Nyilvánvaló, hogy a családi konfliktus természetes, hiszen a családi egység tagjai, a különböző életkorúak, gondolatok és az élet látásának módjai miatt elkerülhetetlen a konfliktus. Azonban az alapvető dolog nem elkerülni a konfliktust minden áron, hiszen ez lehetetlen, de elkerülni az agresszivitás fokozódását és intelligens és bizonytalan kezelését. Abban a pillanatban, amikor egy családi vagy családi egységben konfliktus jelentkezik, Van olyan instabilitás is, amely frusztrációhoz és aggodalmakhoz vezethet Egyes tagokban túl sok. Ráadásul a régi problémák, amelyeket nem sikerült megoldani, és amelyek csak hozzájárulnak ahhoz, hogy a konfliktus labdájából nagyobbak tudnak újrakezdeni. Bármilyen családi válság megköveteli az összes tag együttműködését, valamint az átalakulás és az új helyzethez való alkalmazkodás; mivel a családi vita során a családi környezetben elrendelt szabályok bizonytalanná válnak, és szükség van arra, hogy visszatérjenek a munkába. Talán érdekli Önt: "A családok 8 fajtája és jellemzői" A családi konfliktus típusai Számos módja van a különböző családi konfliktusok kategorizálására.
Ilyenkor például a szexen, a gyermeknevelésen keresztül, vagy programok, elméleti kérdések körül folytatott vitában "vívnak meg egymással" a felek. Ezek a helyzetek valójában arról szólnak, hogy kinek a véleménye győz, ki irányítja a másikat. Igényeink változása A párkapcsolatban a közös fejlődés mellett az egyéni fejlődésnek is tere van. Azonban előfordul, hogy az eltérő adottságok, ambíciók, vagy a lehetőségek különbözősége miatt idővel az igények lényegesen megváltoznak, és egyre nehezebben egyeztethetőek össze. Túlterheltség A túlterhelt, fáradt ember érzékenyebb, kevésbé tud figyelni a környezetére, és kisebb az önkontrollja is. Ilyenkor minden apróság szikraként hat, a feszültséget a családtagok is átveszik, az indulatok kiterjednek. Kimondhatatlan feszültségek, hiányok levezetése A parttalan, állandósult családi konfliktusok hátterében olyan ki nem mondott igények, csalódások, hiányok állnak, amelyekről nehéz, vagy veszélyes beszélni. Ehelyett úgynevezett "fedő" konfliktusok alakulnak ki.
Egyfajta idealizált családi képet mutatnak, és a gyerekek csak akkor szereznek tudomást a nehézségekről, amikor már akkora a baj, hogy nem lehet tovább leplezni. Így azonban nincs lehetőségük megfigyelni, hogyan lehet egymás álláspontját megérteni, elfogadni. Hogyan lehet kompromisszumokat, döntéseket közösen meghozni, érzelmeket, igényeket kifejezni, feszültséget oldani, megbocsátani. Ahhoz, hogy ne féljünk tőlük, érdemes megismerkedni a konfliktusok természetrajzával. A családi konfliktusok leggyakoribb gyökerei Eltérő családi minták A pár tagjai, eredeti (származási) családjukból, különböző "viselkedési mintákkal", vagyis eltérő hagyományokkal, értékrenddel, életstílussal érkeznek a kapcsolatba. Gyakran csak az együttélés során derül ki, hogy mennyire különbözőek a pár tagjainak igényei a házassággal, a férfi-női szerepekkel s a szülői szereppel kapcsolatban. Tapasztalataim szerint, a legérzékenyebb téma a pár egymáshoz mért közelsége, távolsága. Ha például az eredeti családok közül az egyikben mindent együtt csináltak, míg a másikban a házastársaknak voltak önálló programjai, barátai, az új pár igényei erősen eltérnek egymástól.
A "család" kifejezés egy olyan embercsoportot foglal magában, amely a leányvállalatok által egyesült emberekből áll, szülők, gyermekek és testvérek, vagy pár kötvények. Ezt a rendszert nyitott egészként értjük, amelyben minden komponens szorosan kapcsolódik. E szoros és intim kapcsolat miatt bármelyikük viselkedése befolyásolhatja a család dinamikáját. Természetesen a családi viták és konfliktusok része ezeknek a dinamikának. Vannak azonban különböző típusú családi konfliktusok; a személyek közötti kapcsolattípus vagy a származás okának megfelelően. Kapcsolódó cikk: "Családi terápia: típusok és alkalmazási formák" Viták és viták a családban Konfliktusok vagy viták alkotják amely elválaszthatatlan eleme a társadalomban való életnek Tekintettel arra, hogy ez sok különböző személyből áll, akik különböző véleményekkel és gondolkodási módokkal rendelkeznek. Ezenkívül a jól fejlett konfliktus a fejlesztés és az előrehaladás eszközeként jön létre, ezért szembe kell nézni azzal, hogy tanulhassanak tőle.
Milyen káros hatással lehetnek a gyermekre a szülők közötti állandósult konfliktusok? A folyamatosan veszekedő szülők gyermekei gyakran traumatikus és/vagy szorongásos tünetekkel küzdenek. Az ilyen családban felnövő gyermekek konfliktushelyzetekben sokszor agresszívak, hiszen ezt tanulták a szüleiktől, vagy épp túlságosan szorongók, és kerülik az ilyen szituációkat. Kísérletek bizonyítják, hogy a gyermekek ilyenkor nem attól ijednek meg, hogy a szülők kiabálnak, hanem attól, hogy nem értik, mi történik és miért, ezért a saját helyzetüket bizonytalannak érzik. A látszólag ok nélküli dühkitörés az, ami félelemmel tölti el őket. Természetesen mindebből nem az következik, hogy a szülőknek minden feszültségtől meg kéne óvniuk a gyermekeiket, de azt mindenképpen érdemes szem előtt tartaniuk, hogy így ők is a konfliktus részesévé válnak. Ez számukra erős stresszhatással jár, ráadásul – egocentrikus gondolkodásmódjuknak köszönhetően – hajlamosak magukat hibáztatni a kialakult helyzetért. Hogy ezt elkerüljék és kíméljék a gyermeket, egyes szülők nem veszekednek, hanem "szőnyeg alá söprik" a problémákat.
Ki hogyan kezeli a konfliktushelyzeteit? Az átmeneti nehézségek, feszültségek minden család életének természetes velejárói. Ilyenkor a családok többsége új megoldásmódokat keres, megpróbál egy új egyensúlyi helyzetet kialakítani. Akadnak azonban olyan esetek, amikor a család nem képes az új kihívásokkal megbirkózni, mert működésében alapvetően zavar van, például párkapcsolati nehézségek, kommunikációs problémák. Előfordulhat, hogy a családban hiányzik a minta egy-egy helyzet megoldásához, vagy egyszerre túl sok nehézség éri őket. Igen gyakran azokban az élethelyzetekben sérülékenyebb a család, amelyeket az előző generáció sem tudott sikeresen megoldani. A konfliktushelyzetek megoldására elsősorban az egészségesen működő családokban van nagyobb esély, ahol a kommunikáció nyílt, az érzelmeket kifejezik, támaszt nyújtanak egymásnak, a családi együttélés szabályai világosak és rugalmasak, a családtagok önértékelése és elégedettsége magas, külső és belső határaik flexibilisek. Ha a családi funkciók nem tudnak megfelelően igazodni a kialakult helyzethez, igazi krízishelyzet alakulhat ki.