védelmében". 100 történelmi tévhit. Budapest, Hungary: Animus Kiadó. pp. 52–54. ISBN 9789639884953. ^ Dugovics Titusz legendája kipukkadt Bibliography [ edit] Szőcs, Tibor: Egy "legendás" hős: Dugovics Titusz története. Hadtörténelmi Közlemények, 2009. p. 3-35. Döbrentei, Gábor: Dugovics Titus, ki magát, csakhogy nemzete győzzön, halálra szánta. 1824. Nagy, Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblázatokkal. Pest, 1858. Balogh, Gyula: Vasmegye nemes családjai. Szombathely, 1894. Kempelen, Béla: Magyar nemes családok.
A történeti népszerűsítő munkák viszont a XVIII. század utolsó évtizedeiben ismét felfedezték a történetet, a magyar vitéz hőstette pedig lassanként közismertté vált, alakja bekerült a "legnagyobbak" közé. Elsőként a szepességi szász Johann Karl Unger nevezte meg a XVIII-XIX. század fordulóján írt balladájában: Hans Körmend, vagyis Körmendi János. Nem tudjuk, honnan vette ezt, feltehetően ő maga találta ki… "Magyar mód el holt" Dugovics Titusz karrierje az 1824. esztendőben indult. Ekkor jelent meg a Tudományos Gyűjteményben Döbrentei Gábor cikke ezzel a címmel: Dugovics Titus, ki magát, csak hogy Nemzete győzzön, halálra szánta. Az értekezés alapjául Döbrentei egy 1815-ös szombathelyi látogatásán alapult, ahol egy barátjától megtudta: végre kiderült a hős valódi neve. A titok tudója a vármegye egyik esküdtje, Dugovics Imre volt, aki megmutatta Mátyás király egy 1459-es adománylevelét. Ebben a király Dugovics Titusz fiának, Bertalannak adományozta a Pozsony megyei Tejfalut. Történészek azóta megállapították, hogy az oklevél hamisítvány, feltehetően a tudós Kresznerics Ferenc plébános segíthetett Dugovicsnak.
Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát. Bonfini mester kísértetiesen hasonló sorokat vet papírra egy későbbi esemény során is, amikor a török Jajca várának visszafoglalásával próbálkozott: Megemlékeznek egy magyar ragyogó hőstettéről, aki észrevette, hogy egy török ki akarja tűzni a császári jelvényt az egyik toronyra, mire a magasból a támadóval együtt levetette magát a mélybe, hogy továbbra is Corvinus zászlaját lássa mindenki. Nem tudjuk, ki volt Nem mi hagytuk ki, a hős neve egyik helyen sem szerepel. Nyilvánvaló az is, hogy a XV. század végén a magyar köztudatban élt egy vitéz, aki valahol, valamikor a mélybe vetette magát a zászlót kitűzni készülő törökkel. Magát a hőstettet tehát semmi okunk kétségbe vonni. Csakhogy későbbi szerzőknél e momentum akkor sem köszön vissza, ha sokuk forrásként használta Bonfini művét.