Elhunyt Szilvágyi Sándor Életének 57. évében vasárnap este elhunyt Szilvágyi Sándor Artisjus- és Liszt Ferenc-díjas gitárművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium és a Pécsi Tudományegyetem tanára, a gitároktatás budapesti szakfelügyelője - közölte a Zeneakadémia hétfőn. Elhunyt Szilvágyi Sándor - kulturport.hu. Elhunyt Szilvágyi Sándor gitárművész Életének 57. évében elhunyt Szilvágyi Sándor Artisjus- és Liszt Ferenc-díjas gitárművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium és a Pécsi Tudományegyetem tanára, a gitároktatás budapesti szakfelügyelője. évében vasárnap este elhunyt Szilvágyi Sándor Artisjus- és Liszt Ferenc-díjas gitárművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium és a Pécsi Tudományegyetem tanára, a gitároktatás budapesti szakfelügyelője - közölte a Zeneakadémia hétfőn az MTI-vel. évében elhunyt Szilvágyi Sándor Artisjus- és Liszt Ferenc-díjas gitárművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára – tudatta a Zeneakadémia.
Oktatói pályája [ szerkesztés] 1989–1991 között gitártanérként zeneiskolában tanított Budapesten. 1990–1997 között a Debreceni Zeneművészeti Főiskola gitártanára volt. 1996-tól a fővárosi Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium gitártanszakának vezető tanára volt. A gitároktatás budapesti szakfelügyelője volt. Előadóművészi pályája [ szerkesztés] Szólistaként és kamaramuzsikusként rendszeresen fellépett Magyarországon és külföldön. Gyakran játszott kortárs szerzőktől. Föllépett többek közt Bath, Berlin, Belgrád, Pozsony, Delhi, Bécs, Zágráb koncerttermeiben. Szólistája, illetve rendszeres közreműködője volt az Esztergomi Szendrey-Karper László Nemzetközi Gitárfesztiválnak – ahol a Gitárfesztivál kuratóriumának is tagja volt – valamint a Szombathelyi Nemzetközi Bartók Szemináriumnak. Rendszeres kamarapartnere volt Matuz Istvánnak és Gyöngyössy Zoltánnak. Számos mesterkurzust tartott bel- és külföldön. 1984-ben készített szólófelvételt, azóta pedig gitárművészként közreműködőtt több – főként kortárszenei – CD, televízió, illetve rádiófelvétel készítésében is.
Szeretem a hazai szerzők darabjait is játszani. Ki, ha mi nem? Erre a bécsi évek tanítottak meg: ami nekem fontos, azt ne várjam el, hogy más intézze helyettem. Meg van, hogy úgy jön, hogy tetszik, és nem töprengek rajta. Nemrég egy megrázó előadást hallottam Bach rejtett teológiai utalásairól, szám szimbolikájáról a hegedű szóló darabjaiban. Jó pár éve nem játszottam Bachot. Nyomasztott és túl sok a nagyon okos megmondóember a mi pályánkon is és ehhez a feszültséghez biz nem volt kedvem. De Ludmány Emil előadása döntött. Ha kész lesz a Rossiniana felvéte, veszem a bátorságot és azok az átiratok, jönnek. Szólóban gitározol, vagy zenekari formációkban is dolgozol? Mostanában a szóló ritkább. Felelőtlenség lenne ennyi tanítás mellett nagy vad szólóműsorokat elmalackodni. Nagyon gyakori a kamara. Sok kortárs zene is. Nagy élmény, ha egy-egy nagy zenekar (Nemzeti Filharmonikusok, Budapesti Fesztivál Zenekar, stb) némelyik produkciójában részt vehetek. Néha mandolinnal. Sándor, nagyon köszönöm a lehetőséget, és nagyon sok siker kívánok a következőkben, magam és a Gitarvilagok szerkesztősége nevében.
A huszonkilenc évvel ezelőtt, 1986. április 26-án az ukrajnai Csernobil atomerőművének 4. számú reaktorában bekövetkezett robbanás csaknem 200 ezer négyzetkilométernyi európai és eurázsiai területet szennyezett be radioaktív hulladékkal. Bár a legsúlyosabb sugárfertőzés az erőmű ma is lezárt körzetét érte, ennek utóhatásai ma is érezhetők kontinensünk számos területén. Radioaktív anyagokat találtak például Németországban lőtt vaddisznók húsában, Bulgáriában pedig sugárszennyezett gombák nőnek. A katasztrófa után három évtizeddel újabb veszélyek fenyegetnek, amelyeket a globális felmelegedés tovább erősíthet. Európa újabb dózisokat kaphat a csernobili sugárzásból a nyári hőség és szárazság kiváltotta erdőtüzek által, véli egy nemzetközi szakértői csoport. A cézium, a stroncium és a plutónium radioaktív izotópjainak lebomlása ugyanis rendkívül lassú, a szennyező anyagok akár több évszázadig is benne maradhatnak a földben és a növényekben, ahonnan egy tűz esetén a levegőbe kerülhetnek. Egy klimatológiai modell, amelyet Timothy Mousseau, a dél-karolinai egyetem biológusa és kollégái alkottak meg arra utal, hogy különösen erősen megnövekedett az erdőtüzek veszélye a csernobili térségben.
Úgy tervezték, hogy a településen 75 ezer ember fog majd élni, ám ez a terv soha nem valósult meg. A fő sugárút Pripjatyban a Lenina Prospekt volt. A bal oldalon látható a Raduga áruház, aminek emeletén a csernobili erőmű vezető munkatársai közül sokan laktak nagy, többszobás lakásokban. Fotó: Sergey Yakunin/ Dog / Northfoto Pripjaty egy igazi szovjet mintavárosnak számított a gyors ütemű fejlesztéseivel, emelkedő szaporulatával és azzal a ténnyel, hogy a lakosai nagy része a kommunista államot szolgálja az erőműben végzett munkájával. Ennek a lakók is látták az előnyeit, hiszen a korábban zsúfolt, infrastruktúra és esetenként közművesítés nélküli otthonaikból sokkal komfortosabb panelházakba költözhettek, számos jól felszerelt sportlétesítmény, uszoda, vidámpark várta őket, a gyerekeknek pedig számos játszótér nyújtott szórakozási lehetőséget a lakótelepek udvarán. A városkép fő jellemzője a háromszög alakú építkezés elve volt, ami a Szovjetunió akkor virágzó városait szinte mind jellemezte.
Az új város kialakításában Ukrajna mellett nyolc egykori szovjet köztársaság, Örményország, Azerbajdzsán, Észtország, Grúzia, Lettország, Litvánia és Oroszország is segített, így építészetileg nagyon változatos, mégis a szovjet városkialakítást figyelembe vevő település jött létre. Szlavutics új házaiba 1988-ban költözhettek be az első lakók, és sokan ugyanúgy folytatták Csernobilban a munkát, mint korábban. Bár az erőmű 2000-ben végleg leállt, közel 3000 ember még mindig állagmegóvást és karbantartást végez a területen, így napi szinten jár vonat Szlavutics és Csernobil között. Emlékmű az atomkatasztrófában elhunytak előtt Szlavuticsban. Fotó: NurPhoto / Getty Images Hungary Az egykori lakosok, Nyikolaj Szjomin és felesége, Natalja így nyilatkozott az új életükről: - Szlavuticsnak ugyanaz a szelleme, mint annak a városnak, amelyet elhagytunk, de ez mindig a második otthonunk lesz. Pripjaty annyi emléket adott nekünk! A fiunk ott született, és mindenkinek hiányzik. Csak emlékeink vannak.
Ezzel pedig mindenki számára világossá vált, hogy baj van. Az egykori pripjatyi óvodába már senki sem jár, az teljesen az enyészeté lett Fotó: AFP Mindenesetre ahogyan a többi szovjet tagállamban, úgy Magyarországon sem lehetett hivatalosan semmit sem tudni az esetről. Az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének egyik munkatársa így a katasztrófát követő délelőttön egy utcai telefonfülkéből hívott fel több budapesti és megyeközponti óvodát és bölcsődét, hogy figyelmeztesse őket: olyan erős a nap sugárzása, hogy az veszélyes lehet a gyerekekre. Az óvodákból aztán terjedni kezdett a katasztrófa híre, mígnem a baleset után két nappal Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője úgy döntött, hogy a BBC hírére támaszkodva hírt adnak a katasztrófáról az esti híradóban. Miután a hír közlését a felsőbb vezetés másnap hajnalban letiltotta, Bedőt pedig megbüntették, így az eredeti híradóból nem maradt semmi. Az alábbi videón a 22 órai híradás hallható: A magyar pártvezetés tétlenkedése drasztikus következményekkel járt, sokan ugyanis az életükkel fizethettek a hírzárlatért, igaz, egyértelműen ez sosem bizonyosodott be.