Azon jussát, hogy kiki a maga szemével láthasson, meg kell hagyni mindennek; az igen is becses elsőségünk. De bárcsak azok, akik nem aszerint látnak, mint mindnyájan mások, vagy ami még jobb, a jószeműek, meggondolnák, hogy a sárgaság kórja is a maga szemével lát, és mégis hibásan lát, s nevetségnek-e, vagy csak szánakozásnak tárgyává lészen, midőn másokkal ellenkezik, és azt vitatja, hogy amit ezek fehérnek mondanak, az sárga, és ami nekik kéknek látszik, az zöld; és így a mások kárhoztatásában s oktatásában ne volnának oly felette serények. Rokon értelmű szavak (szinonimák). Az író szintúgy hibázhat, mint a kritikus: de miért ne hibázhatna a kritikus is, valamint az író? kivált midőn azt lehet, sőt kell feltenni, hogy az író, aki magát a mesterségben - annyira amennyire! - gyakorlotta, jobban érti azt, mint a kritikus, hanemha szoros stúdiumává tette az író mesterségét ez is. Mit vesztett a hazai literatúra Csokonainak korai halála által, kevés ember érzi inkább nálamnál; kevés sajnálja ezt jobban nálamnál, hacsak úgy tekintem is, mint embert.
Jó író az is, aki az élményt, ezt a nagy semmit, úgy éli meg, mint az élő ember a valóságos élményt; de a nagy író, a zseni csak az, aki az irodalmi élményt meg tudja életni az olvasójával. Ignotus írta egyszer, hogy már nem fiatal ember, nem fél semmitől és le meri írni, hogy csak a zseninek van létjogosultsága, a tehetségnek nem. Ez a vérengző igazság fájdalmas, szükséges, nagy igazság. A szerencse csak az, hogy az élet - az irodalmi élet csakúgy, mint a másik - automatikusan födi be hamuval és porral a tucatélményt, a tucatembert, a tucatkönyvet és a tucatéletet. A zseni, a zseni... ki találkozott már, úgy értem, szemtől szembe, ki találkozott közülünk vele? Milyen az arca, milyenek a kezei? Van-e atmoszférája, amit megérez, aki körébe lép, erő áramlik-e belőle, ami gyógyít és megüt, ha a kezét fogod? [1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve iránt tett jelentésre : hungarianliterature. Még nem találkoztam zsenivel. De néha megütött valami, és néha erőt éreztem, ami gyógyított: ha találkoztam, itt-ott, egy-két, nagyon ritka, tisztességes emberrel. Az egyik talán még író is volt közülük.
Egyedül az érdemel valóságos utálatot, aki elfelejtvén, mivel tartozik mind azon publikumnak, amely előtt szavát hallatja, mind azon ügynek, amelynek védelmére költ, mind önnön személyének, ellenkezőjének vad öklendezésekkel megyen ellene, s haraggal s magánaktetszéssel dúl-fúl. Két ízben szólottam én Csokonai iránt a haza előtt, mióta a halál bennünket tőle megfosztott, s az vala sorsom mind a két ízben, hogy meg ne értettessem, s félreértettessem. Hadd szóljak tehát magam mellett, s a publikum legyen a bíró köztünk, vádlóimnak van-e igaza vagy nekem. - - Debrecen nem tudja, mit keres a Csokonai márványán az az Arkádia. - Az még tűrhető, hogy Debrecen azt nem tudja: de az ám a baj, hogy tudja, amit ott tudni éppen nem kellene; azt, hogy én ott Debrecennek sicáriusi döfést akartam adni, mert - úgymond - azt leli lexikonjaiban, hogy Arkádia derék marhalegelő volt, kivált szamarakra! Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre : hungarianliterature. - Igaz, hogy Csokonai igen kedvetlen próféta volt a maga hazájában, és ennyiben a márvány utolsó sora arra való célzásnak tetszhetnék.
Ilyen az, hogy a római simplicitású kő helyett piramis kell. - (Csokonainak piramis! S miért? s milyen? két ölnyi magasságú-e? ) - Ilyen az, hogy nem jó a hamvai, mert ma nem égetnek. Ilyen, hogy az első sor a harmadik személyben, az utolsó az elsőben mondatik. - (De hát ha a mottó nemcsak más személyben, hanem más nyelven is mondatnék? ) - Debrecennek tetszeni veszedelmes dolog! - - Első jelentésemben (Magyar Kurir, 1805. febr. XV. sz. ) képét festettem volt Csokonainak, s a Debrecenen kívül lakók azt ítélték felőle, hogy sem igazabb, sem kedvezőbb képet nem festhettem: Debrecen ellenben ott is döfést talált.
I. Az irodalmi újonc sokáig hajlandó azt hinni, hogy köze van a "szép"-hez, az "érdekes"-hez, vagy az elvonthoz, a mélyhez, a titokzatoshoz, az eredetihez és mit tudom én, mi minden egyébhez még. Nagyon sokáig tart, míg a fejlődésben eljut oda, hogy mindazt, ami önmagában csak trükk, élni akarás, pereskedés (mind a legjobb, morális értelemben) lehet, föláldozza és beilleszti, alárendeli az egyetlen célnak: az igazságnak. Ha az író nem ír igazat, nem jó író és elveszett ember. Másféle művészi programot tulajdonképpen nem is láttam még, nem ismerek. Az író igazsága abban áll, hogy munkája minden időben, szintén és feltétlenül, kollektív az emberrel s az emberek összes relációjával. Az író, aki mégiscsak itt a földön él, s nem a Jupiteren, ezen a planétán, kénytelen beletörődni abba, hogy számára az egyetlen élmény, aminek erkölcsi tartalma van, az ember. Ha aztán ide eljutott az újonc, magától adódik a kényszer, hogy ezt az erkölcsi tartalmú élményt szintén, igazságosan fejezze ki, "beszélje el".
Tudva van azok előtt, akik a festés mesterségébe be vannak avatva, hogy Poussin Miklós (régen elhalt francia születésű táj- és históriafestő) egy gyönyörű vidék fenekében egy szárkofágust festett ezen felülírással: Et in Arcadia ego! - Kevés ideje, hogy Harron Párisban Pousinnek tiszteletére egy szacellumot rajzolt - eddig talán készen áll -, melyben a Poussin állóképének lábkövébe ezen mély értelmű szóknak kell vala vésettetni. - (Lásd Landon's französische Kunstannalen, II. Band. I. Abtheilung, Kupfer XIII. und XIV. ; oly munkában, melyet a mesterségnek nem gazdag kedvelője is megerőltetés nélkül jártathat, és amelynél semmit nem jártathat nagyobb gyönyörűséggel. ) - Én a gondolatot a Poussin képéről vettem, s Cserei barátom javallotta választásomat. - Így nem kell a márványra metszeni a poéta praedikátumot, s az értelmes olvasó századok múlva is fogja érteni, ha oda jut, hogy ott a múzsák felkentje fekszik, nem valamely isonymus Csokonai Vitéz Mihály. A többi kritikája ennek a szent és csalhatatlan városnak nem érdemli a megcáfolást; kétségeit fejtegesse meg magának, ha tetszik.
De hihető-e, hogy sírkövön, - úgy a maga helyén kívül, adassék döfés? S mikor hoztam én, és mi által abba a gyanúba fejemet és kultúrámat, hogy valakit a Silenus paripája rokonságával szidalmazni nem tartom illetlennek magamhoz? S illő-e az, férfiai Debrecennek, 'ανδρες Αθηναοι hogy midőn egy olyannak szavaiban akit nem találtunk mindig méltatlannak becsülésünkre, valamit nem értünk, akkor mondásának a legrútabb értelmet adjuk? Oh Debrecen, Debrecen! Arkádia, igenis, marhalegelő tartomány volt, és éppen azért, minthogy az volt, ottan virágzottak a múzsák mesterségei leginkább. Innen nevezi Virgil is a maga két kedves énekeseit arkásoknak (Arcades ambo et cantare pares et respondre parati); innen nevezik magokat így az olaszországi poézist tárgyazó társaságok, melyeknek a mi Hannulikunk is tagja. Ezen értelemben veszi a szót Schiller is ritka szépségű dalában: Auch ich war in Arkadien geboren stb. - Arkádiában élni tehát, és a márvány szavai szerint az: Arkádiában éltem én is! nem jelent egyebet, mint ezt: Egyike voltam hazám kedvelt énekesinek én is, s boldog éltet éltem a mesterség szép regiójában.
Végre itt a tavasz! Így Verne, a teknőc és erdei barátai is előbújhatnak téli rejtekükből és megkezdhetik az élelemgyűjtést a következő télre. Csakhogy valami rettenetes állja útjukat. Egy hatalmas, szörnyűséges és zöld valami, ami ráadásul csupa levél: a SÖVÉNY. Ez a sövény éppen keresztben fut a birodalmukon, a túloldalán pedig nem a békés, barátságos erdő van, hanem valami különös, veszélyes, furcsa lényekkel teli terület, a lakópark. Az erdőlakók a pánik szélén állnak, Ozzie, az oposszum már egyenesen a halált látja szemei előtt lebegni, mikor megérkezik a felmentő sereg, mégpedig a dumaláda mosómedve, Stikli képében. A dörzsölt mosómedve állítja, hogy a sövény túloldalán a Paradicsom várja őket a legfinomabb falatokkal, amiket az emberek kifejezetten nekik készítenek ki a házuk elé hatalmas fémdobozokban. Kezdetüket veszik a zsákmányszerző akciók, ám a csapat szembetalálja magát egy hisztériás háziasszonnyal, egy mérges medvével és egy profi féregirtóval is…
A lakópark. Kis barátaink már éppen pánikba esnének, sőt, Ozzie, az oposszum már a halál gondolatával játszik, amikor felbukkan a felmentő sereg a nagydumás, dörzsölt mosómedve, Stikli képében. A ravasz koma szerint a sövény túloldala maga a Paradicsom - hiszen telis-tele van finomabbnál finomabb csemegékkel, melyet az emberek direkt nekik készítenek ki a házuk elé hatalmas, fényes fémdobozokban. És megindulnak az izgalmas zsákmányszerző akciók, csakhogy hamarosan felbukkan egy hisztis háziasszony, egy profi féregirtó és egy irtó mérges mackó is. Miért a legtöbb ember rossz nézni Túl a sövényen? Könnyen methode nézni Túl a sövényen teljes film online ingyen. Ez az oldal a legjobb hely nézni Túl a sövényen interneten. Folyamatosan frissítjük listája teljes hosszúságú filmeket.
Itt a tavasz, Verne, a teknőc, és erdei barátai felébrednek téli álmukból, és indulnának élelmet gyűjteni jövő télére. Igen ám, de valami szörnyűség állja útjukat. Hatalmas, zöld, félelmetes, és csupa levél, és mégsem a postásbácsi, hanem a sövény. A sövény, ami keresztülszeli birodalmukat, és a túloldalán immáron nem a békés, barátságos erdő van. Hanem egy furcsa veszedelmekkel és idétlen lényekkel teli, idegen terület, a lakópark. Kis barátaink már éppen pánikba esnének, sőt Ozzie, az oposszum már a halál gondolatával játszik, amikor felbukkan a felmentő sereg a nagy dumás, dörzsölt mosómedve, Stikli képében. A ravasz koma szerint a sövény túloldalán maga a paradicsom, hiszen telis-tele van finomabbnál finomabb csemegékkel, melyet az emberek direkt nekik készítenek ki a házuk elé hatalmas, fényes fémdobozokban. És megindulnak az izgalmas zsákmányszerző akciók, csakhogy hamarosan felbukkan egy hisztis háziasszony, egy profi féreg irtó, és egy irtó mérges mackó is. Hozzászólások hozzászólás