Megszöknek és megváltozik a természeti kép is. Arany fokozza a király állapotának zaklatottságát. Fél, üldözési mánia, hallucinál. Megkettőzi az őrséget, de Kanizsa és Rozgonyi megszöktek. Összehasonlítja a király alaptalan és a menekülők (Kanizsa és Rozgonyi) jogos félelmét. Utalás László mérgezésére. A ballada zárlata: meghalt a király, majd jön Mátyás a jobb jövővel. Arany János és a ballada - Irodalom kidolgozott érettségi tétel - Érettségi.com. Biztatást, reményt kíván nyújtani a fásultságba süllyedt, megfélemlített nemzetnek.
Vasárnapi Ujság, 1860. V. László király és Cillei Ulrik. Szerző: Székely Bertalan, 1870. Forrás: MNG - Szilágyi Erzsébet László fia életéért könyörög Temesváron. Ferenc Tamás illusztrációja. V. László király portréja 1457-ből. Feltöltő: Habsburger. Arany János: V. László (elemzés) – Oldal 3 a 4-ből – Jegyzetek. Forrás: V. László menyasszonyával, Valois Magdolna francia hercegnővel, eljegyzési portré. Bécs, 1460-1480 között. Szépművészeti Múzeum. László király. Fotó: OSZK MEK, Vizkelety Béla Erkel Ferenc: HUNYADI LÁSZLÓ - Meghalt a cselszövő Közzétette: Magyar Állami Operaház Közzététel: 2012. szept. 6. Részlet a Magyar Állami Operaház 2004-es előadásából.
Arany a nemzeti önrendelkezést akkor állította középpontba, amikor a magyar függetlenséget eltörölték, és történeti példázataival egyszerre tanított a megalkuvás elutasítására és a sorssal szembeszegülő kemény próbatételre is. Két jelentős verse sorolható egyértelműen ebbe a balladatípusba, az V. László és a Szondi két apródja, de ide köthető még az Ágnes asszony (1853) és Az örök zsidó (1860) is: V. László (1853): Történelmi tárgyú, Nagykőrösön írt ballada. A Hunyadi-balladakör elsőként megírt része. A magyar irodalom egyik legismertebb, legjelentősebb alakja ötödik oldal. Több szálon fut a történet, melynek írásmódja töredékes mondatszerkesztésű. A költemény tördeltsége fokozódik attól kezdve, hogy a foglyok megszöknek, a király pedig elmenekül Prágába. A bűn és bűnhődés motívum kiváló példája, amikor a menekülő király hűsítőt kér hű szolgájától, aki e szavakkal adja át neki a kelyhet: "Itt a kehely, igyál, Uram, László király, Enyhít... mikép a sír! " Szondi két apródja (1856): Történelmi ballada, melyben vezérmotívum a kétszólamúság. A történet alapja Drégely várának 1552-es török ostroma.
Jól bizonyítható ez a Hunyadi-balladakör két megírt részének: az V. Lászlónak (1853) és a Mátyás anyjának (1854) összehasonlításakor, mivel az előbbit lényegesen nagyobb igénnyel írta meg. Balladatípusai három szerkezeti megoldást tartalmaznak. Az elsőt egyszólamú, vonalszerűen előrehaladó balladának lehet nevezni. Ez áll legközelebb a románchoz, nevezik még népies balladának is. Ide tartoznak első balladakísérletei: A varró leányok (1847), Az egri lány (1853) és két nagy vers: Zách Klára (1855) és A walesi bárdok (1857). Korai balladái közül a fontosabbak: Mátyás anyja (1854): A vers arról szól, hogy az aggódó Szilágyi Erzsébet levélben próbál hírt kapni Prágában raboskodó fiáról. A műben allegorikus a hírvivőként szerepel a holló, a Hunyadi-család címerállata. Zách Klára (1855): A magyar történelem egyik leghírhedtebb merényletét Záh Felicián követte el, akinek családját különös kegyetlenséggel I. Károly Róbert parancsára kivégezték. Többek közt Zách lányát, Klárát is. Arany a tömbszerűen szaggatott történetmondással lelassítja az elbeszélést.
A ballada a Mátyás király uralkodása előtti időszakot idézi fel. Címe egy történelmi tulajdonnév, az uralkodó neve, témajelölő. Rögtön felidézi a ballada történeti hátterét, és utal arra, hogy az ábrázolt eseményeket az V. László alakja körüli történelmi szituáció fényében kell értelmezni. Azt is előrevetíti, hogy a történések egyik színtere a király tudata. Stílusa emelkedett (de az emelkedett hangvétel mellett irónia is érezhető). Beszédmódja pontosan követi V. László lelki szétesésének előrehaladását és mértékét, ezért olyan töredezett a mű, ezért áll szaggatott, rövid sorokból. Kifejezőeszközként Arany rendkívüli tömörséggel, hangulatkeltéssel, utalásokkal, sejtetéssel él. Gyakori eszköze az alliteráció is. Az említett tömörség formailag is érvényesül a rövid sorokban. A mű stílusa, motívumai romantikusak: viharos éjszaka, nyugtalanság, sejtelmes hangképzetek, félelem, meghatározhatatlan, háttérben lappangó vétségek, szökés, fenyegetettség, halál, sír, bosszú… A természeti képek metaforikusan előkészítik vagy kísérik az eseményeket.
Ezzel nyilvánvalóan eldőlt a bárói ligák közti erőegyensúly, de Hunyadi nem adta fel. A király és kísérete 1456. november 8-án jelent meg Nándorfehérvár átvételére, de fegyveresei nem léphettek be a várba. A hangulat békés volt, amíg a másnap reggeli miséről ki nem hívták Cilleit sürgős ügyek elintézésére hivatkozva. Ekkor alakult ki a szóváltás, amely során Hunyadi és Cillei is fegyvert rántott, a végén pedig Cillei holtan rogyott össze. A király megijedt, és Hunyadi Lászlóra ruházta az országos főkapitányi címet, visszaadta a korábban átadott birtokokat. Az uralkodó bármit megtett, csak hogy szabaduljon. Bárhogy nézzük, akár véletlen volt, akár eltervezett merénylet, Cillei halála érzékeny veszteség volt az országnak, a véres incidens pedig több szövetségest elfordított a Hunyadi-klántól. Nem véletlen, hogy 1456. november 23-án Szilágyi Erzsébet Temesváron írásos ígéretet csikart ki a hazafelé tartó uralkodótól: Cillei haláláért bosszút állni nem fog. Anyai nagy szeretetét gyermekei iránt éppen az mutatja, hogy mint Magyarország kormányzójának özvegye és a várpalota úrasszonya a kapu alatt térdre borult az ifjú király előtt s úgy kérte őt, hogy fiai iránt kegyelmes legyen és ne bosszulja meg rajtuk Cillei halálát.