Embertelen kegyetlenségnek és az emberi élet szentsége elleni támadásnak nevezte a civil lakosság ukrajnai szenvedését Ferenc pápa beszédében, amelyet a Szent Péter téren mondott el vasárnap. Ferenc pápa az Úrangyala-imádság után mondott szavaiban hosszan beszélt az ukrajnai háborúról, mindenekelőtt fájdalmát fejezve ki az "erőszakos agresszió" folytatódása miatt. A katolikus egyházfő "értelem nélküli öldöklésről, naponta ismétlődő rombolásról és atrocitásról" beszélt, amire "nincsen semmilyen igazolás". Ferenc pápa: Erre az értelem nélküli öldöklésre nincsen semmilyen igazolás. Fotó: MTI A pápa a nemzetközi közösség összes szereplőjének cselekvését kérte a "visszataszító" háború leállítása érdekében. Megjegyezte, "rakéták és bombák hullanak civilekre: idősekre, gyerekekre, várandós nőkre". Megemlékezett a menekülésre kényszerülő több millió ukránról, valamint azokról, akiknek "lehetőségük sincsen a menekülésre (.. ) és a bombák alatt maradnak meghalni segítség és védelem nélkül még az óvóhelyeken is".
A jezsuita szerzetesnek a diktatúra miatt kellett elhagynia az országot, de 2017-ben hazatért. Argentínában annak a csoportnak is lelkivezetője volt, amelynek tagja volt a fiatal Ferenc pápa is. 2021. február 13-án, szombat hajnalban a budapesti Farkas Edith Katolikus Szeretetotthonban 94 éves korában meghalt Jálics Ferenc jezsuita atya, a nevéhez kötődő szemlélődő imamód iskolájának megteremtője – közölte a. Jálics Ferenc 1927. november 16-án született Budapesten. Kőszegi katonai iskolában tanult, a második világháború vége felé pedig Nürnbergbe vezényelték. 1946-ban tért haza Magyarországra, és érettségi után belépett a jezsuita rendbe. A diktatúra erősödésével viszont el kellett hagynia a hazáját, így diplomáját Belgiumban, a Leuveni Katolikus Egyetemen szerezte filozófiából 1954-ben, majd a jezsuiták dél-belgiumi gimnáziumában, Mons-ban végezte a filozófiát követő szokásos rendi gyakorlatot, a magisztériumot. 1956-ban a rend Chilébe, egy év múlva Argentínába küldte, ahol teológiát tanult.
Ferenc pápa vasárnapi beszédét a vatikáni biztonsági szolgálat adatai szerint harmincezren hallgatták a Szent Péter téren és környékén, ami a legmagasabb számnak számít a koronavírus-járvány 2020 februári kezdete óta.
A pápa beszéde alatt többen ukrán zászlókat lobogtattak a Szent Péter téren. A pápa kifejtette, "egyre több az áldozat és a menekülő, főleg édesanyák és gyerekek. A mártírként szenvedő országban óráról órára tragikusan nő a humanitárius segítség szükségessége" - mondta Ferenc pápa és köszönetet mondott a menekülteket befogadóknak. Megköszönte az információszolgáltatásért életüket kockáztató újságírók munkáját is, akik lehetővé teszik, hogy "közel legyünk a lakosság drámájához, és lássuk a háború kegyetlenségét". Sergio Mattarella államfő a római ukrán közösség legnagyobb templomában vett részt a vasárnapi misén.
"Sokat gondolkodtam ezen – mondta Jean-Pierre. – Nem tudom, hogy valójában válaszoltam-e erre a kérésre. De monasztikus életem folyamán folyamatosan igyekeztem ezt tenni, immár több mint ötven éve. " Hivatása egy szinte kizárólagosan muszlim környezetbe szólította, Algériába és Marokkóba, ahol 2019. márciusi látogatása során találkozott Ferenc pápával is. "Nem mindenki értett egyet a döntésünkkel. Számomra azonban természetes volt. Tibhirine-ben a bevásárlás volt a dolgom, és én vittem ki a piacra a termékeinket. Bizonyos értelemben én voltam a monostor az emberek között. Ilyen egyszerű módon voltunk jelen, dolgoztunk, osztoztunk az emberek életének nehéz pillanataiban, ott voltunk a szolidaritásunkkal és legfőképpen a Luc testvér által nyújtott orvosi kezelésekkel, így tanúskodtunk az evangéliumról, éltük meg a hétköznapokban az iszlám–keresztény párbeszédet. Az élet párbeszéde volt ez. " A boldoggá avatás előtt Jean-Pierre testvér csak testvérei gyászszertartására és temetésére tért vissza Algériába.
És az atya ünnepel, mert örül, hogy fia visszatért. Ezután a szív által igényelt másik érzésre mutatott rá a pápa: az Atya szerint örvendeznünk kell. Akinek szíve Istenre van hangolva, amikor látja, hogy egy személy megbánja bűneit, bármilyen súlyosak is legyenek tévedései, örül neki. Nem időzik a hibáknál, nem mutogat ujjal a rosszra, hanem örül a jónak, mert a másik java az enyém is! És mi tudunk így tekinteni a többiekre? A pápa ezután egy kitalált történetet mesélt el, amely jól mutatja, hogy milyen egy apai szív. Egy három vagy négy évvel ezelőtti popoperát idézett fel, amely a tékozló fiú történetét dolgozta fel. A végén, amikor a fiú elhatározza, hogy visszatér apjához, beszél egy barátjával és ezt mondja neki: "Tudod, félek, hogy apám visszautasít és nem bocsát meg nekem". És a barátja ezt tanácsolja neki: "Küldj egy néhány soros levelet apukádnak és írd ezt: "Apa, megbántam, amit tettem, haza szeretnék térni, de nem vagyok benne biztos, hogy örülni fogsz. Ha vissza akarsz fogadni, kérlek, tűzzél ki egy fehér zsebkendőt az ablakba".
Ugyanebben a példabeszédben azonban szó esik az idősebb fiúról is, aki válságba kerül emiatt az Atya miatt, aki minket is válságba sodorhat. Valóban, legalább is részben, bennünk is jelen van ez a fiú, mivel kísért a gondolat, hogy igazat adjunk neki: ő ugyanis mindig teljesítette a kötelességét, nem távozott el otthonról, ezért háborogva nézi, hogy az Atya ismét átöleli öccsét, aki rosszul viselkedett. Tiltakozik és ezt mondja: "nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat", most pedig ennek a fiadnak még ünnepséget is rendezel. Nem értelek – így méltatlankodik a nagyobbik fiú. A pápa ezután az idősebb testvér problémájához fűzte gondolatait. Az Atyával való kapcsolatában mindent a parancsolatok puszta megtartására, a kötelességtudatra alapoz. Ez lehet a mi problémánk is Istennel: szem elől veszítjük, hogy Atya és egy távoli, tilalmakból és kötelességekből álló vallást élünk meg. Ennek a távolságnak a következménye a merevség a felebarát iránt, akit már nem tekintünk testvérnek.