A világ egyik legkeresettebb képzőművésze, Gerhard Richter sokoldalú és szerteágazó életművéből nyújt teljes körű áttekintést az ősz grandiózus tárlata a Nemzeti Galériában. Megnéztük a Valós látszat alcímet viselő kiállítást. Váratlanul robbant a hír tavaly, amikor a világ egyik legkeresettebb képzőművésze, a jövőre kilencvenedik évét betöltő Gerhard Richter bejelentette, hogy lezártnak tekinti festői életművét. Gerhard Richter. Valós látszat – Magyar Nemzeti Galéria. Az persze kérdéses, hogy valóban lezárt-e az életmű, és a művész képes-e tudatosan abbahagyni az alkotómunkát, de a bejelentés hatással volt a készülő budapesti tárlatra is. Megerősítette Bódi Kinga kurátor elképzelését abban, hogy a legújabb alkotásokat is beemelje az anyagba, valamint hogy az életművet ne időrendben, hanem tematikusan mutassa be. Így a Nemzeti Galériában látható Gerhard Richter életműkiállítás a hat évtizeden át ívelő rendkívüli pálya valamennyi korszakát átfogja, a művész festészeti irányai, kérdésfeltevései, fordulópontjai köré épül fel. Sok kép érkezett a bázeli Szépművészeti Múzeumból, valamint egyenesen a művész kölni műterméből és drezdai archívumából, a Gerhard Richter Archivból, beleértve a legújabbakat, a 2021 tavaszán kifejezetten Budapestnek készített, leheletfinom, költői ceruzarajzokat.
Feltehetően kevesen értünk majd egyet Richterrel, és Corinna Belz rendezése sem éppen a XXI. századi szemre lett megálmodva, ettől függetlenül érdekes kordokumentum marad a hazai mozikban holnap debütáló opusz. (A képek forrása:) Gerhard Richter a XX. és a XXI. század egyik leghíresebb festője, jelen mű azonban csupán pályájának legfrissebb szakaszára koncentrál. Jóllehet világszemlélete nem sokat változott a hatvanas évek óta, művészete jelentős átalakuláson esett át, így hivatkozott festményei alatt kizárólag a film által is dokumentált korszak termését értjük. Gerhard richter képei Archívum » Contextus magazin. Akik szeretik a címszereplőt vagy az általa képviselt stílust, bizonyára fürdőznek majd az életművet ünneplő alkotás snittjeiben, mások számára viszont végtelenül fárasztónak tűnhet a több mint másfél órás doksi. A várható szélsőséges reakcióknak igen egyszerű okai vannak: az új évezredben rettenetesen eltávolodott egymástól a hagyományos és a mainstream kultúra, illetve általában a művészet és a közönség. Mélyen szántó esztétikai fejtegetések híján is kijelenthetjük, hogy Richter festményei iskolapéldáját jelentik azon posztmodern irányzatoknak, amiket a – kvalifikált és arra kevéssé fogékony emberekből álló – nagyközönség jelentős része vagy nem ért, vagy koncepcionális tévútnak tart.
Az eddigiekben nagyon felszínesen vázolt jelenség felett úgyis az idő ítél majd, egy érdekes apróságot mégis érdemes kiemelni. Akármit is közvetítenek a lencsevégre kapott képek, Richter posztmodern gondolatai között van néhány kifejezetten disszonáns elem, ami kicsit sem illeszkedik korunk divatos eszméi közé. A nyolcvankilenc éves festő úgy gondolja, hogy – egyszerűen szólva – az alkotó morális felelősséggel bír. Utóbbi állásfoglalás alapvetően nem befolyásolja a film tartalmát, a téma iránt érdeklődők számára mégis érdekes lehet a mester szavai és friss művei között húzódó ellentmondás. [Filmkritika] Gerhard Richter, a festő. Szót kell ejteni magáról a film formájáról, koncepciójáról, minőségéről is. A XXI. században egyre több alkotó meri elhagyni a klasszikus beszélő fejes vagy száraz monológokat közhelyes képekkel illusztráló dokumentarista stílust. Jelen mű ugyan kicsit sem hasonlít az új hullámos, friss, netflixes típusú doksikra, mégis rendre kilép a hagyományos formai keretek közül. Majd minden snittje képzőművészeti igényességű kompozíciókból építkezik, a kameramozgások pedig többször meditatív jellegűek, az alkotó szellemiségét hivatottak tükrözni.
A legjobb példa erre Tiziano Angyali üdvözlet című festményének parafrázis-sorozata, amelyről így mesélt az alkotó: "Nem tudok úgy festeni, mint Vermeer – elvesztettük ezt a gyönyörű kultúrát, minden utópia szertefoszlott, minden elfolyt a csatornába, a festészet csodálatos ideje véget ért… Nem ismerek senki mást, aki ennyire kötődne a művészettörténethez és szeretné a régi mestereket, és ennyire szeretne úgy festeni, mint ők. Voltak esetek, amikor megpróbáltam feltámasztani Tizianót és másokat, de természetesen nem sikerült véghezvinnem. Meg akartam festeni az Angyali üdvözletet magamnak. Ez a példa arra, hogy mennyire lehetetlen ma így festeni. " Ez az önvallomás elevenedik meg az 1973-tól datált Angyali üdvözlet Tiziano után sorozat darabjaiban – amelyet később bővített a festő. Az érthetőség kedvéért ezen a kollázson egymás alá raktam az eredeti, 1540 körüli festményt és Richter két különböző Angyali üdvözletét: Ki kicsoda? Végül pedig itt van az egyik legjellegzetesebb Richter-sorozat, a fotófestményeknek is hívott történelmi arcképcsarnok, amely az 1972-es Velencei Biennáléra készült, és 48 briliáns elme portréjából áll Kafkától Mannig, Brucknertől Pucciniig.
Csak annyi közük van a hiperrealizmushoz, hogy fényképek ihletésére készültek. Akkoriban az NSZK-ban az újságosnál kapható magazinokból – például a Bunte, a Stern, vagy a Neue Illustrierte lapjairól – kiválasztott sajtófotók szolgáltak a képek mintájául. Láthatóan nem a konkrét alakok voltak fontosak a művész számára, hanem a kép egésze hordozza az üzenetet. Ezeknek az alkotásoknak társadalmi mondanivalójuk van. Óhatatlanul eszembe jut Richter festményei láttán Méhes László Langyos víz című fotófestménye, amely az ötvenes-hatvanas évek Kádár-korszakának kisstílű, "rövid pórázon tartott" életmódját teszi kritika tárgyává. Richter így ír a fotóról 1964-ben: "A fénykép testesíti meg a tökéletes képet; nem változik, abszolút, vagyis független, feltétel nélküli, stílus nélkül. Ezért példakép számomra abban, ahogyan megjelenít, és amit jelent. " Jó példa erre a Terese Andeszka (1964) című olajfestménye, amely csúnyácska arcú emberekből álló családot ábrázol. Az alakok láthatóan vidámak, hiszen – amint a képaláírásból megtudhatjuk – NDK-s menekültek.
Szerelem van a levegőben 1. évad 11. rész jobbmintatv. A sorozatról Gyűlölet első látásra. Így jellemezhető Eda és Serkan találkozása. A gazdag férfi mégis rá tudja venni a szegény lányt arra, hogy két hónapig eljátssza a menyasszonya szerepét: cserébe ugyanis megkaphatja a remélt külföldi ösztöndíjat. Serkan és Eda eljegyzik egymást, és – hogy, hogy nem – a gyűlölködésből egy kihívásokkal és fordulatokkal teli kapcsolat bontakozik ki, ami alaposan próbára teszi az érzelmeiket. Szerelem van a levegőben 11 rész magyarul videa film. A hideg fejjel kötött egyezségből ugyanis forró szerelem, a megjátszott érzelmekből igaz szenvedély lesz. A romantikus sorozat főszerepeit az egykori Miss Törökország, Hande Erçel, illetve Kerem Bürsin játszák. Az előbbit a Madárka sorozatból, míg az utóbbit a Netflixes Halhatatlan vámpírok című szériából ismerheti a néző. A sorozat ezen epizódja egyelőre nem került fel a jobbmintatv oldalra Hirdetés
RTL Klub 139. rész Másnap reggel Aydan, Seyfi és Ayfer átmennek Edáékhoz, mondván, hogy vigyáznak Kirazra, amíg Serkan és Eda munkában vannak. Aydan elmondja, hogy talált egy dadát Kiraz számára. Később Serkan elmondja Edának, hogy élhetnének együtt Olaszországban, egy családként. Melo izgatottan várja Burakot, de ő olyan másnapos, hogy inkább egyből lefekszik aludni. Deniz kirúgja Keremet, mire Eda is felmond. Erre Serkan sem akar többé ott dolgozni. Hazamennek, és látják, hogy teljes a felfordulás Aydan és Ayfer versengése miatt. A gyönyörű és rendkívül tehetséges Eda Yildiz (Hande Erçel) nagy álmai szertefoszlanak, amikor megvonják az ösztöndíját az olaszországi egyetemen. Szerelem van a levegőben 1. Évad 71. Rész - Sorozat Plus. Az ösztöndíj-botrány vétlen okozója a rendkívül sikeres építész, Serkan Bolat (Kerem Bürsin), akiért minden nő epekedik. A lány azonban nem alél el a férfitól, és kész revansot venni. Eda és Serkan olyan csatározásba keverednek, amiből csak egy mindent elsöprő szerelemmel lehet győztesen kijutni.
Ám Serkan és Eda még időben visszaérnek, és Serkan megkéri Edát, hogy az ünnepség után foglalja le Feritet, hogy ő beszélhessen Selinnel.