Jane Campionnek mint forgatókönyvírónak felróható, hogy sűríthette volna, feszesebbre húzhatta volna a cselekményt, valamint a regényt idéző fejezetekre tagoltság sem biztos, hogy illik ehhez a tényleg filmszerű filmhez. "Bárcsak újra MJ lehetnék, és Pókember kimentene erről a lepratelepről! " Ettől fog megbokrosodni a lovunk is, avagy megéri a pénzét? Ha megvadulni nem is fogunk A kutya karmai közttől, mert alapvetően csendes, lírai dráma, nem pedig harsány, felkavaró alkotás, ám kétségtelenül nehéz szabadulni tőle, garantáltan velünk marad még napokig, már amennyiben megérint a témája, valamint Benedict Cumberbatch egyszerre megkapó és taszító karakterének a sztorija. Így ha nem bírjuk a lassan kibontakozó és felszívódó, epizodikus alkotásokat, akkor Jane Campion művét nem nekünk találták ki. Ellenkező esetben viszont nagy eséllyel az év egyik legjobb filmjeként fogunk emlékezni erre az elégikus western-drámára. A kutya karmai közt (The Power of the Dog, 16 éven felülieknek ajánlott) 2021. december 1-jén került fel a Netflix kínálatába.
A Zongoralecke rendezéséért 1993-ban Oscar-díjjal jutalmazott Jane Campion több mint tíz év után tért vissza a filmrendezéshez, de mintha egy percet sem hagyott volna ki. A kutya karmai közt (The Power of the Dog) elemi erejű drámával, remek színészi alakításokkal, pazar látványvilággal és a szó legklasszikusabb értelemben vett moziélménnyel vonja bűvkörébe nézőjét. Enyhén spoileres kritika. Nyugaton a helyzet változott A western az egyik legkorábban kialakult és jellegzetességeiben legmarkánsabban rögzült műfajként írta be magát a filmtörténelembe. Dominanciája évtizedekig tartott, hogy aztán a negyvenes évekre megkopva, és a hatvanasokban új formában visszatérve ismét nagy népszerűségre tegyen szert. Az utóbbi pár évtizedben viszont amolyan ősi, kihalt zsánerként tartják számon, de aki a filmvilág ütőerén tartja az ujját, az könnyen vitába szállhat ezzel a feltételezéssel. A western nem veszett el, csak ismét átalakult. Kedvelt látvány-, és tematikai elemei olyan popkult franchise-okban is visszaköszönnek, mint a Star Wars és a The Walking Dead, valamint napjaink neves rendezői is vissza-visszatérnek a zsánerhez.
Nyilvánosságra hozták a 2022-es Oscar-díj jelöltjeit, a lista pedig könyves szemmel is kifejezetten impozáns. A kutya karmai közt Ford. Sándor Alexandra Valéria, Könyvmolyképző, 2021, 316 oldal Az abszolút befutónak A kutya karmai közt számít, amit 12 díjra jelöltek a legfontosabb kategóriákban. A filmet készítő Jane Campion az első női rendező, akit kétszer is jelöltek a legjobb rendezői Oscarra (és a harmadik nő, aki rendezésért Golden Globe-ot kapott). Mellette jelölték A kutya karmai közt et a legjobb film kategóriában, jelölést kapott Benedict Cumberbatch legjobb férfi főszereplőként, Kirsten Dunst legjobb női mellékszereplőként, Kodi Smitt-McPhee és Jesse Plemons a legjobb férfi mellékszereplőként, továbbá a legjobb adaptált forgatókönyv, vágás, filmzene és operatőr kategóriákban is ott találjuk a filmet. Mindezek mellett a film operatőre, Ari Wegner a második nő, akit a kategóriájában valaha Oscarra jelöltek. Thomas Savage 1967-es eredeti regényéről és a belőle készült filmről szóló cikkünket itt találod: Benedict Cumberbatch annyira ellenszenves új filmjében, hogy az már díjat érdemel Ez egy western.
Különleges westernfilmekből nem volt mostanában hiány a Netflixen. Ott volt Tom Hanks pacifista cowboya, akinek az volt a munkája, hogy járta a városokat, és a napi híreket olvasta fel az írástudatlanoknak. Idris Elba először a Városi cowboy ban mutatott be egy hagyományőrző klánt, majd egy harsány "blaxploitation" filmben bukkant fel, ahol kizárólag fekete pisztolyhősök álltak a középpontban. December elsején pedig befutott A kutya karmai közt (The Power of the Dog) Benedict Cumberbatch főszereplésével, ami a közelmúlt összes westernélményét a szőnyeg alá söpörte. Mégpedig egyetlen laza mozdulattal. A produkciót az a Jane Campion rendezte, aki az 1993-as Zongoralecké vel nagy elismerést szerzett magának, azóta viszont nem nagyon tudott maradandót alkotni. Mozis tekintetben legalábbis, mert azért a BBC-n futott a Top of the Lake (A tó tükre), amelyet a kreatív szakember álmodott meg, és kevés jobb krimi készült nála. A kutya karmai közt című filmről előzetesen elég érdekes hírek jöttek.
Mindezek által elérik azt, hogy a film fő konfliktusa 20 percenként teljesen más legyen. Persze a végére többé-kevésbé összefonódnak a szálak, de nem egyszer fejkapkodós és követhetetlen a struktúra. Az erkölcsi fordulópontként szolgáló lezárás pedig teljesen máshogy csapódik le, mint ahogy azt a film előzetesen felvezette. Ez is egy választás, nem is rossz, csak nem igazodik a film imázsához, miszerint ez egy "tanulságos történet arról, hogy mit jelent férfinak lenni". A végére mindez inkább egy, a nézőben mindent újraértékelő, de kétségtelenül izgalmas pszichopátiás kórkép marad. Ez persze nem veszi el a film audiovizuális értékét, a látvány kétségtelenül kifejezetten színvonalas, kellő mértékben szervesül a tartalommal, de gyakran (úgy vélem, részben szándékosan is) repetitív. A zenei paletta több elemének a történésekkel kontrasztban mutatott disszonanciája is csak a stáblista alatt nyer értelmet, akkor értjük meg, hogy mire fel volt a feszültségkeltő zene jelen egyes szekvenciákban, amikor végül semmi nem történt, ami ezt indokolta.
Mégis átesik ez is a ló túloldalára: annyira jól meg vannak tervezve ezek a képek, hogy az már magára vonja a figyelmet, noha az operatőri munkának finoman, nem tolakodóan kellene szolgálnia a filmet. (A fekete-fehérségre sem igen találni egyébként más indokot, mint hogy szép, és hogy régen, amikor a történet játszódik, még fekete-fehérek voltak a filmek, ergo nyilván a valóság is. ) Mindezek miatt pedig a színészi játék sem tud igazán átütő lenni, hiába látszik a színészeken, hogy képesek lennének nagy alakításokra: mind az apát játszó Jamie Dornannek, mind a feleségét adó Caitríona Balfe-nek, mind Judi Denchnek és Ciarán Hindsnek a nagyszülők szerepében van legalább egy-egy emlékezetes nagyjelenetük. Kár, hogy emellett a közhelyes és modoros mondatokat ők sem tudják nem úgy elmondani, hogy az embernek erővel kelljen visszatuszkolnia az agyába a "tenyérbemászó" szót. Olyan film a Belfast, amire nehéz haragudni, de azért lehet. Olyan film, amiből láttunk már nem egyet: az Oscar-díjakról döntő Akadémia felkaphatja, nyerhet végül akárhány díjat – de két év múlva úgy kell majd előkeresnünk a filmes adatbázisokból, hogy mi is volt az a városos című film, a fickóval A szürke 50 árnyalatá ból, és ha megtaláljuk, csak hümmögünk majd, hogy ja, igen, a Belfast.
Szájer József beszédet mond az Alaptörvény elfogadásának 5. évfordulós rendezvénysorozatához kapcsolódóan megtartott tudományos konferencián a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2016. szeptember 16-án (Fotó: MTI/Mohai Balázs) Szájer József ügyéről beszélgetett a HírTv-n csütörtök este a Háttérkép című műsorban Bayer Zsolt, Boros Imre és Bogár László. Bayer Zsolt így kezdte a műsort: "Nagyon hülyén fog hangozni, nagyon sok mém fog születni a következő mondatomból, de akkor is ragaszkodom hozzá. Szájer József igenis egy morális lény. És ami az én számomra a legfájdalmasabb és legszomorúbb, hogy most rajta keresztül nemcsak a saját életművét, hanem az egész Fidesz-ethoszt próbálják meg kikezdeni. " Hozzátette: Józsi "küzdött, nem tudom mióta ezzel a rettenetes démonával, de ettől ő még a világban a jót méltányolta, és azt is képviselte. Hiába is próbálják ezt most a feje tetejére állítani. Csak nem tudta kikerülni a lefelé tartó spirált. Azt hiszem, hogy ez a tragédiája. " "Csődöt mondtunk, Zsoca.
Mint ismert a belga rendőrök Brüsszelben egy körülbelül 25 fős, zömével férfiakból álló orgiát kapcsoltak le, amelynek résztvevője volt a Fidesz alapítója, és legfontosabb brüsszeli képviselője Szájer József is. Szájer József hibázott, de sok szempontból tanulságos történet ez. Az igazság az, hogy azzal semmi gond nem lenne, hogy Szájer – ha minden igaz homoszexuális – orgiára jár. Ez egyedül rá és a feleségére tartozik, ez maximum a felesége szemében bűn, ha csak nem nyílt kapcsolatban élnek – ha nem – akkor Szájernek a lelkiismeretével kell elszámolnia. Szájer amúgy sincs könnyű helyzetben, és őszintén bevallom kicsit sajnálom is őt. Közel hatvanévesen megküzdenie azzal a ténnyel, hogy lehet, hogy homoszexuális, vagy biszexuális, nem lehet könnyű, komoly életvezetési válságba kerülhet, tiszta szívemből kívánom, hogy akármilyen is a nemi beállítottsága, találja meg a boldogságát, akár egy férfi, akár egy nő, akár sok férfi oldalán. A drogok miatt sem ítélném el, amúgy is egymillió alkoholista országában vicces lenne, ha pár extasy miatt kiakadnánk.
Nagyot ment a tegnapi hírháttér műsorában Bayer Zsolt, a Fidesz ötös számú párttagkönyvének tulajdonosa. Bayer előbb bejelentette: nagyjából 20 éve közölte vele egy egykori fideszes harcostársa, hogy azért szeretett Thaiföldre járni, mert ott kisfiúk is rendelkezésre állnak, majd védelmébe vette az ereszcsatornán egy 20-25 fős csoportszexpartiról, droggal a hátizsákjában menekülő Szájer Józsefet. Sőt, Bayer egyenesen morális lénynek nevezete Szájert, majd hozzátette: tudja, hogy rengeteg mém születik majd a megjegyzése nyomán. "Ami az én számomra a legfájdalmasabb, és legszomorúbb, hogy most rajta keresztül tényleg nemcsak a saját életművét hanem az egész Fidesz-ethoszt próbálják meg kikezdeni" – panaszkodott Bayer úgy, hogy az elmúlt években Mengyi-ügy, Boraki-ügy és Kaleta-ügy is terhelte a Fidesz számláját. A műsorban az is elhangzott, hogy Szájer harmincéves munkáját nem kellene kidobni azért, mert a fideszes EP-képviselő az ereszcsatornán menekült egy 20-25 fős csoportszexpartiról, droggal a hátizsákjában a járványügyi korlátozások idején.