Index - Kultúr - Temetetlen Halottak Között Éljük A Mindennapokat

Sunday, 02-Jun-24 00:34:09 UTC

Azonban ha azt veszem figyelembe, hogy ez az első olyan hazai nagyjátékfilm, amely kimondottan horrorként készült, akkor azt kell mondjam, hogy ennyi belefér, és feláldozható a tapasztalatlanság oltárán. Gyönyörűen fényképezett, sötét tónusú képekben mesél, a korhű jelmezek és a régi magyar környezet telitalálat. Erős az atmoszférája, és bár az elején még érezhető némi bizonytalanság a feszült jeleneteknél, a vége felé azért kapunk jó néhány technikailag profin kivitelezett és valóban ijesztő részt. A kis Lacika ( Gyarmati Erik) átalakulása például kimondottan brutálra sikerült, hála az égnek a készítők saját kútfőből merítettek, és érződik, hogy nem akarták koppintani az amerikai filmek kliséit. A komplett parasztház földbe süllyesztése például zseniális ötlet, és a vége felé azért többször is megvolt az a kifejezetten "darkos" ereszdelahajam hangulat. Továbbá szeretem a hazai színészeinket furcsa szerepekben látni, és hát erre egy ilyen film a legjobb választás. Összességében a Post Mortem a kisebb hibáitól eltekintve ha nem is horror, de mindenképpen egy kellemes, misztikus thriller, amit a műfaj kedvelőinek érdemes megnézni.

„Emlékezz, Meg Kell Halnod!” – Post Mortem Kritika | Filmtekercs.Hu

Dolgozd fel! Mintha nem tudná, hogyan kéne viselkednie egy horrorban. Pedig a karaktere alapjában véve szimpatikus is lehetne, csak hát valahogy olyan kurtán-furcsán tálalja, hogy egy idő után már rendesen zavaró volt a jelenléte. Anna aranyos meg cuki meg minden, de valahogy ő is kilóg ebből a '18-as miliőből (talán nem kéne ennyit vigyorogni), Tomásszal való kapcsolata pedig további szemöldökráncolásra adhat okot, ugyanis elvégre a film elején ismerték meg egymást, erre folyamatosan puszipajtásokként (nyilván nem szó szerint) viselkednek és senki nem érti, hogy miért. Bakker, még Tomás sem, de esze ágában sincs utánajárni a történetnek, hogy mi ez a kapcsolat közöttük, vagy miért bukkan fel folyamatosan az apróság a férfi mellett. Anna csak úgy van és kész. Szaladgál, nevetgél, milyen jó! Vagy ez benne a horror? Jájj. Ja, és a lányka bármennyire is fél a szellemektől, nekem ez valahogy egyszer sem jött át. Igen, pontosan, a rossz casting... Összegzés Na, akkor gyorsan kezdem azzal, hogy a Post Mortemben mi volt a jó, ugyanis abból van kevesebb.

Hogyan Ne Fényképezzünk Szellemet? – Kritika A Post Mortem Című Filmről - Punkt

A történet logikátlanságát és sekélyességét még felülírhatta volna, ha a rendező érzékenyen és körültekintően nyúl az egyébként tényleg mozivászonra kívánkozó alapötletéhez és annak képi világához. Már régóta nem állja meg a helyét, hogy a rémregény vagy a horrormozi ne tudna intellektuálisan is kielégítő alkotássá válni, sőt. A Post Mortem egy-két álomjelenetében/látomásában viszont az Ed Wood-i trash horror megoldásait alkalmazza, ami olyannyira átgondolatlan, lemaradott és témaidegen referencia, hogy megint csak megmosolyogtatóvá válik, mivel megannyi sokkal relevánsabb homage -t lehetne elképzelni a film világához mérten. Sajnos a film nem nő fel a sokrétű fotográfiai hagyományhoz (se), amivel dolgozhatna, és sokkal inkább emlékeztet a rendező egy korai klipjére, mintsem egy hátborzongató paranormális élményre a tornácos parasztházak között.

A láthatatlan fenyegetés magában hordozza a zsigeri borzongást, de a sejtetés fokozatos elhagyásával megölik a misztikumot, illetve ahogy itt a kísértetek felkapják, vagy marionett bábúként dobálják az embereket, egy idő után szimplán nevetséges. Motiváció gyanánt egy félmondatot hintenek el, ám valódi oknak ez édeskevés. Ugyanez elmondható a megoldásról. Tomás "utazása" az utolsó harmadban talán a leghangulatosabb szegmens, mégis, amilyen megmagyarázatlanul, egy huszárvágással lezárják a konfliktust, az minimum szemöldökfelvonásra késztet és akkor még finom voltam. Jelenetről-jelenetre szét lehetne cincálni, hogy mi hibádzik a filmmel, de elsősorban a rosszul megírt forgatókönyv a ludas, illetve olyan érzésem volt, hogy Bergendy-nek semmi kedve nincs ehhez az egészhez. Mintha a színészeket nem instruálták volna, rengeteg a kontinuitásbeli probléma, s többek közt a helyszínről is lerí, hogy egy skanzen, nem autentikus század eleji falu. Természetesen akadnak hatásos pillanatok, atmoszferikusabb részek, főleg az első harmadban, de az összkép annyira érdektelen, súlytalan, se füle-se farka hatást kelt, hogy az roppant bosszantó.