Több éves vendégszereplést követően 1992-ben a Magyar Állami Operaház tagja lett. Külföldi vendégszereplései alkalmával nagy sikerrel fellépett Franciaországban, Egyiptomban, Horvátországban, Izraelben, Thaiföldön, Ausztriában, Szlovákiában, Szlovéniában, Belgiumban, Csehországban, Görögországban, Spanyolországban, Lengyelországban, Olaszországban, Angliában, Cipruson, Szerbiában, Németországban, Svájcban, Finnországban, Kínában és Japánban, ahol több alkalommal visszatérõ vendég. Kapott díjak: 2017. Magyar Érdemrend Tisztikereszt - Polgári Tagozat 2017. 1956 és az operisták II. - Caruso. A Magyar Állami Operaház Kamaraénekese 2012. Székely Mihály - emlékplakett (Magyar Állami Operaház) 2010. A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze 2006. Örökös Tagság a Halhatatlanok Társulatában (Televíziós díj a közönség szavazatai alapján) 2006. Melis György Díj (Magyar Állami Operaház) 2004. A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze
Elhunyt Melis György operaénekes. A Kossuth-díjas művészt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját 86 esztendősen, pénteken hajnalban érte a halál. Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail címét és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Egy évig dolgozott ebben a munkakörben, mígnem néhány barátja (köztük Várnai Péter) meg nem hívta a Magyar Rádióhoz, ahol 1946 őszétől forgatóként alkalmazták, majd rövidesen zenei rendezővé, majd főrendezővé léptették elő. 1947 nyarán vezényelte először a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát, és ettől kezdve hivatali elfoglaltságai mellett rendszeresen dirigált is a Magyar Rádió stúdiójában. 1949–1950 között a politikai vezetés nagy súly fektetett a rádió műsorainak a népszerűsítésére. Az életkörülmények romlása és a politikai élet egyre diktatórikusabbá válása közepette szükségesnek gondolták, hogy az emberek könnyen kikapcsolódhassanak otthonaikban. Ezért létrehozták az úgynevezett Operettgyárat a Magyar Rádióban, amelynek munkatársai hetenként egy-egy új operettet komponáltak és adattak elő a rádióban. Ezeket az operett-előadásokat rendszerint Lehel György vezényelte élő adásban. Ez nagyon jó karmesteri gyakorlatot jelentett neki, hiszen minden héten lehetősége nyílt "premiert" dirigálnia, ugyanis nem sorozatban mentek az előadások.
Elektromos égés Elektromos égés akkor következik be, ha a testen nagy erősségű áram halad át. Mivel a test nem tökéletes vezető, hanem rendelkezik bizonyos elektromos ellenállással, ezrét miközben az elektromos áram áthalad rajta, energiáját hő formájában leadja. Ez szélsőséges esetekben – pl. villámcsapás akár az 5000°C-ot is elérheti. Az áramütés természetesen a hőhatáson túl is veszélyes, a szíven áthaladva már viszonylag csekély áram is halált okozhat, ez azonban nem minden esetben történik meg; előfordulhat, hogy az áram be és kilépési pontja között nem esik útba a szív. Az elektromos energia hőenergiává alakulása során okozott pusztítás jellemzően azokat a területeket érinti, melyeken az áram áthalad. Ezek mindenekelőtt a be és kilépési pontok, az erek és idegek, melyek mentén az elektromosság a testben terjed, roncsolhatja azonban a környező csontokat és izmokat is. Termikus égés Az égési sérülések közül a leggyakoribb a közvetlen hőhatás okozta sérülés. Szinte nincs is olyan ember, aki ne égette volna meg magát.
Kémiai ártalom: Amikor a bőr erős savval vagy lúggal érintkezik, a kémiai energia hőenergiává alakul, amely égési sérülést okoz. Az égés foka a kontamináció időtartamától függ. Elektromos sérülés: Az elektromos áram szintén hővé alakul a testben, amely elsősorban a bőrön okoz égési sérülést. A bőrrel történő kontaktus, a be- és kilépés helyén gyakran láthatunk úgynevezett áramjegyet vagy "bikaszem" sérülést: a centrális elszenesedett részt egy száraz, szürke gyűrű veszi körül, amelyet egy vörös zóna övez. Mechanikus ártalom: Ebben az esetben általában surlódás útján jön létre az égés, Nem ritka sportolás közben, amikor kötél vagy szőnyeg okozza a sérülést. Diagnozis: A diagnosztikai folyamat magában foglalja az égési sérülés fokának és az érintett testfelület nagyságának megállapítását. A kisebb kiterjedésű égéseket a sebfelszín külleme alapján osztályozzuk, a nagyobb kiterjedésű sérülések diagnosztikájánál azonban a Wallace-féle 9-es szabályt kell alkalmazni: a test felületének 9%-át teszi ki a fej, egy felső végtag, a törzs elülső, vagy a hátsó felszíne.