A szövegeiben, zenéiben, szobraiban közös a különleges képiség, ami által a láthatatlan megismerhetővé válik. Ez egyrészt tekinthető egy személyes, számára otthonos világ benépesítésének, ugyanakkor a mese, a kontextus által általános érvényt nyer. Mennyire ismerik a munkásságát? Január magányos alkotó volt. Egy egyszobás berlini műteremben dolgozott, és időről-időre hazalátogatott ugyan, de ideje nagy részében újkori (vagy űrhajózáskori) szerzetesként élt. Nem fűtötte karrierláz, meglehetősen ritkán állított ki. Éppen ezért kérdés az is, hogy az ő esetében a klasszikus értelemben vett kiállítás-e a megfelelő bemutatási forma. 1996-ban a Műcsarnok Dorottya utcai kiállítóterében installálta munkáit, majd több évre rá Székesfehérváron. Baksa sos jános betegsege 5. Mindkét tárlat nyomott hagyott. Az, hogy Január eddigi munkájának a jelentős része most közgyűjteményben van, fontos lépés ahhoz, hogy életműve feltárható és feldolgozható legyen. El lehet határolni, hogy kelet-európai vagy nyugat-európai művésznek tekinthetjük őt?
Megmagyarázhatatlan és mindent elsöprő mámort tudtak kelteni. Ő az én kanapém, az én kanapém Ő szebb mint én, ő az én kanapém. Ez nem volt vicc, komolyan gondolták. És láttam kopott piros bársonyán A miniszoknyában verdeső szempillangót, A lábánál horkoló kutyust, Nagypapát pipával, Beszélgető barátokat, Lehangolódott gitárt. Megelevenedett a szoba aztán az egész ház Szellemek, tündérek, manók, Ő szebb mint én és csak azért, mert az én kanapém. De én is szép vagyok és mindenki körülöttem. A zenekar, A közönség, Az otthon ücsörgő szülők, A könyvek, amiket nem kell elégetni, A képek a falon, A kiszáradt szökőkút lassan porladó szobra a kertben, A liliomok a kőkerítés mentén. Ne keseregjünk! Inkább mulassunk és mulattassunk! Baksa-Soós János – Wikipédia. Erre tanított engem, de nem fogadtam meg. Más utat választottam, Nagy árat fizettem érte, De végül megérte. Csavargók tízparancsolata, 1999 - részlet