Az ovi-foci, néptánc, zene-ovi, játékos angol nyelv (kezdő, haladó) ügyes kezek, sakkjátszótér, robotika lehetőséget nyújtanak a gyermekeknek egyéni képességeik és érdeklődésük szerint a tehetséggondozásban való részvételre. A tehetséggondozás mellett a felzárkóztatásra is kiemelt figyelmet fordítunk, a református EGYMI szakemberei számára óvodánkban biztosítjuk a megfelelő helyet és eszközöket a gyermekek hatékony fejlesztéséhez. Fejlesztési területeik: logopédia, szenzomotoros-, gyógytorna, pszichológiai terápia, gyógypedagógiai fejlesztés. Óvodánk előnye, hogy saját konyhával rendelkezünk, ahol változatos, egészséges, minden igényt kielégítő étkezést biztosítunk a nevelésben részt vevő gyermekek számára. Reménység szerint rövid bemutatkozásunk felkeltette érdeklődését, kellemes barangolást kívánunk honlapunkon. Kérdéseikre elérhetőségeinken szívesen választ adunk. Áldáskívánással a Jó Pásztor Református Óvoda munkatársai nevében: Dobóné Tanczig Anita óvodavezető
23 HAZAFELÉ Alkonyodik… lassan, csendben Sötétedni kezd a táj, A mezőről, domboldalról Hazafelé megy a nyáj. Elől halad a jó pásztor, Utána megy a sereg, – Kicsi bárány az ölében… Nézzétek csak, emberek! Jó pásztorunk: az Úr Jézus, Aki szeret bennünket, Zöld mezőre, kies helyre Terelgeti lelkünket. Ő megy elől, mi utána, Ölbe vesz ha fáradunk, Földi zajból nyugalomba: Hazafelé ballagunk… Somogyi Imre Címkék: gyermekvers, jó Pásztor, Jn. 10:11 BÁRÁNYOK – ÉS A PÁSZTOR Farkasok közé küldelek mint bárányokat. Nem adok néktek farkasfogakat, se vad, üvöltő hangot, se tépő farkaskarmot. Be kell érnetek füves legelővel, – s olyan harcban, hol testi, nyers erő kell, véretek csordul, csontotok roppan. Mégis biztonságban, mert Pásztorotok van. * Kisgyermek-korotokban selymes hajatokat anyátok simogatta, ifjúságotok kócos, dúlt sörényét vihar lobogtatta, Majd szemetekbe hullt, míg gondterhelt homlok gyűrődött alatta, az életalkony ezüstös fehérjét aggság elhullatta – – hajatok szálait Valaki hűséggel mind számon tartotta.
A keresztény művészet legelső ábrázolásai között ott találjuk Jézusnak a Jó Pásztorként való megjelenítését. Érdekes módon ez sokkal korábbi és erőteljesebb kép volt a Krisztus-követők első nemzedékei számára, mint a kereszté. Vajon mi lehetett az oka annak, hogy a kereszténység hajnalán élő Krisztus-hívők ennyire a magukénak érezték ezt a Jézus-ábrázolást? És mi állhat amögött, hogy mi, mai keresztények már, úgy tűnik, kissé vonakodva, nehézkesen azonosulunk ezzel? E jelenség korhoz, életmódhoz kötött oka az, hogy a mai civilizációban élő embernek már vajmi kevés valós tapasztalata van a pásztorral, a nyájjal és e kettő igazi viszonyával kapcsolatban. Ezen túlmenően szerepet játszhat itt egyfajta mentalitás-, illetve gondolkodásbeli tényező is: a ma embere kifejezetten ellenérzést táplál az iránt, hogy valamiféle felsőbbség, hatalom bárányaként, birkájaként tekintsen magára. A kereszténységen kívül állók rendszeresen meg is fogalmazzák ezt. A vallásos hittel kapcsolatban gyakran kifogásolják, hogy szerintük "birkává" teszi az embereket.
A jó pásztor 1 Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; Ez 34, 1-10 2 de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3 Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Zsolt 95, 7; Ézs 43, 1 4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. 6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. 7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. 3Móz 27, 32; Ez 20, 37 8 Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Jer 23, 1-2 9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. 10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.
2015. február 17., 18:28, 736. szám "Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala. " Lukács 15:4-6 Ez a világ elveszetten rohan a pusztulásba. Elszakadt Istenétől. A szív teljességéből szól a száj. Majd, amit gondol, megcselekszi. A bibliai ember a szívével gondolkodik. De mi van a szívben? A XlX. század után az ember nem veszi figyelembe az Isten törvényeit. Maga szabja a törvényeket, mint ahogy Friedrich Wilhelm Nietzsche mondta: "Az istent megfeszítettük! Éljünk úgy, mintha Isten nem volna"... Innentől kezdve az ember öntörvényű. Így él ma a világ. De nem tud választ adni arra a kérdésre, mi a jó, és mi az igazság. Mindenkinek más igazsága van. Ezért ölni is tud.
Tél volt. 23 Jézus éppen a templomban járt, Salamon csarnokában. 24 A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: "Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan. " 25 "Mondtam már nektek – felelte Jézus –, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek mellettem. 26 Mégsem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. 27 A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. 28 Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. 29 Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. 30 S én és az Atya egy vagyunk. " 31 A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni. 32 Jézus megkérdezte tőlük: "Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni? " "Nem jótettedért kövezünk meg – 33 felelték a zsidók –, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat. " 34 Jézus folytatta: "Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?