2010-ben az Operaház örökös tagja, 2016-ban mesterművésze lett. 2015-ben Prima Primissima Díjban részesült. 2018-ban a Magyar Érdemrend középkereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át. Két éve Artisjus előadóművészi díjjal, az elmúlt évben a Cziffra Fesztivál Életműdíjával tüntették ki. Nyitókép: Kovács János karmester vezényli a Pannon Filharmonikusok zenekart a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjének főpróbáján a Művészetek Palotájában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben 2014. március 18-án. Fotó: MTI/Kovács Tamás Kapcsolódó cikkek 75 éves Markó Iván táncművész Színpad március 29. Március 29-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Markó Iván Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, a Győri Balett és a Magyar Fesztivál Balett alapítója, érdemes művész. Akinek legütősebb fellépései a fürdőszobában zajlanak Zene március 22. Lackfi János a Magyar Állami Operaházhoz aktuálisan a Keresztkantáták című produkció révén kötődik, ugyanis az ő friss magyar szövegeivel csendülnek fel Bach művei március 26-tól.
Magyar Narancs: Nem egy karmester van, aki kisgyerekként, egy nagy hatású előadás hatására határozta el, hogy ezt a hivatást választja. Az ön útja kacskaringósabb volt. Zeneszerzésre jelentkezett a zeneművészeti szakközépiskolába. Miért? Kovács János: Mert csak az volt lehetséges. Hangszeresként nem voltam elég ügyes, inkább fejben voltam jó a zongorán, mint a kezemmel. Ábrahám Mariann zongoraművésznőnek köszönhetem, hogy végül karmester mivoltomhoz képest elég jól zongorázom. Ez egyébként egy zeneszerzés-előkészítő volt, főleg elmélet, de persze zeneszerző nem abból lesz, aki kiválóan megtanulja az elméletet. Csodálatos tanáraim voltak ezen a szakon, de én vagyok az a ritka példány, akinek semmi nem jut eszébe. Mindent ott tanultam meg. Ha én akkor Szelényi Pista bácsinál nem tanultam volna összhangzattant, ma semmit sem tudnék kezdeni egy Bruckner-szimfóniával. Egyébként kötelező volt zenét szerezni, nyertem is az iskolai versenyen egy második díjat egy irgalmatlanul vastag partitúrával, amelyben összelopkodtam mindenfélét Bartóktól, Prokofjevtől, másoktól.
Meg az is, hogy Kovács János szerint a karmesterség szélhámos szakma: a dirigens könnyen becsaphatja a zenekart és a közönséget is. Harmadik rész, 12. 28 perc Ismét zene: három basszus: Gregor József, Kovács Kolos és Polgár László énekli Rossini: Sevilliai borbély című operájából a Rágalom-áriát. Aki vezényel és közbeszól, az Kovács János, az Operaház Kossuth díjas első karmestere. A részlet egy operagálán hangzott el – de Kovács nem szereti ezeket a saláta-műsorokat. Mint mondja, a legnevesebb fellépőket felvonultató gálát is bármikor becserélné egy teljes előadásra. Van-e különbség egy opera-zenekar és egy koncert-zenekar között? Hogyan ismerkedik Kovács János a zenészek elképzeléseivel, s miért nem hiszi, hogy egy nagyzenekar demokratikus elvek alapján működhetne. Miért nem mert sokáig Bartókot vezényelni? Egyenrangú lehet-e a dirigens és a zeneszerző? Mit tud az egyik jobban, s mit a másik? Milyen kortárs zeneszerzők műveit vezényelni, s miért tenné ezt minden karmester számára kötelezővé Kovács János?
Hiába próbált szinte gyermeki naivitással vezetőként, muzsikustársként, vagy barátként sokaknak segíteni, mindenkin nem tudhatott. A kényszerű kudarc helyett nem szeretett volna mást, csak zenélni. Jól zenélni és lelkiismeretesen próbálni, akár reménytelen körülmények között is. Ritkán lehet meglesni egy karmestert felkészülés közben, s azt is kevesen tudják elképzelni, hogy egy koncertszerű Szokolay-előadás egyévnyi szervezéssel, kottajavítással, tanulással járhat. Vezetői, bár nem mindig értették meg miképp lehetséges, hogy valaki nem vágyik semmiféle hatalomra, általában hagyták muzsikálni, feltárni Bartók és Wagner titkait, de előfordult, hogy deresedő fejét a Don Pasquale vagy a Sylvia vezérkönyvébe nyomták. Olyankor – mi mást tehetett volna? – azokat gyomlálta ki. Noha hivatalosan sohasem tanított, mindenki tanulhatott tőle korrepeticiókon, zenekari és együttes próbákon. Kovács János és Langer Ágnes – fotó: Adrián Zoltán / Zeneakadémia Szerencsére sokat értékelték és értékelik azt a kiapadhatatlan aranybányát, amelynek kincseiben szabadon merítkezhetnek, de persze akadt olyan is, aki nem érezte meg a lehetőséget és inkább feljelentette a híresen szabad-szájú karmestert.
Régóta jó tulajdonságom, hogy ránézésre észre veszek elgépeléseket, betű felcserélést, kimaradást. (Gyerekkoromban szavak betűit számoltam úgy hogy láttam magam előtt a szót). Több marketinges kollégám megköszönte, amikor átfutottam a szövegeket, amiket csináltak vagy összevágtak. Szóval nekem ez az igényesség jele. Azt gondolom az újságirásban is ennek kellene lennie. Tudom, hogy kapkodnak az emberek, gyorsan kell egy cikk. Van cikk hozzászólási lehetőség, ahol leírják, hogy a "költő" nem ért a témához, miért ír cikket róla. Engem csak az elgépelések zavarnak. (Bár náha én is köveTTek el iJet). Szerintetek gondolkodjak egy olyanban (vagy valaki találkozott már ilyen megoldással), hogy közösségi helyesírás ellenőrzés: - Webes felületen (pl. Mégiscsak vagy mégis csak? Hogyan írjuk helyesen? | Quanswer. ) a cikkekben lehetne JS-sel korrektúrát beküldeni. - Ha elfogadja azt a cikk szerzője, akkor kicseréli az alatta lévő szerkesztőségi rendszer, de elsőre egy wordpress pluginnel könnyen népszerűvé tehető. - Regisztrált korrektoroknál központilag tárolnánk, hogy ki mennyit javított és mennyit fogadtak el belőle: fel-le pontozás.
Kedvenc traumám még 4. osztályból: Értő olvasás egy Mátyás királyos szöveg alapján, ami kb. így indult, hogy "Mátyás 1480 tavaszán a gyevi bíróhoz látogatott. " Az első kérdés az volt, hogy mikor és hol járt Mátyás? Az egyik osztálytársam benyögte, hogy nem tudja, hogy mi a válasz a hol járt kérdésre. Az osztályfőnök erre: Jó, akkor csak azt írjátok oda, hogy mikor. Én kiradíroztam a jó választ és beírtam, hogy "mikor":D 4-est lett emiatt és azóta is a lefekvés előtt elszégyellem magam, hogy tanár létére nem tudott értelmesen fogalmazni:v
A Kunhalmi nevű, országgyűlési képviselőt játszó jelenség, vagy pokolian buta, vagy nagyon felelőtlenül gonosz és hazudik, de valószínűbb hogy mindkettő. Ugyanis: 1) Kunhalminak tudnia kell, a törvény a jogszabályi hierarchia legfelsőbb szintje, azokat az Országgyűlés alkotja (véletlenül sem a Kormány), és bár a nem támogatott törvényjavaslatban külön benne volt, hogy az Országgyűlés bármikor visszavonhatja, de ha nincs benne akkor is bármikor visszavonhatja! Nos, miután szerintem pontosan tudja is ezt, gonosz, mert kiáll és hazudik, ezért szimplán lehet aljasnak is nevezni! 2) A már támadva, de magyarázkodásba kezdett ellenzék hiába diktatúrázik, a törvényjavaslat pontosan meghatározta a felhatalmazás kereteit és annak lejártát, amire időpontot a jósnő sem mer adni, amit ezek is pontosan tudnak, de bele akarnák kényszeríteni a Kormányt, hogy aztán mutogathassanak, megint hazudott! Nos, a Kormány dolgozik és nem húz el biztos menedékbe, míg az OGY képviselői azt emlegetik, nem fognak ülésezni, de úgy akarnak szavazni mint az EP!