Minden a rossztól válik jóvá. " Üres vászon 2014. 08. 08 Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. (... ) Az élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet: és most csináld magad! A legjobb ballagási idézetek | Tanárnő café. (Osho) Mikor jó 2014. 21 Mikor jó, akkor az élet olyan, mint egy száguldó országút. Rohanva szaladnak el látóterünkből a kellemes pillanatok gyönyörködtető épületei, a fantáziánk szülte ábrándvárosok, a pihenés ligetei, még a hétköznapok aszfaltszürkesége sem zavar. Viszont ha rossz, akár egy rohadt létra. Az ember csak kapaszkodik rajta, és nem tudja pontosan, hogy most lefelé mászik, vagy felfelé. De a leghosszabb országút, és a legrohadtabb létra is véget ér valahol. Vizelyi Gábor Fordulópont Mindenki életében van egy fordulópont. Egy olyan éles, tiszta pillanat, amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és teljes bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már sosem lesz olyan, mint addig volt.
De van, amikor olyasmit vársz, ami már a várakozás idején különös varázzsal tölt el. Ami életedben csak nagyon ritkán fordul elő – ha egyáltalán megadatik valaha is. Várakozás egy találkozásra, várakozás Valakire, akit ismersz, mégis, most ismered meg. Akinek tudod az érintését, mégis, most érint meg. Akinek hallottad hangját, mégis, most hallod meg. Akinek érzed szépségét, mégis, most látod meg. Akinek ismered ölelését, mégis, most öleled meg. És várod. Várod ezt a találkozást. Várod, hogy megismerd, hogy megérintsd, hogy eggyé válj vele, hogy a találkozás csodája egy másik világba repítsen. Nem látod, nem tudod… Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán… Nem látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal… annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. A felnőtt barátság mindig kávéval kezdődik? - kavezom.hu. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón.
25 máj A felnőtt barátság mindig kávéval kezdődik? Posted at 21:00h in Lifestyle Hiszen látod, ez az igazi barátság, még a kávémból is adtam! A felnőtt barátság mindig kávéval kezdődik? Nem feltétlenül. A barátság egy olyan emberi kapcsolat, amiről millió idézetet hallottunk már, és iskolás korunkban százával írtuk őket az emlékkönyvekbe. Ki ne emlékezne "A barátság egy aranyfonal, amely könnyen elszakad, össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad? " örökérvényű igazságára? Az óvodában még könnyű volt barátságokat kötni: összehozott egy közös játék vagy bunkerépítés, jöhetett a nagy kérdés, hogy leszünk-e barátok, és utána boldogan éltünk a délutáni szundiig. Kávé barátság idézetek angolul. De hogyan kötünk barátságot felnőtt fejjel? Mikor nevezünk valakit barátnak? Honnantól datálhatjuk egy barátság kezdetét? És egyáltalán hol van az a pont, amikor az ismerősből, haverból, kollégából barát lesz? Néhány barátomnál pontosan meg tudom mondani, melyik volt az a pillanat amikor tudtam, mi bizony szép barátság kezdetén vagyunk.
És mi ülünk. Ketten egy kandalló előtt. A szívünk előtt. Valóság épül… … kövekből, téglából, gerendákból, megfogható, látható anyagokból. De nem itt kezdődött. Nem a kövekkel, téglákkal, gerendákkal. A valóság építése nem velük kezdődött. Hanem álmaiddal. Mert a valóság álmokból épül. A te álmaidból. Az én álmaimból. Vágyainkból. Amit belül érzel, amit belül érzek, amit akarok, amit akarsz. Őszintén. Szívből. Szívvel. Önzetlenül. Ez a valóság alapja. Minden valóságé. Az álom. A tiéd és az enyém. Meglátod…. … és milyen gyönyörű. Muszáj megmentened ezt a pillanatot. És már fogod is a gépet, és kattintasz. Idézetek - Versek - Élet. Kész a kép. Rajta egy szép pillanattal. Egy pillangóval, egy naplementével, egy tóval… ami megragadott. Amit szeretnél magaddal vinni. És albumba tenni. Egy darabkáját az élet csodáinak. De nem csak a gépeddel mentheted meg. A lelkeddel is. Lelkünk minden csodás pillanatunkat lefotózza. (…) Ez a mi legszebb kincsünk. Ez az album. Lélekalbum.
Nagyon gazdag emberekkel szörnyű dolgok történnek, ráadásul mindez csodaszép díszletek között zajlik. Bombabiztos recept, vagy azért el lehet rontani? A Tudhattad volna alkotóinak majdnem sikerül. A Tudhattad volna az őszi sorozatszezon egyik legnagyobb dobásának ígérkezett: a főszerepben Nicole Kidman és Hugh Grant, miközben feltűnik benne Donald Sutherland is, ráadásul az a David E. Kelley jegyzi készítőként, akinek sok egyéb mellett a Hatalmas kis hazugságok at is köszönhettük, a rendező pedig a Dogma-filmek visszafogottságát hollywoodi nagyzolásra váltó Susanne Bier. Ez önmagában már elég biztos alkotógárdának tűnt, amely gyakorlatilag bármilyen sztorit képes lenne sikerre vinni, de azért persze titkon abban is lehetett bízni, hogy még valami pluszt is kapunk az ötcsillagos névsor mellé. Ez a plusz elvileg Jean Hanff Korelitz You Should Have Known című regénye volt (ennek a címét vette át a magyar fordítás is, a sorozat angol címe The Undoing lett), mely egy igazán jó pszichológiai thrillersorozat ígéretét hordozta magában, a kívülről tökéletes és gazdag családról, melyről aztán egy bűnügy fellebbenti a fátylat, hogy valójában nem is az, aminek látszik.
Az HBO húzósorozata, a Tudhattad volna a pilotban meglehetősen felszínes elemekből, klisékből és szélsőségekből ágyazott meg sorozatának, amiben azonban megvolt a potenciál, hogy ezekkel görbe tükröt tartva még akár újat is mondjon. De mennyire sikerült élni a benne rejlő lehetőségekkel? Enyhén spoileres évadkritika. Az erőszak mindig is az egyik leggazdagabb táptalajként szolgáló témakör volt a filmgyártáshoz. Kevés olyan jelenség van a szerelmen kívül, amihez szinte mindenki tud kapcsolódni (akár elkövető, bár gyakrabban nyilván elszenvedő szerepben), és olyan nagyfokú érzelmeket vált ki, ami aztán jól tervezhetően robbantja majd a kasszákat. Egy ideje azonban egyre gyakrabban jelenik meg az igény, hogy az erőszakot ne csak hatás elérésére és a földöntúli gonoszként, hanem a társadalmunk és sajnos a mindennapi életünk szerves részeként mutassák be. Ahogy korábban a kisebbségekkel szembeni erőszak témája volt gyakori, úgy a valós eseményekre reflektálva most a nőkkel szembeni visszaélések feldolgozása zajlik a filmiparban (is).
Innentől fogva beköszönt a képernyőre a hitchcocki rettegés, a legjobb tárgyalótermi filmek hangulata, megjelennek a mindig gyanakvó zsaruk, a "semmi sem az, aminek látszik" – típusú pillanatok, valamint egy zseniális ügyvéd, akit csak az igen gazdagok engedhetnek meg maguknak. A SOROZATOT SUSANNE BIER RENDEZTE, AKI 2011-BEN OSCAR-DÍJAT NYERT A LEGJOBB IDEGEN NYELVŰ FILM KATEGÓRIÁBAN – EGY JOBB VILÁG CÍMŰ ALKOTÁSÁVAL. A sorozat forgatókönyvét David E. Kelley (Hatalmas kis hazugságok) írta Jean Hanff Korelitz Tudhattad volna című bestselleréből. Mindketten kiválóan használják a minisorozat-formátum lehetőségeit. A történet bizonyos részeinek hangsúlyozására tökéletes hidegvérrel, és mindig hatásosan váltogatják a különféle zsánerfilmek elemeit. Bizonyos részeknél a pszichothriller dominál, máskor a párkapcsolati válság kerül előtérbe, megjelennek a bírósági drámák, a menekülős krimik jellegzetes motívumai. A filmhez összeválogatott zenei anyag, amely gyakran fontos dramaturgiai szerephez jut, szintén a készítők sokrétű szakmai hozzáértését dicséri.
Ezt azonban el is vártuk már az alkotók ismeretében, de ha nem történik valami váratlan fordulat a sorozat végén, akkor azért könnyen inkább csalódásnak élhetjük meg, amit ebből Kelley kihozott. Főleg, ha az HBO korábbi sikersorozataihoz hasonlítjuk, és most nem is csak a hasonló tematikát sokkal eredetibben tárgyaló Hatalmas kis hazugságok ra gondolok, hanem például az ugyanezt a társadalmi réteget mesterien kifigurázó Utódlás ra. Ugyanakkor azoknak is igazuk van, akik szerint jobban tesszük, ha komolyabb várakozások helyett csak hátradőlünk és engedjük, hogy szórakoztassanak bennünket, mert erre kiválóan alkalmas az otthonosság megszokott érzetét kínáló Tudhattad volna, és ennél többet miért is várnánk ezekben a nehéz időkben egy tévésorozattól? Tudhattad volna (The Undoing), 2020, 6 rész, HBO. 7/10 Kiemelt kép: HBO
Nagyon nagyot játszik Nicole Kidman, Hugh Grant és Donald Sutherland a Tudhattad volna című hatrészes HBO-sorozatban. Az egyre feszültebbé váló, parádés tempójú történetben egy gyilkost keresnek, és mocskos titkokat találnak a tökéletes emberek világában. 18 Galéria: Tudhattad volna - HBO Fotó: / HBO Hugh Grant biztos vicces lesz, Nicole Kidman meg gyönyörű, ketten együtt simán kiderítik, hogy rendesebb srác lesz-e a szélhámos Daniel Cleaver, ha belefut egy sovány Bridget Jonesba. Ezek voltak az első gondolataim, amikor még csak annyit tudtam, hogy ők ketten játsszák az HBO idei nagy dobásának ígérkező Tudhattad volna című hatrészes minisorozat főszerepeit. Nagyon mellégondoltam a dolgot. AZ AMERIKAI PREMIERREL EGY IDŐBEN, NÁLUNK HÉTFŐ HAJNALBAN ÚTJÁRA INDÍTOTT HATRÉSZES THRILLER MINDEN, CSAK NEM HABKÖNNYŰ CSALÁDI KOMÉDIA. Annak a néhány millió sorozatfüggőnek, aki két évadon át követte a HBO-n a Hatalmas kis hazugságokat Meryl Streep, Reese Witherspoon és Nicole Kidman főszerepelésével, már lehet elképzelése arról, hogy Kidman folytatásokban is bármit el tud játszani.
Megvan benne a potenciál például arra is, hogy bemutassa az emberi természet borzalmait. Hogy képes valaki egy életen át kedvesen mosolyogva, a társadalom szerves és értéket képviselő részéként tetszelegni, miközben ott munkál benne a gyilkos ösztön, ami folyton kitörni vágyik. Jonathan figurája magában hordozza ezt a borzalmas ellentétet, ami akár szimbolikus értelemben az ösztön- és felettes énünk állandó harcát is megjeleníthetné. Ennek nyomán Henry bizarr szála is érdekes fejtegetést indíthatna a pszichopata apa fiaként a generációs traumák és torzulások átviteléről. Megvan benne a lehetőség arra is, hogy lehúzza a leplet az amerikai végrehajtás, valamint igazságszolgáltatás kiskapukból húzott kordonjairól és gyarlóan emberi motivációiról. A szándékosan felszínes rendőrségi nyomozás és az ügyvédek gyomorforgató módszerei nyújtanak is ebből egy szeletet, ami talán az egyik legértékesebb szála a sorozatnak. A társadalmi szélsőségekről is súlyosan tudna szólni, hiszen az áldozat anyagi és etnikai szempontból is szegregált volt.