Mindkét baleset esetében, kevéssel felszállás után az MCAS a rossz érzékés miatt a rendszer által feltételezett nem megfelelő repülési attitűdöt, helyzetet kijavítandó, a repülőgép orrát az úgynevezett elektronikus magassági trimm segítségével nagy sebességgel lefelé, a föld irányába állította és ezt a helyzetet a pilóták nem tudták megfelelően kezelni, így történt a katasztrófa. Egy Boeing 737 MAX pilótafülkéje Míg az első baleset után a Boeing a 737-es régóta élő vészhelyzeti eljárásai követésének szükségességét hangsúlyozta az üzemeltetők és a pilóták felé történő kommunikációjában, a második után nyilvánvalóvá vált, hogy a hivatkozott eljárások nem elégségesek. Az új rendszer ugyanis olyan meghibásodás lehetőségét idézte elő, amit bizonyos körülmények között nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak a pilóták kezelni. Ráadásul a MCAS meghibásodásokat még a vészhelyzetek gyakorlatára használt repülőgép-szimulátorok sem tudták akkoriban szimulálni. A Boeing 737 MAX kifejlesztésére a Boeing és az Airbus közötti piaci verseny kiéleződése miatt volt szükség.
A China Eastern a baleset után azonnal leállította flottájának 109 darab Boeing 737-800-as repülőgépét. Az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal közölte, hogy kész segítséget nyújtani a kínai nyomozáshoz, ha felkérik. A rövid- és középtávú járatokon népszerű, keskeny törzsű, két hajtóműves Boeing 737-800-asból 5200 darabot gyártott a Boeing 1997 és 2020 között. A gép jó repülésbiztonsági adatokkal rendelkezik, nem úgy, mint utódja, a Boeing 737 MAX típus, amely több mint három éve repülési tilalom alatt áll Kínában, az Indonéziában és Etiópiában bekövetkezett halálos kimenetelű balesetek után. Az Aviation Safety Network szerint a legutóbbi halálos kimenetelű kínai repülőgép-baleset 2010-ben történt, amikor a regionális Henan légitársaság egyik Embraer E-190 repülőgépe a Jicsun repülőtér megközelítése közben lezuhant. Akkor a fedélzeten tartózkodó 96 ember közül 44-en haltak meg. Kína eddigi legsúlyosabb légi katasztrófája 1994-ben történt: a China Northwest Airlines Hszianból Kantonba tartó Tupoljev Tu-154-es repülőgépe zuhant le, a fedélzeten tartózkodó 160 ember meghalt.
Az Airbus 2011-ben újabb, üzemanyagtakarékos gépek piacra lépését jelentette be. Nekik a korszerűsítésben némileg könnyebb dolguk volt, hiszen az A320-as gépcsalád a nyolvanas évek végén került forgalomba, mikor már eleve modernebb eljárásokat és technológiákat tudtak felhasználni, szemben a vetélytárs Boeing 737-eseivel, melyeknek a Classic változatait a hatvanas évektől gyártották, így a típuscsalád időről időre szükséges megújításának mértékében – a versenyképesség megőrzése érdekében – meg volt kötve a kezük. A Boeing ekkor már ugyan dolgozott rajta, hogy a sikerének gerincét képező keskenytörzsű (amely 130-200 főt tud befogadni és 1-6 órás utakra ideális) repülőgépcsaládját méltó módon felváltó, modern, vadonatúj fejlesztésű repülőgépekkel rukkoljon elő, azonban az Airbus bejelentése nyomán arra kényszerült, hogy ehelyett nagy sebességgel a létező, 737-es gépcsaládnak a Classic óta NG néven modernizált változatán hajtson végre inkább sürgős ráncfelvarrást. Azonban a repülőgép már korlátozottan volt alkalmas a továbbfejlesztésre és ez az MCAS probléma kapcsán derült ki.
Emiatt szükségessé vált egy olyan rendszer, ami a nagy tolóerő miatti, a gép orrát felelmelő nyomatékot ezekben a helyzetekben kompenzálja. Ez az MCAS (Maneuvering Characteristic Augmentation System) – rendszer. A 737MAX megújult hajtóművekkel, 7%-kal kisebb üzemeltetési költséggel, mint az elődei () A Boeingon nagy volt a nyomás a légitársaságok felől, hogy a megváltozott repülési tulajdonságok ellenére se kelljen a 737NG-re kiképzett pilótáknak a 737MAX-hoz komolyabb típusátképzésen részt venniük. Ez is volt az egyik életrehívója ennek a rendszernek, hiszen automatikusan kompenzálta a repülési jellemzők egyikének a változását. Valószínű, hogy a pilóták nagy része nem is ismerte a rendszer működését. Ha a gép átesésben van, vagy a rendszer ezt gondolja, akkor automatikusan – megszüntetni akarván az átesés veszélyét – trimmelni kezdi a gépet, vagyis a gép orrát lefelé fordítja. A trimmelés a teljes vízszintes vezérsík segítségével történik, ennek a beállítási szöge változik ilyenkor. Ha a pilóták maguk trimmelik a gépet, akkor is ugyanazt a mechanizmust használva a vízszintes vezérsík beállítási szögét változtatják.
Van, aki hirtelen dekompressziót feltételez, fel-felbukkannak az interneten azok az esetek is, amikor – csakúgy, mint most – a lezuhanást nem előzte meg a személyzet részéről vészhelyzet-jelentés, és amikor a pilóták egyike okozta szándékosan a gép pusztulását, mint ahogy az a Germanwings, a Mozambique Airlines, a Silk Air és az Egypt Air katasztrófáiról bebizonyosodott. Ebben a pillanatban azonban minden ilyen feltételezés teljesen alap nélküli. A nemzetközi szabályozás szerint az illető államon kívül mások is részt kell, hogy vegyenek a kivizsgálásban. Ebben az esetben külföldi utasa nem volt a gépnek, tehát ezen az alapon tehát a CAAC mellett nem delegálhat más nemzeti hatóság szakembert, de mind az amerikai NTSB, mind a Boeing és a hajtómű gyártójaként a General Electric is részese kellene, hogy legyen a vizsgálatnak. Kína repülésbiztonsága az elmúlt tíz évben egyike a világon a legjobbaknak, de ebből a szempontból az ország kevésbé transzparens, mint az Egyesült Államok és Ausztrália, ahol a hatóságok részletes baleseti jelentéseket hoznak nyilvánosságra – fogalmaz az egyik szakportál.