Színes, magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték. Tartalom, rövid leírás: Megmondom őszintén, amikor először láttam, nem igazán értettem meg azokat, akik az egekig magasztalták ezt a filmet. Tény, először eredeti nyelven láttam. Majd megnéztem Nagy Fero hangjával szinkronizált változatot és már én is a magasztalók táborában találtam magam. A történet középpontjában egy nyomozó, Ford Fairlane ( Andrew Dice Clay) áll, aki nem akármilyen szimatszörny, csak a zene iparban résztvevő személyek megbízásából hajlandó melozni. Ebből leszűrhetjük, hogy imádja a zenét, főleg a Rock-ot. A filmben megtalálható a buta szőkétől a bombázó nőig, és a butyuta rendőrtől az elvetemült gyilkosig minden szereplő tipus. Nagy Fero hangjával igazán felemelő perceket szerezhetünk magunkat! Bunyóval, zenével és humorral átszőtt akció film 16 éven felüli korosztály számára. Szerző: Doki. 75 Rendező: Renny Harlin Író: James Cappe, David Arnott Forgatókönyvíró: Daniel Waters, James Cappe, David Arnott Operatőr: Oliver Wood Jelmeztervező: Marilyn Vance Producer: Steve Perry, Joel Silver Vágó: Michael Tronick Executive producer: Michael Levy Zene: Boris Blank Látványtervező: John Vallone Játékidő: 104 perc Megjelenés: 1990.
" Zuzuval társalogni olyan volt, mint egy sajtreszelővel ssé izgalmas, de leginkább kellemetlen! " Ford Farlaine annyira menő, hogy kizárólag híres együttesek, pop- és rocksztárok megbízásait vállalja, lévén ugyancsak bennfentes a zenei szakmában. Ford nem egyszerűen magándetektív: ő a rock'n'roll detektív, aki épp egy heavy metal énekes, műfajához méltó, látványos halálának körülményeit vizsgálja. Közben meggyűlik a baja egy elmebeteg gyilkossal, egy üresfejű libával, néhány majom popsztárral, az epekedő titkárnőjével, valamint a rendőrség egyik oszlopos tagjával, aki azt képzeli, hogy popsztár is lehetne. Stáblista: Ford Fairlane Andrew Dice Clay - Coleen Sutton Priscilla Presley - Amos Ed O'Neill - Smiley Robert Englund - Julian Grendel Wayne Newton - Jazz Lauren Holly - Zuzu Petals Maddie Corman - Johnny Crunch Gilbert Gottfried - Sam David Patrick Kelly -
Bár Nagy Feró hangja annak idején kellően szokatlanul csengett Andrew Dice Clay "szájából", hamar meg lehetett szokni. Az USA filmrajongói Eddie Murphy Beverly Hills-i zsarujával kipipálták a káromkodós szuperzsarukat a nyolcvanas években, így aztán hiába próbálkozott valami hasonlóval a szintén komikusként indult Andrew Dice Clay 1990-ben… Pedig a zenebiznisz akkor is és azóta is érdekes terület, mely simán elbír egy zenészekre specializálódott, természetesen kellően laza, ám ha kell, maximálisan kemény, a női egyenjogúságot nem csak el nem ismerő, de egyáltalán nem ismerő magándetektívet. Különösen akkor, amikor sorban állnak az ügyfelek! Ford Fairlane alig oldotta meg egy zaklatási ügyét, egy feltételezhető gyilkosság, egy apa- és egy lánykeresés is a nyakába szakad. Emberünk azonban nem esik kétségbe, és a maga módján veszi kézbe a dolgokat, így aztán blöffölhet, énekelhet, fricskákat és pofonokat egyaránt oszthat és leoszthat, kiszólhat és beszólhat kedvére. A sikamlós mondások azóta szállóigékként élik tovább életüket, a film dalai közül pedig több ma is működik (Billy Idol: Cradle Of Love, Andrew Dice Clay: I Ain't Got You, Mötley Crüe: Rock 'N Roll Junkie).
Ford Fairlane kalandjai (The Adventures of Ford Fairlane) - 1990, 104 perc Főszereplők: Andrew Dice Clay, Lauren Holly, Priscilla Presley, Wayne Newton, Robert Englund, Ed O'Neill, Vince Neil, Sheila E., Tone Loc Zene: Boris Blank Rendező: Renny Harlin Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek! Hozzászólok!
Ez itt nem a Kicsi kocsi újra száguld totálisan amerikanizált gépjárműre komponált változata, de van-e bárki is a VHS-korszakból, aki ne lenne képben a rock'n'roll-detektívet illetően?! Miközben a gépjárműjéről nevét kölcsönző szabadszájú zenészkopóról szóló alkotás eszméletlen népszerűségnek és rajongótábornak örvendezett, s örvendezik hazánkban, addig a világ többi pontján inkább a ciki kategóriát erősítette. Az USÁ-ban például a legrosszabb filmeknek és filmeseknek kijáró, 1991-es Arany Málnán hat kategóriában jelölték, melyből hármat díjra is váltott… A felemás megítélés oka kétségtelenül a magyar szinkronban keresendő, mely első alkalommal biztosított helyet egy énekesnek. (Később sem lett ebből különösebb divat, igaz, a kilencvenes években Szikora Robi a Wayne világa mindkét részében szinkronizált, majd az ezredforduló környékén tartották nagy ötletnek, hogy a Pa-dö-dőből, a Back II Blackből vagy a Groovehouse-ból hívjanak énekeseket szinkronra. Ganxsta Zolee szinkronos-filmes karrierje egészen más történet. )