És ha már Mundruczó Kornél ennyire belejött az amerikai stílusú filmek forgatásába, akkor 2020-ra újabb meglepetéssel rukkolt elő, és elkészítette első külföldi gyártású, angol nyelvű moziját, az Egy nő darabjait (Pieces of a Woman), amely mögé nem kisebb név állt be, mint Martin Scorsese. Szerintem ez mindent elárul róla. Sztori Martha Weiss (Vanessa Kirby) és Sean Carson (Shia LaBeouf) Bostonban tengetik mindennapjaikat, mi több egy szerelmespárt alkotnak, akik nemsokára szülői örömök elé néznek. Amikor Marthának elfolyik a magzatvíze, úgy dönt, hogy otthon szeretné megszülni a babát. Mi marad belőlem? - Pieces of a Woman-kritika - f21.hu - A fiatalság százada. Sean felhívja a bábájukat, ám sajnos nem ér rá, így egy Eva (Molly Parker) nevű szülésznőt küld maga helyett a fiatalok várva várt pillanatához. A szülés közben eleinte minden rendben zajlik, ám miután az újszülött szívverése lassulni kezd, Eva figyelmezteti a párt, hogy kórházba kéne menniük, ám Martha hajthatatlan, és be akarja fejezni a folyamatot. Ahogy a kislány megszületik, elkékül, a szülésznő megpróbálja újraéleszteni, de mindhiába.
Mundruczó Kornél saját bevallása szerint élete legérzelmesebb filmjével érkezett Velencébe. Wéber Kata írása, melyet forgatókönyvként a Filmalap visszautasított, színdarabként Lengyelországban már hatalmas sikerre tett szert. És míg a rendező Deeper című filmje nem valósult meg Bradley Cooperral a főszerepben az Egyesült Államokban, a producer szeretett volna egy másik filmet csinálni. Az eredmény, a Pieces of a Woman, a fő versenybe került a világ filmtörténetének legrégibb filmfesztiválján, melynek idei kiadása egyben az első offline A-kategóriás mustra a koronavírus-járvány kitörése óta. A filmnek az idei mezőnyben komoly esélye van arra, hogy meg is nyerje az Arany Oroszlánt. Kritikánk a filmről Velencéből. Mundruczó Kornél velencei versenyfilmje az eddigi legkevésbé mundruczós munkája | 24.hu. Vannak olyan dolgok, melyekre semmilyen befolyással nem vagyunk az életben, legtöbbször a halál, de a születés is ilyen. A háborúk, a járványok is felül állnak azon, amit az ember kontrollálni tud. Mundruczó Kornél új filmjében, a Pieces of a Woman ben (magyarul Egy nő darabjai), alapvetően egy ilyen történet kap főszerepet egy család életében, csupán néhány hónap leforgása alatt.
Valószínűleg azért is, mert az író saját élményeiből dolgozott, emiatt sem érezhető egy pillanatra sem hamisság. 2020 Filmodüsszeia - Pieces of a Woman kritika – Könyv-Kult Bibliopod – Podcast – Podtail. A Mundruczó-Wéber alkotópáros ezúttal Benjamin Loeb operatőrrel egészült ki, aki igen eklektikusan építette fel a film képi világát. Bizonyos jelenetekben nagyon közelről látjuk a szereplőket, a legapróbb rezdülések is átélhetőek (nyilván ebből a szempontból kiemelendő a nagyjából húszperces szülésjelenet, melyet végig kellemetlen közelségből nézünk, és amely Martha karakterének sikítása és szenvedése okán valóban a zsigerekig hatol), más esetekben viszont épphogy a karaktereken kívülre helyezi a befogadót. Ilyen például, mikor a babaváró bulin Martha hasát végig kívülről látjuk, vagy később a bevásárlások alkalmával, amikor mintha szinte egy másik vásárló szemszögéből, a polcokon keresztül látnánk Vanessa Kirby karakterét. Feltűnő emellett a tükröződő felületek és belső keretek alkalmazása, mely eszközök szintén arra utalnak, hogy a főhősöknek elsősorban magukkal kell megküzdenie, valamint hogy ebben a helyzetben szinte egyedül maradtak "bezárva".
Mert közben a világ halad, a múlhatatlan mozgás, az idő, az események indifferenciája felfoghatatlan, gördül tovább minden, ami Marthának személyes tragédia, az a világnak médiabotrány, bírósági ügy, teendők és döntések és elvárások, amelyekkel Marthának mindenki szerint foglalkoznia kellene, neki azonban erre a világon semmi kapacitása nincs. Ami egyébként tűpontos ábrázolása a friss gyásznak, a robotpilótával, az elszigetelődéssel, a trauma és a gyász légüres-légszomjas tereivel, az elveszített gyerekhez mániákusan keresett kapaszkodókkal, és az ezzel párhuzamosan zajló elidegenítéssel, a hétköznapi teendők működtetésének képtelenségével együtt. A nőtől olyan kérdésekre várnak, sőt követelnek választ, amelyekre fogalma sincs, mit kellene válaszolnia, amikről még nem tudja, mit gondol, leginkább nem gondol semmit, mert ahol a gondolatainak kellene lenniük, ott csak az újra és újra lejátszott filmszalag és a fájdalom van. Döntéseket kell hoznia, amikor ezek a funkciói nem működnek még.
Az ember lehet együttérző és érzékeny, de el kell fogadni, hogy vannak olyan tragédiák az életben, amelyek számunkra felfoghatatlanak. A film a főcímet követően azt mutatja be, hogyan dolgozza fel a gyermek elvesztését a környezet. Nem csak az anya, de a közvetlenül érintett emberek reakcióját is nyomon követhetjük. Egy gyermek elvesztése egy anyának felfoghatatlan gyász, és sajnos Wéber Kata saját élettapasztalatát is fel tudta használni az írásban. Ettől is lehetnek a látottak hitelesek és személyesek, egy férfi sosem tudna szerintem ilyen szinten írni ebben a témában. Már a kezdő képsorok bemutatják, hogy Martha és Sean külön világból érkeznek. Ez a szerelem és a gyerekvárás lila ködében nem szokott számítani, de egy tragédiát követően minden kis különbségnek jelentősége van. A gyász feldolgozása pedig egyébként is teljesen személyes, mindenki máshogy éli meg, máshogy él együtt vele. Martha és Sean máshogy dolgozzák fel kislányuk elvesztését, amely egyre nagyobb konfliktusokat okoz, amelynek egyik közvetlen katalizátora Martha anyja, aki már a kezdetektől rossz szemmel nézett az alsóbb osztályokból érkező vejére.
Mindenki a perre, az igazságtételre fókuszál, azonban arra, hogy vajon mit érez Martha, már kevésbé. Természetesen mindent körbe leng a bűntudat és a vád: minek kellett otthon szülni? Ahogy Martha is mondja egy adott ponton: Az én testem! és annak a vágya, hogy ezt uraljuk áll szembe társadalmi elvárásokkal. Wéber Kata, állandó alkotótársa Mundruczó Kornélnak és nem véletlen, hogy az ő forgatókönyve alapján készült a film, mivel valós élettapasztalatot dolgoz fel, ez pedig süt az egész filmről. Azt hiszem, ez egy olyan téma, amit tényleg egy nő tud igazán elmesélni. Tény, hogy ez legalább akkora veszteség egy leendő apukának, és a családnak is, de nem lehet összehasonlítani azzal, amikor valaki a saját testében táplál egy kis lényt, érzi, ahogy mozog, megszüli, majd nem tudja megélni az anyaságát. Hosszú és fájdalmas út következik a feldolgozás, a gyász nem éppen könnyed útvonalán, amelyet aztán nagy felismerés követ. A film képileg is szépen bemutatja a gyógyulás metaforáját, a folyamatosan épülő híddal, amelyen aztán Martha szét tudja szórni lánya hamvait, ezzel is elengedve őt és a fájdalmát.
Pár centin múlott, hogy megnyerjék a meccset, de helyette jöhetett a hosszabbítás. A hosszabbítás első félideje balszerencsésen indult a franciáknak, a két gólt szerző Benzema nem tudta folytatni a játékot, Giroud érkezett a helyére. Svájc francia meccs e. A 95. percben majdnem ismét megszerezték a vezetést, Pavard lőhetett a tizenhatoson belül, de Sommer szépen védett. Kevéssel utána Seferovic is lement: 1-3-as hátránynál Petković eléggé támadó felfogású cseréket húzott meg, és a hosszabbításra ebből vett vissza, kétgólos csatára helyett egy védő, Fabian Schaer érkezett a pályára. Az iram semmit nem sokat csitult a második félidőhöz képest, mindkét kapu előtt feltűnt időnként a labda néhány rohanó támadó kíséretében, de érezhető volt, hogy fáradnak azért a játékosok, és hogy fontosabb volt nem gólt kapni, mint esetleg lőni egyet. A hosszabbítás első félideje nem hozott gólt, a másodikban Mbappe előtt adódott hamar két helyzet is, a második kifejezetten nagy volt: Pogba adott nagyon nagy passzt a PSG csatárának, aki kicsit éles szögből lőhetett, de a labda lecsúszott a lábáról.
Francia szurkolók aláírásgyűjtésbe kezdtek a június 28-i Franciaország–Svájc Európa-bajnoki nyolcaddöntő újrajátszásáért. A bukaresti mérkőzésen a világbajnok francia csapat már 3-1-re is vezetett, Svájc azonban az utolsó percekben egyenlíteni tudott, majd 11-esekkel 5-4-re megnyerte a mérkőzést és bejutott a negyeddöntőbe – ahol éppen ma (pénteken) játszik a spanyolokkal Szentpéterváron. Svájc francia meccs. A kiesést feldolgozni nem igazán tudó, ezért a lehetetlent is megkíséről francia szurkolók éppen a büntetőpárbaj történtek miatt kezdtek bele az aláírásgyűjtésbe. Szerintük ugyanis az utolsó francia próbálkozásnál, Kylian Mbappé kísérleténél Yann Sommer, a svájcia kapusa nem a gólvanalon, hanem előrébb állt, ami szabálytalannak számít. Yann Sommer védi ki Kylian Mbappe sorsdöntő 11-esét: a kapus a vonal előtt van, de ettől a labda elrúgásának pillanaában még állhatott a vonalon Forrás: AFP/Daniel Mihailescu Az argentin Fernando Rapallini játékvezető azonban nem jelzett szabálytalanságot, mielőtt Sommer megfogta volna Mbappé 11-esét, így a franciák búcsúztak az Eb-től.