13 perc olvasás A Római Birodalom határaira gondolva sokakban egyrészt az a képzet él, hogy a birodalmat a limes vette körül, másrészt pedig az, hogy ez a limesnek nevezett határvonal nem volt más, mint az Imperium Romanumot körülölelő, azt a külvilágtól elzáró folyamatos falvonulat. Mindkét téves elképzelésnek van némi valóságalapja. A Római Birodalomnak ugyanis valóban voltak olyan határszakaszai, amelyeket limesnek nevezünk, és voltak olyanok is, amelyek védelmi rendszerének valamely szakaszát ténylegesen egy hosszan kiépített fal alkotta. A Római Birodalom határainak vonatkozásában azonban – amint azt az alábbiakban látni fogjuk – nem lehet csak és kizárólag limesről beszélni, mint ahogyan a határvonal védelmi rendszereinek típusai között a klasszikus értelemben megépített falon kívül másfajta konstrukciók is léteztek. Mi a limes? Mindenekelőtt egyrészt érdemes magának a limes szónak az eredeti jelentésén elgondolkodni, másrészt pedig azt megtekinteni, hogy milyen esetekben használták a rómaiak ezt a szót – akár általánosan is – "határ" értelemben.
Ezek közül azonban három megsemmisült a Kr. u. 9-ben bekövetkezett tragédiában, amikor Arminius, germán törzsfő a teutoburgi erdőben csapdába csalta Augustus hadvezérét, Publius Quinctilius Varust. Ezután a három szerencsétlenül járt legio sorszámait soha többé nem adták ki más legióknak. Egy császári provinciát irányító helytartó rendszerint császári legatus címet kapott. A provincia helyőrségében a legiók mellett auxiliaris csapatok (köztük a lovasság) is fontos szerepet játszottak. A segédcsapatok, amelyek a Kr. e. I. században főként idegenekből állottak, Augustus alatt ismét elkezdtek római polgárokat toborozni. Ennek az volt az oka, hogy a római polgárjogot ekkorra már sok, Itálián kívüli közösségre és személyre is kiterjesztették. A társadalmi különbségek eltűntek, és az auxiliares a legiókkal való integráció felé haladtak. Az állandó határállomásokon kezdetben távoli provinciákból származó auxiliaris lovasság és gyalogság szolgált. A segédcsapatokat azonban kényelmi szempontok miatt kezdték helyben toborozni, így a legionariusok és az auxiliarisok közötti különbség ismét csökkent.
Az erődítmények és települések egy részét azonban a középkorban is használták, és számos ma is létező város alapját képezik. A régészeti lelőhelyek és az erődítmények, ill. a polgári települések, gazdasági és közlekedési létesítmények maradványai mind-mind értékes betekintést nyújtanak az ókori birodalom életébe. Alsó-Ausztriában 14 helyszín tartozik a dunai limes világörökségi területhez. Ahogy egykor a limes-út kötötte össze az egyes erődítményeket és helyszíneket, ma a Duna menti kerékpárút kényelmes összeköttetést biztosít a helyszínek között. Az erődök maradványai természetes útvonalakat képeznek, Wallsee, Pöchlarn, Mautern, Traismauer, Zwentendorf (jelenleg átalakítás miatt zárva), Tulln és Klosterneuburg múzeumai pedig római ihletésű kerékpáros pihenőkre invitálják a bringásokat. Különleges élményt nyújt Carnuntum római kori városa, ahol a római városnegyed főbb építészeti típusait az eredeti helyszínen funkcióikkal együtt rekonstruálták, a világon egyedülálló módon. Egy városi ház, egy római városi palota és egy nyilvános termálfürdő ablakot nyit a Kr.
Elkészült a Római Birodalom határai (limes) világörökségi nevezésének négy országot - Magyarország mellett Németországot, Ausztriát és Szlovákiát - érintő közös nevezési dokumentációja - közölte a Miniszterelnökség szombaton az MTI-vel. A Római Birodalom idején a mai Dunántúlt is magába foglaló provincia stratégiailag az egyik legfontosabb tartomány volt. Magyarország fogja benyújtani a pályázatot a társországok nevében is A közlemény szerint a Duna mentén húzódó határvonal magyarországi szakaszát 65 helyszín képviseli, két légiós tábor, számos segédcsapattábor, őrtorony és egyéb katonai létesítmény, több polgári település, valamint az ezeket összekötő limes-út néhány szakasza. Mint felidézik, a nevezés ilyen formában való elkészítését több éves tárgyalás előzte meg az UNESCO Világörökségi Bizottságával és az ICOMOS képviselőjével. Római legionáriusok elhagyják a castrum területét. Pannóniában közvetlenül a császár fennhatósága alá tartozó légiók állomásoztak állandó jelleggel Forrás: Wikimedia Commons Ezek eredményeként a római limes világörökségi nevezésében érdekelt tíz európai ország elkészítette a Római Birodalom teljes, mintegy 6500 kilométer hosszú határának a komplex bemutatását és nevezési tervét, kiemelkedő egyetemes értékeit felsorakoztató tematikus tanulmányt, amelyet a Világörökségi Bizottság idén júliusban Krakkóban tartott ülésén elfogadott.
Magyarország, Szlovákia, Ausztria és Németország az ICOMOS javaslatára egyesítette korábban külön-külön készített nevezési pályázatát. A mostanra elkészített, egyetlen pályázattá összeolvasztott anyagot az osztrák fél szeptember végén eljuttatta az UNESCO Világörökségi Bizottságának előzetes formai ellenőrzésre. Az esetlegesen javasolt kiegészítésekre és módosításokra 2018 januárjáig lesz lehetőség, amikor a végleges pályázatot Magyarország fogja a társországok nevében is benyújtani mint önálló világörökségi nevezést.
10. (p. 10-12. ) - Publicitas Art-Media, Bp. 2011. ISSN 1789-0934 Szerk. : Franz Humer: Legionsadler und Druidenstab I-II. (Sonderausstellung aus Anlass des Jubileums "2000 Jahre Carnuntum" - Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. ISBN 3-85460-229-4 Szabó Máté: Egy birodalom végvidékén-római őrtornyok Dácia keleti határán - Várak kastélyok templomok 2011. dec. p. 8–11) - ISSN 1786-7150 További információk [ szerkesztés] horvát limes
Az erőt, az életörömöt, a szenvedélyt fejezik ki. A latin táncok legjellegzetesebb mozgásformája a csípőmozgás. A standard táncokhoz képest a kar- és testmozgások kifejezőbbek. A táncversenyeken a következő táncokat láthatjuk a Latin – amerikai táncok kategóriájában: Cha Cha Cha A cha-cha-cha először zenei forma volt, melyet egy kubai zenész, Enrique Jorrin, hozott létre a mambóból, és a rumbából 1953-ban. Nevét a zenét utánzó 3 lépésről kapta, melyet a zenészek, mint a triolát, játszanak. Kubai népszerűségét kinőve, 1954-től meghódította Észak-Amerikát és nemsokára Európát is. Németországban, az 1957-es Tánctanárok Konferenciáján, Gerd és Traute Hardrich mutatta be a táncot hatalmas sikerrel. Az sem váratott magára sokáig, hogy versenytánc váljék belőle. Rumba – Rubindance Táncsport Egyesület. Ma már az egész világon az egyik legkedveltebb tánc minden korosztályban. Zenéjére és táncos karakterére jellemző a vidám, játékos flört. A párok nemcsak egymással, hanem a közönséggel is kacérkodnak. Érdekessége, hogy a klasszikus cha-cha-cha zenén kívül, sok pop-számra lehet táncolni.
A felső és az alsó test, valamint a karok és a lábak el vannak választva, vagyis egymástól függetlenül mozognak. A Paso Doble kivételével minden latin-amerikai tánc jelentős csípőmozgással rendelkezik. Paso Doble kivételével a lépések szinte mindig a lábgolyóra kerülnek. De ezt a technikát más táncokban is használják. Verseny tánc A különböző korcsoportokra és teljesítményosztályokra tagolt tornatáncban az öt táncot mindig a fenti sorrendben táncolják. Latin-amerikai táncok - abcdef.wiki. Minden pár a D osztályban indul, amelyben csak Cha-Cha-Cha, Rumba és Jive táncolnak. Rögzített kulcs szerint a pár előlépési és elhelyezési pontokat szerez, és így a D, C, B és A osztályokon keresztül a korosztályában továbbjut a speciális osztályba (S osztály), a legmagasabb amatőr tánc osztályba. Különbözőek vannak, korosztályos csoportok szerint elosztva. A sportszervezet alá tartozik a Német Tánc Sport Szövetség, Ausztriában pedig az Osztrák Tánc Sport Szövetség (ÖTSV). Amerikai ritmus A International Style leírja a latin-amerikai táncok típusát, ahogy Európában táncolják őket.
A két "rumba-háborúban" (1956-1958 és 1961-1963 között) a rumba-technika szabványosításáról vitatkoztak. 1964-ben sikerült a versenyek alapanyagaként elismertetni. Cha-cha-cha A cha-cha-cha mesterségesen alkotott tánc, a rumbá nak és a mambó nak egy változata. Megalkotója egy kubai zenész, Enrique Jorrin Havannából, aki 1953-ban a túl gyorsan játszott mambóból, amelynek nem volt igazán sikere, megalkotta a lassúbb mambó- cha-cha-chát. A Kubából származó elragadó zene és tánc először Észak-Amerikát hódította meg, ahol 1954-től a legkedveltebb divattánc lett. New York Cityben, a Brodway-n a Palládiumot jelölik szülőhelyének. Azonban Európa is lelkesedett minden latin-amerikai zene- és táncújdonságért. Latin amerikai táncok 2. Németországban a cha-cha-chát először 1957-ben Gerd és Traute Hädrich, mint divattáncot mutatta be a Német Tánctanárok Egyesületének Kongresszusán. A tiszta, világos ritmussal és variációgazdag, vidám figurákkal a cha-cha-cha nagyon gyors áttörést hozott. Mint a negyedik latin-amerikai táncot 1961-ben vették fel a versenytáncok közé.
Jellemzői: Zenéje: egy bevezetésből és két fő részből áll, pontosan rögzített csúcspontokkal Üteme: 2/4-es Jellegzetes hangszerei: a dob és a trombita Paso Doble zene: Dancelife – Espana Cana paso1 Dancelife – Y Viva Espana paso2 Dancelife – Spanish Gipsy Dance paso3
Samba Eredetileg táncok gyűjtőneve volt, "semba" néven, amelyeket a néger rabszolgák vittek át Afrikából Brazíliába. Ez, a bantu népeknél a kultikus ünnepeken alkalmazott tánc, később a brazil népeknél is elterjedt. A legkedveltebb közülük a "Samba de moro" volt, ami egy körtánc, mint a ma ismert Samba. Zenéje az ősi afrikai kultikus zenéből ered. Innen származik az európai fülnek egzotikus ritmikai világ a sok ütőhangszernek köszönhetően. A brazil zenei életnek ma is meghatározója. Népszerűségét fémjelzi, hogy a minden évben megrendezésre kerülő Riói karneválra a mai napig is minden alkalommal új zenéket írnak. Rumba A rumba szó jelentése ünnep és tánc. Eredetileg több páros tánc gyűjtőneve volt. A XIX. Latin amerikai táncok 1. században szenvedélyes, csábító táncként beszéltek róla, ahol a nő arra törekszik, hogy a férfit elcsábítsa. Az afrokubai ritmusokból ekkor fejlődött ki két tánc: az egyik a habanéra, a másik a modern rumba. Zenéjét is kétféleképpen játszották, vagy lassan (rumba-bolero), vagy gyorsabban (kubai-rumba).
A zene és a tánc itt formálódott nagyvárosi stílussá. Az eredeti salsa egy gyors, sodró, heves, ritmikusan bonyolult zene, tánca pikáns, vidám, tüzes és lendületes. Jellemzõje a játékosság, a karral történõ forgatások oda-vissza, a lépéskombinációk sokasága. Két alaptípusa létezik, a kubai és a Puerto Ricó-i stílus, de térségenként más-más stílus a domináns: Casino Cubano, New York Salsa/mambo – clave, L. Latin amerikai táncok film. A. Salsa, Dél-Amerikai Salsa és a Miami style. A táncolók számát tekintve is változatos: egyéni, páros és csoportos mozgásban is megtalálható minden verziója Különlegességként érdemes kiemelni a Salsa Lady' Style - azaz női stílus - formáját. Ebben tökéletesen érvényesül a salsa magával ragadó, tüzes, vérpezsdítő világa, a női érzékiség, báj és szexualitás egyfajta kifejezési módjaként. Ezt nem csak a szóló táncban, hanem a salsa páros figuráiban is lehet alkalmazni. A finom kéz- és vállmozdulatok, szexi csípő- és testjátékok, stílusgyakorlatok és forgástechnikák mind hozzásegítenek ahhoz, hogy még tökéletesebben, önmagadat kifejezve, egyedi stílussal táncold a kubai és a Los Angeles-i stílust.