7 Az alapvitában az én véleményem az volt, hogy alapvetően senkinek nem volt érdekében a térség erőviszonyainak megváltozása, ezért tartották pl repülőképesen az iráni légierőt a háború elején, amikor fennállt annak a veszélye, hogy Irak győzhet és az iráni sikerek után váltottak Irakra, hogy nehogy Irán győzzön. Előzmény: vörösvári (5) 6 Alapvetően igen, de a Sah idejében az Iráni hadsereg hatalmasra duzzadt és amerikai fegyverekkel volt felszerelve. Ezeket a fegyvereket, fegyverrendszereket főleg a bonyolultakat, mint pl a vadászgépek nem lehet üzemeltetni sokáig alkatrész és fogyócikk utánpótlás nélkül. A korai izraeli és usa szállítások nélkül a légierő lényegében használhatatlan lett volna. Előzmény: Afrikaans8 (3) 5 Ez új nekem. Én úgy tudtam, hogy a forradalmi Iránt támadta meg Irak. Az USA viszonya az elejétől ellenséges volt a forradalom ellen és a sahot támogatta a bukásáig. 4 Izrael és közvetve USA a háború elején támogatták Iránt. USA a háború hátralévő részében, leszámítva az Irángate-et, nyíltan Irak mellé állt, ahogy is párhuzamosan a szovjetek is.
Nem elég az, ahogy sokan gondolják, hogy keresem az Istent. Isten lehet tisztátalan lelkülettel is keresni, és többnyire ez is történik az istenkapcsolatainkban. A legtöbbünk hitében az Isten és önmagam között általában ott van az "ÉN"-em. Igehirdetés a Verestemplomban 2021. 07. 25.-én /Zsoldos Tibor/ - Debreceni Kistemplom. Istent keresem, de viszem elé a magam által kifaragott bálványt, azt, amit én akarok, amit én képzeltem el magamról, amihez aztán tűzön-vízen ragaszkodom. Ez az "ÉN" aztán elzár engem magától Istentől, attól, hogy további ajándékokkal gazdagodjam, és lassan így "az is elvétetik tőlem", amim addig volt. Ahol ez az "ÉN" visszaszorul, egyre kisebb lesz, ott fogom átélni azt az élet legnagyobb megpróbáltatásai közepette is, hogy Isten ajándéka "adatik" nekem: megadatik az, ami elég ahhoz, hogy ne adjam fel, hogy ne keseredjek meg, ne boruljak ki, és aki mellettem kiborult, azon tudjak segíteni. Amit most röviden elmondtam, az nem egyszeri esemény, az egy életprogram, ebben egyikünk sem fog gyorsan előre haladni, ezen az úton apránként, sokszor milliméterenként tudunk csak előre araszolgatni.
"A torkomat köszörültem, hogy a teremtett lények figyelmét / felhívjam a teremtés aktusára, ezzel megmutatva önnön / nagyságom és a teremtett lények kicsiségét. " (49. ) De akár az utolsó versben is: "esténként a képzelt világaimban / lopott zseblámpámmal sétálva világítottam rá / az elvi ellentmondásokra" (70. ). Istent keresem reformatus hu kezdolap. És hát vegyük mindehhez hozzá a számtalan bibliai és vallási motívumot kötetszerte. Kissé olyan ebben a kötetben kirándulni, mintha valamiféle szomorú vidámparkban járnánk, egy magyar popkulturális Disneylandben, ahol bármelyik bokor mögül, mint a Madame Tussauds panoptikumának alagsorában berendezett labirintusban, elénk ugorhatnának egykori miniszterelnökök, celebek, vagy akár a Biblia szereplői is. Többen kiemelték ezeknek az ihletett és lendületes (sőt, néha kérlelhetetlenül határozott) írásoknak közéleti irányultságát, vagy azt, ahogy az egyéni tapasztalatok motívumai kirajzolják a kollektív (generációs vagy más egyéb) mintázatok rétegeit. A főszereplő egzisztenciájának sarokköve, voltaképpeni szerepe és feladata, ahogy fent említettem, saját világára, világaira és a bennük betöltött szerepeire, pozícióira adott reflexió.
Aki azonban csak kicsit is ismeri Jézust, az tudja, hogy számára mindig a dolgok lelki tartalma volt a lényeges, a mindenek felett fontos. Tekintsünk erre mondásra is így! Akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. Lelki megközelítésben ennek a mondatnak egészen más csengése, más jelentése van. A mondat első fele egyszerre evangéliummá válik, a második fele pedig egy féltő figyelmeztetéssé. a. / "Akinek van, annak adatik". Református placebo – Monostori Tibor válaszol – Felszabtér. Ez a félmondat – ha jól értjük – igazi örömhír lesz a számunkra. Nekünk általában az a legnagyobb bajunk Istennel, hogy elrejtőzik előlünk, nem mutatja meg magát, nem szól, még a legnagyobb bajban sem vigasztal bennünket. Ez a félmondat éppen arra mutat rá, hogy aki egyszer már találkozott Istennel, már átélt valamit az Ő közelségében, az a továbbiakban is bízhat Isten segítő, erőt adó, útmutató jelenlétében. b. / A mondat második fele elmélyíti az előbb mondottakat. Akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. Mintha Jézus ezt mondaná: "Vigyázzatok!