BMW X1 xDrive25e Steptronic M-line (2021) Lökettérfogat: 1499 cm3 Hengerek/szelepek: 3/12 Max. teljesítmény: 92 LE (5000-5500 1/perc) Max. forgatónyomaték: 220 Nm (1500-3800 1/perc) Elektromotor: 70 kW Max. rendszerteljesítmény: 220 LE Rendszer max. forgatónyomaték: 385 Nm Akku. kapacitás: 10 kWh Hossz. /szél. /mag. : 4447/1821/1598 mm Tengelytáv: 2670 mm Saját tömeg: 1820 kg Gyári vegyes fogyasztás: 1, 9 l Tesztfogyasztás: 7, 5 l CO2 kibocsátás: 43 g/km Végsebesség: 193 km/h 0-100: 6, 9 s Amennyiben érdekel más BMW crossover is, nézd meg ezt az X2 bemutatót!
Ha nálunk megengedhetnék maguknak a családok. De ne legyünk igazságtalanok: a BMW sosem volt a kispénzűek autója, még ebben a formában sem. Pedig a 150 lóerős, kétliteres turbódízel híresen jól fogyaszt, zokszó nélkül el lehet vele járni – pláne elsőkerék-hajtással – 6-7 liter körül és ekkor még különösen nem is spóroltunk. Ráadásul jól is megy és remekül zajszigetelt, nem hangos. Talán nem véletlenül választotta a Toyota éppen a BMW dízeleket. Na és menni vele milyen? Most nyilván azt illene írni, hogy annyira ügyesen megoldották a derék bajor mérnökök a feladatot, hogy észre sem venni a különbséget, de akkor hazudnánk. Mert észrevenni, hiszen voltunk mi már reptéren is régi X1-essel, viszont az is igaz, hogy aki propelleres közlekedőedénynek veszi, az nem tudja, mi a különbség a között, amikor az autó hátra befeszülve szinte kilő a kanyarból és amikor az orrát felkapva keresi a tapadást az elkönnyült első kerekeken. Csodát tenni a BMW sem tud, egy aránylag magas építésű, elsőkerekes autóval sem.
Finomabb, csendesebb, mint a 190 lóerős 20d-k. Legalábbis nekünk (több fülpár szerint így tűnt). A 8 fokozatú automata (ami itt nem a ZF egysége, hanem a japán Aisiné) szépen dolgozik, finoman kapcsol, a lejtmenetet nagyon ügyesen ismeri fel, döbbenetesen erős motorféket ad. Van sportmódja és (kormányról is zongorázható) kézi kapcsolása is. Áttételezése hosszú, a 130 km/órás autópályás tempó hajszálnyit 2000 1/perc fordulatszám felett, csendesen futható. Gyorsítási hajlam innen is, lámpától indulva is bőven van. Nem rossz a 0-100-as sprint 9, 2 másodperces szintideje, ahogyan a 205 km/órás végsebességgel sem igen vallhatunk szégyent. Mire való? Furcsa kimondani, de az elöl hajtó, az átlagosnál magasabb építésű X1 már az alapdízelével is leginkább autópályán, országúton érzi jól magát. Remek autó városban is, nem nehéz vele leparkolni, nem nehéz vele járdára állni, nem vérzik a szívünk, ha egy-egy kátyúba kell belehajtanunk, mert bírja. A hideget és a rövid utakat viszont hosszú távon nem fogja.
Széles a középkonzol, talán csak a klímapanel lett szűkebb, és a központi kijelző fix, de ugyanúgy a vezető felé van fordítva minden, a nyolcsebességes Steptronic (bizony, keresztmotorhoz) pedig végre rendes előválasztó kart kapott. Az opcionális sportülések nekem túl szűknek bizonyultak, pedig az állítható oldaltámasz teljesen ki volt nyitva, de tudjuk már, hogy a sportülés nem okvetlenül a legjobb választás a mindennapi élethez, ezen ne akadjunk fel. Az iDrive funkciói bőségesek, netkapcsolat, a létező összes média-beviteli mód, remek felbontás, élénk színek, és szinte soha nem koszolódó tolatókamera is jár. Az óracsoport még hagyományos, az LCD-panel még itt nem jár, de az igazat megvallva nem is hiányzik. A helykínálat elöl átlagos, hátul viszont meglepően jó, és külön kiemelném, hogy ezúttal vállban sem szűk, bár egy hőfokszabályzót elviseltem volna a két légbeömlő mellett. A csomagtér emberes: 505 liter alapból, övvonalig pakolva, ami akár ideális családi autóvá is tehetné az X1-et.