Első Generációs Számítógépek

Sunday, 02-Jun-24 03:17:03 UTC

Minden számítógépnek különféle bináris kód programja van. Ez a bináris kód program " gépi nyelv ". A számítógéppel történő eredmény korlátozásokkal rendelkezik a programban és a sebességben. Az első generációs számítógépeknek van vákuumcső amit nagyon sok feldolgozni vagy menteni kellutasítások vagy parancsok (tehát az első generációs számítógép mérete nagyon nagy), rendelkezik egy mágneses hengerrel (mint adat tárolási hely), sok energiát vesz igénybe. Az első generációs számítógép használata meglehetősen nehéz, amellett, hogy a számítási teljesítmény is lassú. Általános emberek, akik szakemberek, akik tudják használni. 1942-1959-ben volt a korszak a nagyméretű számítógépek első generációjának. Példák a Colossus, Z3, ENIAC, EDSAC, EDVAC, UNIVAC I. ELSŐ generációs elektronikus számítógépek by Ádám Paréj. 2. Az első generációs számítógépek jellemzői Az első generációs számítógépek jellemzői a következők: Az ilyen típusú számítógép sok hőt bocsát ki A vákuumcső funkciója az elektronikus alkatrészek beszerelése. A számítógép működtetéséhez nagy áram szükséges.

Iv. Generációs Számítógépek – A Számítógép Története

Ez a megoldás, illetve az emiatt fellépő veszteségidő az akkori gépek kis sebessége miatt nem okozott problémát. A gépek sebességének növekedésével azonban felmerült a számítógép gazdaságosabb kihasználásának igénye, a feldolgozás egyes lépéseinek automatikus vezérlése. Ezt valósítja meg a programok kötegelt feldolgozásával a batch üzemmód. Á ltalános megoldás volt, hogy egy egész sor programot előre mágnesszalagra írtak, a számítógép ezeket folyamatosan, egymás után feldolgozta és az eredményt egy másik mágnesszalagra írta. A számítógépgyártók kezdtek rendszerprogramokat is adni a gépekhez, valamint olyan programokat, melyek a gyakori feladatok megoldására általánosan használható, úgynevezett utility programok, amikkel pl. fájlokat lehetett összefésülni, rendezni, másolni egyik tárolóeszközről a másikra, stb. IV. Generációs számítógépek – A számítógép története. A gépek programozásban általánossá vált az akkoriban bevezetett magas­szintű nyelvek (ALGOL, FORTRAN, COBOL) használata. Ez egyrészt a progra- mozási munkát nagymértékben egyszerűsítette, másrészt természetesen megkövetelte a megfelelő fordítóprogramok meglétét.

Első Generációs Elektronikus Számítógépek By Ádám Paréj

1943-1946 között készült el az ABC után a második teljesen elektronikus számítógép, az [ENIAC] "(Electronic Numerical Integrator and Calculator)" a Pennsylvania Egyetemen. Ez még nem Neumann-elvű gép volt, csak a számításhoz szükséges adatokat tárolta, a programot kapcsolótáblán kellett beállítani. Jellemzői: elektroncsővel működött, a programozása kizárólag gépi nyelven történt, sok energiát használt fel, gyakori volt a meghibásodás (átlagosan 15 percenként), a sebessége mindössze 1 000 – 5 000 művelet/másodperc volt. A gép súlya 30 tonna volt, és 18 ezer rádiócsövet tartalmazott. A rádiócsövek nagy hőt termeltek. A programozáshoz 6000 kapcsolót kellett átállítani. AZ ELSŐ GENERÁCIÓS SZÁMÍTÓGÉPEK. – A számítógép története. Az elektronikus számítógépek logikai tervezésében kiemelkedő érdemeket szerzett a magyar származású Neumann János. Alapvető gondolatait – a kettes számrendszer alkalmazása, memóriaegység memória, programtárolás, utasításrendszer – Neumann-elvekként emlegetjük. Neumann János irányította az EDVAC megépítését is 1944-ben, amelyet 1952-ben helyeztek üzembe.

Az Első Generációs Számítógépek. – A Számítógép Története

Tulajdonságaik: • az elektroncsöveket jóval kisebb méretű és energiaigényű tranzisztorokkal helyettesítették, • helyigényük szekrényméretűre zsugorodott, • üzembiztonságuk ugrásszerűen megnőtt, • kialakultak a programozási nyelvek, melyek segítségével a számítógép felépítésének részletes ismerete nélkül is lehetőség nyílt programok készítésére, • tárolókapacitásuk és műveleti sebességük jelentősen megnőtt. A gép tulajdonságai: működésük nagy energia-felvételű elektroncsöveken alapult, terem méretűek voltak, gyakori volt a meghibásodásuk, műveleti sebességük alacsony, néhány ezer elemi művelet volt másodpercenként, üzemeltetésük, programozásuk mérnöki ismereteket igényelt.

Negyedik generációs számítógépek (1972-1990) Jellemző áramköri eleme a CHIP, vagyis az egy szilárd testben megvalósított teljes működési egység. Az 1971-ben feltalált első, Intel 4004 jelzésű mikroprocesszor indította el a mai tömegméretekben gyártott számítógépek (PC -k) fejlesztését. Első személyi számítógép az Altair8800 Lásd kép! Megjelent egy új magas szintű programozási nyelv a PASCAL 1997-ben megjelenik az Apple 1980-ban megjelenik az első személyi számítógép(ZX-81) 1982 IBM XT, 1984 IBM AT Kifejlesztik az első, számítógépekből álló hálózatokat. Hajlékony mágneslemezes tárolók, PC az irodákban 1989 Számítógépvírusok megjelenése Az 1980-as években a számítógépek rohamléptekkel váltak egyre kisebbé, jobbá és olcsóbbá. A nagyobb teljesítményű hardver összetettebb, könnyebben kezelhető programok készítését tette lehetőé. Ezért a számítógépek egyre gyorsabb processzorokkal, egyre nagyobb háttértárakkal és egyre nagyobb memóriával készültek.

Az abakuszt némileg módosítva a XVI. századig a legfontosabb számolást segítő eszközként használták, egyetemen tanították a vele való szorzás és osztás műveletsorát. Számítógép generációk A digitális számítógépeket a bennük alkalmazott logikai (kapcsoló) áramkörök fizikai működési elve és integráltsági foka (technológiai fejlettsége) szerint is osztályozhatjuk. Ilyen értelemben különböző számítógép-generációkról beszélhetünk. A továbbiakban a számítógépek fejlődésének főbb állomásait mutatjuk be. Mechanikus gépek Az első "szériában gyártott" számológép et 1642-1644 között Blaise Pascal (1623-1662) készítette el, összesen hét példány ban. A kor technikai szintjének megfelelően óraalkatrészek ből építette meg a szerkezetet. A gép újdonsága, alapötlete az automatikus átvitelképzés megoldása volt. A számológéppel csak az összeadást és a kivonás t lehetett elvégezni, a nem lineáris műveleteket – a szorzást és az osztást – nem. Pascal számológépét Gottfried Wilhelm von Leibniz (1646-1716), német matematikus fejlesztette tovább.