A magyar helyesírás szabályai 12. kiadás 120. Az igekötős igék írásában a következő szabályok érvényesülnek. a) Ha az igekötő közvetlenül az előtt az ige (vagy igenév) előtt áll, amelyikhez tartozik, egybeírjuk vele: átad, benéz, felnyit v. fölnyit, lebecsül, visszaszerez; kiállítani, megtartó, eldobott, szembeszállva; stb. Hasonlóképpen: megtartás, szembeszállás stb. – Igekötők lehetnek a következők: abba, agyon, alá, át, be, bele, benn, egybe, el, ellen, elő, előre, fel v. Az igekötős igék helyesírása - Tananyagok. föl, félbe, félre, felül v. fölül, fenn v. fönn, hátra, haza, helyre, hozzá, ide, keresztül, ketté, ki, körül, közbe, közre, külön, le, meg, mellé, neki, oda, össze, rá, rajta, széjjel, szembe, szerte, szét, tele, tova, tovább, tönkre, túl, újjá, újra, utána, végbe, végig, vissza stb. b) Ha az igekötő követi az igét (vagy az igenevet), különírjuk tőle, például: pihend ki (magad), hagyj fel (ezzel), üljünk bele, menjetek előre, ne sározd össze, nem nézve oda, (akkor) ültünk le, (ti már) mehettek vissza. c) Az igekötő külön szó marad, ha közte és az ige (vagy igenév) között más szó is van, például: el ne késs, le nem tenné, újjá is építjük, közre kell bocsátani, haza szabad menni, föl sem véve.
Ha azonban igekötőnek minősítik, akkor már egybe. (3a) Tovább kutakodnak az ügyben. (3b) Továbbtanul a Pázmányon. Ezek az igemódosítós esetek is elbizonytalaníthatják az igekötők egybe-, illetve különírását. Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) 11 Galván Tivadar 2015. június 13. 08:28 @Savior: Pedig a Word, az nagyon jó vót, az terjesztette el, hogy a hónapok nevét nagybetűvel kell írni (de az is lehet, hogy Móra Ferenc a kalcinált szódával). 10 lcsaszar 2015. június 12. 20:28 @Fejes László (): Nem a jelenlevőkre értettem. Van, aki elgépeli, és van, aki nem tudja. A kettő között könnyű különbséget tenni. 9 El Vaquero 2015. 18:22 Jól van. Hadd találjam már egyszer én is fel a kereket. Külónben soha nem leszek brit tudós. 8 Fejes László () 2015. 17:09 @lcsaszar: A kell helyett kel a legtermészetesebb elgépelés. @El Vaquero: " a különírás nem az igeidők specifikuma, hanem általános jelenség" Talán éppen erre utal a cikk, amikor ezt írja: "A tendencia ugyanis szélesebb körű, mint amit olvasónk említ: az összes összetétel esetében igaz, hogy a különírt alakok terjedni látszanak. Az igekötős igék helyesírása : Az igekötő és az ige között más szó is van 3. osztály - YouTube. "
Főleg párbeszédekben fordul elő, amikor fölösleges újra megismételni az igét. – Tényleg le szoktál menni futni minden reggel? – Igen, le szoktam. A magyar nyelv játékosságát és egyúttal nehézségét pedig az ellenpélda mutatja jól: – Tényleg le szoktál menni futni minden reggel? – Nem, már leszoktam róla. A kép forrása:
A tendencia ugyanis szélesebb körű, mint amit olvasónk említ: az összes összetétel esetében igaz, hogy a különírt alakok terjedni látszanak. A különírt verziókat ugyanis nem húzza alá soha a számítógép, ez pedig nyilván megnyugtatóbb. Így az is lehetséges, hogy a közvetlenül az ige előtt álló igekötők különírása egy nagyobb tendencia része csupán. (Persze ennek igazolására is statisztikai adatokra volna szükség! Igekötős igk helyesírása. ) Előfordulhat azonban az is, hogy az igekötők esetében nem az összetételek hatása nagy, hanem éppen azon igemódosítós szerkezeteké, amelyek megszólalásig hasonlítanak egy-egy igekötős szerkezetre (sőt, nagyon sokszor azzá is válnak a nyelvtörténet folyamán, l. pl. tönkremegy), mondattanilag teljesen hasonlóan viselkednek az igekötőkhöz, csak éppen külön kell őket írni: (1) Most még nincs késő észbe kapni. (2) Részt vettem a konferencián. Vannak aztán olyan esetek is, amikor ugyanannak az elemnek különféle elemzései vannak a nyelvtan szerint. Ha határozószónak elemzi a nyelvtan, akkor határozószós szerkezetet alkot az igével, és akkor külön kell írni.
A három eset a következő: Az igekötő közvetlenül az ige előtt áll. Ilyenkor egybeírjuk az igével: elmegy, meghall stb. Az igekötő az ige után áll. Ilyenkor különírjuk az igétől: megy el, hallja meg stb. Az igekötő az ige előtt áll, de nem közvetlenül. Ilyenkor különírjuk a szerkezet tagjait: meg is ette, el kell mennie stb. Gyakorlás felmérőre 3.o. Igekötős igék helyesírása + -ít és -ul,-ül végű ígék. Látható az is, hogy a fenti 3. esetnél az első példa, a meg is ette nem is olyan rázós; ezt valószínűleg a legtöbben tényleg három szóba írják. Az el kell mennie már nehezebb: itt rá kell jönnünk, hogy a kell ugyan ige, de az igekötő nem hozzá tartozik, hanem a menni főnévi igenévhez. Mindez nagyon egyszerű és köztudott. Csakhogy olvasónk, Iván a következő megfigyeléséről számol be: [A]rról az egyre elterjedtebb helyesírási trendről lenne szó, hogy az ige elé tett igekötőket nem írják egybe az emberek a neten (lehet, hogy máshol sem, de én csak itt találkozom vele). * Meg csinál, *át megy, *bele szeret stb. Ez a jelenség egyértelműen az elmúlt pár év terméke, tehát még azt sem tartom kizártnak, hogy valamilyen speciális platform elterjedése miatt jelent ez meg, de egyelőre nem sikerült rájönnöm az okára.
7 2015. 16:48 Hogy a tczhikk érdeméhez is hozzászóljak: a különírás nem az igeidők specifikuma, hanem általános jelenség, egyre inkább tapasztalom én is, hogy ha bizonytalanok az emberek, hogy egybe kell-e írni, akkor inkább külön írják, és így egyre inkább mindent külön írnak, összetett szavakat, igekötőket, stb.. 6 2015. 16:45 @lcsaszar: azzal nem veszítettek sokat, sőt, talán még jól is jártak, nem nyalták be a kisiskolás, tudománytalan nyelvi tévhiteket és a nyelvművelési-helyességkérdésbeli dogmákat, azaz nem hagyták kimosni az agyukat. Ráadásul unalmas a nyelvtanozás, és sok mindenre nem jó. Maximum olyan baromságokra jó, mint a" mit állítok? - a Zaldilyegy fosch" szint a reklámban. 5 2015. 15:10 Szerintem egyszerűen csak a telefonjukat nyomkodták a nyelvtanórán... Azt ugyanis nem lehet a helyesírás-ellenőrzőre fogni, hogy az ly-ból j lesz, kell helyett kel, stb. 4 Savior 2015. 14:45 @Savior: Na ebből látszik, hogy nekem még a sima ellenőrzés sincs bekapcsolva (Firefoxot, Wordöt).
Különírjuk az igétől (vagy az igenévtől) az összevissza, szerteszéjjel, szerteszét határozószókat is, például: összevissza beszél, szerteszéjjel szórták, szerteszét szórva. Hasonlóképpen: szerteszét szórás stb. e) Az igekötőként is használt határozószót különírjuk akkor, ha határozószói szerepét emeljük ki: abba tette (amiben eredetileg volt), de: abbahagyta (a sírást); fenn v. fönn maradt (a padláson), de: fennmarad v. fönnmarad (a neve); (nem) félre állt (hanem középre), de: (tapintatból) félreállt; ide jött (nem a szomszédba), de: idejött hozzám; stb. Az igekötővel alakilag azonos határozószói névmást is különírjuk az igétől (vagy igenévtől), ha világosan személyes névmási szerepű: hozzá (= őhozzá) ment feleségül (nem tehozzád), de: hozzájárul (valamihez); neki (= őneki) megy a levél, de: nekimegy (a szekrénynek), nekimegy Jánosnak (= ölre megy vele); (csak) rá (= őrá) gon dolok, rossz rá (= arra) gon dolni is, de (más hangsúlyozással): rossz rá gondolni is; stb. Csak különírt (határozószói) formájuk van a személyjeles formáknak, például: hozzám adták feleségül, nekünk jött a csomag, mindig rád gondolok.
A politikusok azonnal átlátták a vasút hazai előnyét, hiszen a kor nagy problémája az volt, miképp lehet a magyar gabonát az országtól nyugatra lévő piacokra vinni. Ennek fényében nem meglepő, hogy az országgyűlés igen előremutatóan törvényt alkotott, az 1836. évi XXV. törvénycikket, amely a közlekedés fejlesztéséről, utak, hidak és vasutak építéséről szólt. A honatyák e törvényben még az előző, 1825 – 1827-es országgyűlésen meghatározott 12 fő közlekedési utat – amit akkor értelemszerűen még közútként gondoltak el – egyszerűen átminősítették a leendő vasutak kívánt irányává, sőt egy újabbal is kiegészítették, mégpedig a magyar tengerpartra Sziszektől vezető 13. vonallal. Az első vonatok egyike (fotó: FSZEK Budapest-képarchívum) Mivel az állami vasúthálózat kiépítésére sem központi, kormányzati akarat, sem pénz nem volt, ezért az országgyűlés eleve magántársaságokban gondolkodott, így a törvény magánvasutak építését támogatta. Az első vasútvonalaknál máris két hatalmas érdekcsoport csapott össze.