B Tóth László Disco – Dragon Ball Z Kakarot D Medal

Friday, 26-Jul-24 12:21:47 UTC

Ízlelgessük a Doktor Miniszterelnök Úr szavait, mert az identitásához vezetnek: "Grófo, te vagy a király! " Nem arról volt szó, hogy Márai Sándor a király, hogy Pilinszky János a király, hogy Móricz Zsigmond a király, hogy Tamási Áron a király, meg hogy Szabó Lőrinc a király? Persze változnak az idők, és velük változik a kulturális ízlés – ha a nemzeti gerinc attól áll fel, akkor legyen Csurka István a király, legyen Németh László a király, legyen Szabó Dezső a király, legyen Herczeg Ferenc a király, legyen Wass Albert a király! Csillagfény disco Petőfi csarnok - Classic party, Retro bulik. De hogy lett Kis Grófóból király? Hogy lett Fásy Ádámból király? Hogy lett Varga Viktorból király? Hogy lett Gáspár Győzikéből király? Hogy lett Tóth Gabiból királynő? Mi ez, ha nem a jobboldali identitás teljes elbomlása?

Puzsér Róbert Legfrissebb Facebook Posztja, Az Orbán Kis Grófo Közösképet Látva : Hungary

Péntektől B. Tóth László ismét műsort vezet a Sztár FM-en! A poptarisznyáját újra a vállára veszi! A Sztár FM Rádióban nagy durranással várja hallgatóit holnaptól: július 17-én, 14 és 18 óra között most először szólal meg egy új műsor, melynek címe: Retro Tarisznya. B. Tóth László neve abban az időben vált igazán ismertté, amikor csak néhány adóból lehetett válogatni, s vadászni kellett a jó zenéket. A rádiós garancia volt a legjobb válogatásokra, slágerekre, ő volt, aki állandóan megtöltötte a "poptarisznyát". 2009. július 17-től ismét fantasztikus zenékkel várja a Sztár FM hallgatóit B. Tóth László. A kedvelt lemezlovas, akinek 9 nagylemeze jelent meg, és 23 éven keresztül vezette a Poptarisznya c. műsort, most visszatért a Sztár FM-hez. Puzsér Róbert legfrissebb Facebook posztja, az Orbán Kis Grófo közösképet látva : hungary. Tóth László neve évtizedeken keresztül garanciát jelentett a kiváló zenékből összeállított válogatásra, hiszen a Poptarisznya c. műsort kizárólag nagy slágerekkel töltötte meg. Hétfőtől egy gödöllői frekvencián támad fel a legendás Calypso Rádió. Az adó egykori főszerkesztője, B. Tóth László szerint a Calypso minden joga őt illeti meg, mégis csak 'i'-vel meri leírni az új rádió nevét.

Csillagfény Disco Petőfi Csarnok - Classic Party, Retro Bulik

Saját dalaival, remixeivel péntekenként igazi Retro Show-val, valamint az elmúlt 30 évből, valódi SLÁGER PARTY hangulattal várja hétről-hétre a bulizni vágyó közönséget! B. TÓTH LÁSZLÓ (SZOMBAT) Az ország első számú és legrégebbi diszkósa aki anno Magyarország legnépszerűbb radiós műsorát, a POPTARISZNYÁT vezette. DJ JOVANOTTI A REMIX RETRO DISCO legkedveltebb dj-je a kezdetek óta. Ő az, aki REMIXEIVEL a mulatós zenéket is becsempészte a retro bulikba. Vele minden Pénteken és Szombaton találkozhatsz.

Magyarország két legismertebb retró sztárjáért, Dévényi Tibor ért és B. Tóth László ért a mai napig sokan rajonganak, nemcsak itthon, hanem a tengerentúlon is. A két sztár nemrég összeállt, és két hétig Amerikában léptek fel, még Tibi bácsi február 11-i születésnapját is ott ünnepelték - mesélték a TV2 Mokka című műsorában. Nagy siker Amerikában Dévényi Tibi bácsi és B. Tóth László már többször is járt Amerikában, de idén februárban történt először, hogy közös turnén vettek részt. Egy közös barátjuk mérte fel az igényt, kire is lennének kíváncsiak az USA-ban élő magyarok és leszármazottaik, ők pedig a Három kívánság és a Poptarisznya műsorvezetőjét választották. Valentin-nap és farsang idején léptek fel négy helyszínen, New Yorktól Los Angelesig, és még őket is meglepte, mekkora szeretettel fogadták őket. - Korosztályváltás van Amerikában, a rendszerváltáskor kimentek már vagy meghaltak, vagy nagyon visszavonultan élnek. A harmincas és negyvenes korosztály az, akik lelkesen szerveznek találkozókat, hozzák este a kaját, például pogácsát a klubba - mesélte Dévényi Tibi bácsi.

Még a narrátor maga is felbukkan, hogy mesélős felvezetőivel ágyazzon meg a történéseknek. Ám amikor nem egyfajta interaktív DBZ krónikaként, hanem egy szerepjátékként próbálunk nekiülni a Kakarotnak, sajnos minden egyes alkalommal méretes minőségi szakadékon kell átkérezkednünk. Félreértés ne essék: a Kakarot többé-kevésbé nyílt világú térképei bájosak, tele látni-, és ütni valóval (ne feledjük, ez még mindig egy Dragon Ball-játék), számos mini tevékenységgel, mellékküldetésekkel, és apró színes elemekkel, amit elsősorban a rajongók fognak értékelni. Gyűjtögetünk és főzünk, saját… khm… farkunkkal horgászunk, zabálunk nagyokat az ilyen-olyan bónuszok reményében, medálokat gyűjtögetünk a közösségi albumokba, hogy későbbi kísérőink erejét növeljük, bunyózunk és fejlődünk, miközben rendre az univerzum ismert figuráival – Chi-Chi, Zseniális Teknős, Krillin, Bulma – találkozunk, és alkalmasint a csapatunkba is bevehetjük őket. Kiterjedt jártasságfákon fejlesztgetjük képességeinket – meglehet, picit lineárisan –, újabb és újabb különleges mozgásokat zsebelve be, ami leheletnyi többlet mélységet ad az amúgy csöppet 2-bites akciónak, amiről később még szólok bővebben… mindezekhez persze jó japán szerepjátékhoz illő módon mérhetetlenül sokat fogunk gyűjtögetni és harcolni.
Magát a történetet ismerjük, ezen a téren tehát felesleges is meglepetésekre számítani. Pontról pontra követjük végig azt a sztorit, amit már annyiszor láttunk, amit annyiszor feldolgoztak, hogy ha nem tartozunk azon kevesek közé, akik Dragon Ball-lal akarnak kelni és feküdni, akkor nem fogja megemelni a pulzusunkat a kampány. Márpedig itt bizony nem marad ki semmi, a játékidő tetemes részében (egyébként remekül megkomponált) átvezető animációkat fogunk nézni - angol szinkron mellett választható az eredeti, japán hang is, így a fanservice tényleg maximális fordulatszámon pörög. Talán azoknak lehet még izgalmas mindez, akik esetleg eddig kimaradtak az egész Dragon Ball univerzumból, hiszen számukra jelen esetben minden vicc új lesz. A hozzám hasonló játékosok számára viszont, akik látták az animéket, megfordultak már pár Dragon Ball címben az évek során, és nem szeretnek egy mesét századszorra is meghallgatni, hamar unalomba és érdektelenségbe fulladhat az egész. Nagy kár ezért, talán működőképesebb koncepció lett volna egy teljesen új történet elmesélése, mert egyébként a játékmenet alapjai rendben vannak.

A főzőcskézés kiemelten fontos lesz, mivel az elkészített finomságok elfogyasztása után ideiglenes buffok lesznek a jutalmaink, ezek nélkül pedig valóban embert próbáló feladat leverni a sztori nagyobb ellenségeit. A mellékmissziók során felvonul előttünk a Dragon Ball világának színe-java, olyan régi ismerősökkel találkozhatunk újra, akikre talán már a legelvetemültebb rajongók is csak halványan emlékeznek. Érdemes időt szánni az ilyen extra feladatok elvégzésére is, mivel teljesítésük után nem csak különböző gömbök, tárgyak, no meg egy halom tapasztalati pont lesz a jussunk, hanem ideális esetben az adott NPC is csatlakozik hozzánk Soul Emblem formájában. A Soul Emblemet a Community Board nevű táblán helyezhetjük el. Külön táblát kapott a harc, a felfedezés, a főzés, és még pár témakör, az egyes Emblemek pedig eltérő módon növelik meg ezeknek a tábláknak a szintjét. Ha mondjuk az egyik NPC a főzésben profi, akkor érdemes az ő Emblemét erre a táblára pakolni, itt kapjuk utána a legtöbb pontot - különféle ajándékokkal egyébként az Emblemek szintjei növelhetőek.

Amennyiben nem vagy fülig szerelmes a Dragon Ball univerzumba, elég hamar rá fogsz unni a Kakarotra, ha viszont te vagy a világ legnagyobb rajongója, akkor hosszú ideje pont erre a játékra vártál. Holnap jelenik meg a Dragon Ball Z: Kakarot, a tesztpéldány viszont csak nemrég érkezett meg szerkesztőségünkbe. Méreteit tekintve grandiózus játékról van szó, így a teljes, átfogó teszt megíráshoz több időre lesz szükségünk, de azt szerettük volna, hogy első benyomásainkat már most, az embargó lejártakor el tudjátok olvasni. Természetesen amint a játék kampányának végére értünk, fel fog kerülni egy részletesebb anyag is a Dragon Ball Z: Kakarotról, de már nagyjából tíz óra játék után is érezhető, hogyan csapódik majd le a CyberConnect2 munkája a veteránoknál, illetve az újoncoknál. A Dragon Ball Z: Kakarot egyértelműen a keményvonalas rajongóknak szól, ők pedig garantáltan megtalálják majd benne azt, amit keresnek. Nyílt világú akció-RPG-ként dolgozza fel a teljes Dragon Ball Z sagát, ez a koncepció pedig egyszerre rejt magában buktatókat és nagy lehetőségeket.

A gyakran mulatságos és még ennél is gyakrabban epikus történet ugyanis még így is behúz, és bár vélhetően számtalan alkalommal fogunk szitkozódni egy-egy elmért ellenfél, vagy az újabb kétszáz begyűjtendő gömb kapcsán, ezért bőven kárpótol majd minket a játék gerincét jelentő, banálisságában elragadó, meglehet, sokak által jól ismert történet. A Dragon Ball Z: Kakarot 2020. január 17-én jelent meg PC-re, valamint PS4 és Xbox One konzolokra. Az idei és a jövő év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz. A Dragon Ball Z: Kakarot akár mérföldkő is lehetne, hiszen hatalmas lelke van és a mostanra védjeggyé avanzsált univerzum minden pillanatát értő gonddal idézi fel, afféle "best of" gyűjteménnyé nemesítve a játékot. Ugyanakkor hiába a fantasztikus átvezető animációk, a gyönyörűen képernyőre idézett, igényes világ, az alkalmasint ötletes töltelék elfoglaltságok, ha épp a legfontosabb rész, a nagybetűs JÁTÉK az, amit összecsaptak a készítők.

Még itt is csavarnak egyet a dolgon, mivel egyáltalán nem mindegy, hogyan pakoljuk egymás mellé az Emblemeket. Ha két olyan karakter kerül közvetlenül egymás mellé, akik egyébként a történetben is kapcsolódnak egymáshoz, akkor kötelék alakul ki közöttük, ez pedig extra pontokat jelent számunkra. A táblák szintenként új, konstans buffokkal látnak el bennünket, szóval bőven megéri időt és energiát fordítani a fejlesztésükre. A Dragon Ball Z: Kakarot alapjai nagyok jók, de a recept sajnos hamar elfáradt. Kíváncsian várom, hogy a kampány végéig változni fognak-e a most bennem kavargó érzések, meg tud-e majd lepni a Kakarot, de jelenleg ebben egyáltalán nem bízom. Bőségesen megtöltötték a játékot tartalommal, csak épp ennek egy része maga a régóta ismert történet, másik fele pedig a monoton gyűjtögetés, amelyet az olykor humoros, de általában végtelenül unalmas és egy kaptafára felhúzott mellékküldetések sem dobnak fel. Rajongóknak tehát szinte kötelező a Kakarot, mindenki más viszont arra készüljön, hogy átvezetőket fog nézni órákon át, közben pedig repkedve összeszed pár golyót, pakolgatja az egymáshoz legjobban passzoló Emblemeket, és bucira veri a fél Dragon Ball univerzumot - utóbbi legalább tényleg nagyon szórakoztató és látványos is.

Különösen fájó ez a bossok esetében, akiket ráadásul valahogy nem sikerül jól kiegyensúlyozni, minek következtében a viszonylag könnyed pofozkodásból hirtelen lehetetlennek tetsző, frusztráló élethalálharc kerekedik, mi pedig értetlenül pislogunk majd a váratlanul és alattomosan döfő nehézségi tüske láttán… amit amúgy végtelen mennyiségű gyógyitallal, vagy legalább ennyi unalmas farmolással tudunk majd kompenzálni. Picit enyhítik a fájdalmunkat a felvehető és automatizált kísérő karakterek, mint amilyen Vegita, Piccolo, Gohan vagy éppen Trunks – gyógyító, támadó és védelmező kategóriába vannak besorolva ők –, akik tudásuk és gondosan ápolt közösségi albumaink szintjének függvényében segítenek majd nekünk. Mégis, millió alkalommal átkoztam el a készítőket, akik vélhetően a határidők nyomására, súlyozatlanul dobták piacra a játékot. De ne engedjétek, hogy borús képet fessek a Kakarotról, mert a 33 fejezeten keresztül terpeszkedő, sok-sok órát felölelő játék végigjátszása korántsem kínszenvedés, főleg, ha a főszálra fókuszálunk.