Ismert kamera, jobb kezelés A kamera sem változott sokat, az Edge+ hátoldalán egy optikai képstabilizációval ellátott, 16 megapixeles szenzor található, míg az előlapon egy 5 megapixeles érzékelő kapott helyet. A szenzorhoz tartozó kameraappon viszont már csiszolt a gyártó, abban számos paraméter már manuálisan is állítható. Az eszközzel továbbra is határozottan szép, látványos képek készíthetők, előnytelen fényviszonyok között is. A Samsung továbbra is kétféle szenzorral gyártja a telefont, ahogy az S6 és S6 Edge esetében, a S6 Edge+-nál is Sony illetve Samsung szenzorok közül dob egyet véletlenszerűen a sors - szerencsére ezek képminősége szinte megegyezik, így rosszul semmiképp nem fogunk járni. A hátoldali kamera mellett megtaláljuk az ismerős szenzorokat, itt helyezkedik el többek között pulzusmérő, amelyet a gyártó korábbi okostelefonjaiból már jól ismert S Health alkalmazással hajthatunk igába, továbbá természetesen a home gombba épített ujjlenyomat-olvasó sem maradt le az eszközről.
Samsung Galaxy S6 Edge Újságíróként és tesztelőként sohasem jó, ha egy terméket olyan kitörő örömmel és lelkesedéssel várok, mint ahogyan én tettem a Samsung Galaxy S6 Edge esetében. Ilyenkor ugyanis csakis két végkimenetele lehet a dolognak: vagy teljesen beleszeretek a termékbe, és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, vagy hatalmas nagy csalódás lesz. A Samsung legújabb készülékét egy hétre kaptam tesztelésre, de vajon mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeimet? A cikkből kiderül. Idén márciusban mutatta be a koreai vállalat a két legújabb csúcskészülékét, a Samsung Galaxy S6 és S6 Edge okostelefonokat. Mi az utóbbit kaptuk meg tesztelésre a cég hazai PR képviseletétől, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. A készüléket papírborítékban kaptam kézhez, egy Telenoros SIM kártya, egy vezeték nélküli töltő és három tok kíséretében. Nagyon okos ötlet volt ezt a pár kiegészítőt is odaadni tesztelésre az újságíróknak, végre egy PR ügynökség, ahol figyelnek az apró részletekre is… Design és kijelző A Galaxy S6 Edge ívelt kijelzős dizánja egyértelműen visz mindent.
Ennek több oka is van, főleg, hogy manapság szinte lehetetlen kisméretű csúcs telefonokat találni. Androidos fronton a kezdetektől jellemző trend, hogy az új zászlóshajók minden évben egyre nagyobbak és nagyobbak. 5 col alatt gyakorlatilag már nincs is élet, maximum belépő és középkategóriás mobilokat találni. Ez a (sajnálatos) trend idén végre megtörni látszik, hála az iPhone SE-nek, és a pletykált Galaxy S7 mininek, ám tavaly, mikor hozzám került az S6 Edge Plus, éppen a "Bigger is better" éra zenitjét tapostuk. Emlékeztetőül, az S6-ból még csak mini verzió sem készült. Teszem hozzá, ismerve a Samsung korábbi Minijeit, ez talán tekinthető pozitív lépésnek is. A méret evolúciója A fenti tényeket figyelembe véve, az S6 Edge Plus-hoz vezető rögös út első lépése - némi szerencsének hála - egy kis iPhone-os kitérő volt, de mivel az annyira nem jött be, (vissza)váltottam az androidos vonatra. Viszont, ha már nagy teló, és csúcs modell, akkor már legyen a legnagyobb, a legerősebb. Tudtam, hogy nagy lesz, mi több, a méret okán sok mindenre fel voltam készülve, mégis, mikor kibontottam a készülék dobozát - nyugodtan mondhatom -, az első pillanatok a döbbenet és a sokk jegyében teltek, de idővel igencsak összecsiszolódtunk, én meg az Edge Plus.
És milyen jól tette: az ötletelés, az odafigyelés és az elnyomástól való félelem végül odavezetett, hogy a Samsung megalkotta az androidos világ egyik, ha nem a legjobb telefon párosát. Az S6-S6 edge duóból elsőként a mindkét oldalán ívelt kijelzővel szerelt S6 edge-et teszteltük. Külső A Samsung mérnökeinek nem volt túl könnyű dolga, amikor kiadták a parancsot az S6 és az S6 edge megtervezésére. A Samsung bejáratott védjegyeit mindenképpen meg kellett tartani (gondolunk itt például a kijelző alatti gombok elrendezésére), viszont emellett gyökeres változtatásokra is szükség volt, hiszen dizájn alapján az összes konkurens gyártó csúcskategóriás mobilja a Samsung termékei előtt járt, nem is kicsivel. Igazából a bemutató előtt nem lehetett tudni, hogy pontosan mire számítsunk: bár a Samsung a Galaxy Alpha és a Note 4 termékvonallal elindult valamerre (egy jó irányba, mellesleg), az Alpha sorozat gyorsan megkapta a kaszát, a Note 4 pedig mégiscsak egy phablet. Persze volt néhány kiszivárgott termékfotó, de ezeket mindig érdemes fenntartásokkal kezelni, hiszen sosem lehet tudni, hogy az adott kép csak egy túlbuzgó rajongó alkotása, vagy valóban a megfelelő forrásból származik.
A szoftver talán még látványosabb funkciója, hogy képes megosztani a számítógéppel a telefon kijelzőjét. A PC-s alkalmazásban a Phone Screen gombra kattintva a készülék főképernyője megjelenik az asztalon, amelyet aztán az ismert módon, egérrel-billentyűzettel kezelhetünk, akár ablakban, akár teljes képernyős módban. A SideSync mind Wi-Fi, mind pedig USB kapcsolaton keresztül használható - a szoftver ugyan utóbbit ajánlja, főként a stabil kijelzőmegosztáshoz, a teszt során azonban Wi-Fin keresztül is minden abszolút gördülékenyen ment. A Samsung új óriása a felhizlalt kijelzővel méretesebb akkumulátort is kapott, méghozzá egy kereken 3000 mAh kapacitású telepet. Ez számottevően nagyobb az 5, 1 hüvelykes S6 Edge-ben található 2600-as akkunál, ahhoz kevés, hogy a terebélyes panellel kiemelkedő üzemidőt tudjon produkálni. Félni nem kell, az ívelt szélű óriás átlagos használat mellet, munkába ingázás során némi játékot beiktatva is vígan kibír másfél napot - ez ugyanakkor a játékba, böngészésbe, fotózásba belefeledkezve könnyen egy munkanapra redukálható.
A Note Edge-ből visszatért a kikapcsolt képernyő mellett elősimogatható értesítési oldalsáv, rajta néhány alapinformációval, így az idővel, a dátummal, az időjárással, az értesítésekkel, éjszaka pedig az órával. Az edge extrái ennyiben ki is merültek, de azért akad még néhány touchwizes gesztusvezérlési mód. Ilyen a hívásfogadás a készülék fülhöz emelésével, a képernyőkép készítése vízszintes tenyérhúzással, az értesítések jelzése a telefon felemelésével, valamint a némítás az előlap letakarásával. Visszatért a régebbi Galaxykból a nagy ikonos egyszerű üzemmód, ami a rosszul látóknak, vagy mondjuk autóban ülve nyújthat segítséget, ilyenkor egyébként besegít az S Voice asszisztens is. A privát mód is tiszteletét tette, amellyel fájlokat, névjegykártyákat, üzeneteket és naptárbejegyzéseket rejthetünk el a kíváncsiskodók elől. Jól passzol ehhez az új, érintésalapú ujjlenyomat-olvasó, ami igen, hasonló, mint ami az újabb iPhone-okban van, azaz csak rá kell tenni az ujjunkat a home gombra, és kész.
A Moovit ingyenes térképeket és élő útirányokat kínál, hogy segítsen navigálni a városon át. Tekintsd meg a menetrendeket, útvonalakat és nézd meg hogy mennyi idő eljutni ide: Dózsa György út (M3) valós időben. Dózsa György út (M3) helyhez legközelebbi megállót vagy állomást keresed? Nézd meg az alábbi listát a legközelebbi megállókhoz amik az uticélod felé vezetnek. Dózsa György Út M; Tisza Utca; Lehel Utca / Dózsa György Út; Lehel Tér M. Dózsa György út (M3) -hoz eljuthatsz Autóbusz, Metró, Trolibusz, Villamos vagy Vasút tömegközlekedési eszközök(kel). Ezek a vonalak és útvonalak azok amiknek megállójuk van a közelben. Autóbusz: 15, 178, 34, M3 Vasút: H5 Metró: M1, M3 Trolibusz: 75 Szeretnéd megnézni, hogy van-e egy másik útvonal amivel előbb odaérsz az úticélodhoz? A Moovit segít alternatív útvonalakat találni. Keress könnyedén kezdő- és végpontokat az utazásodhoz amikor Dózsa György út (M3) felé tartasz a Moovit alkalmazásból illetve a weboldalról. Dózsa György út (M3)-hoz könnyen eljuttatunk, épp ezért több mint 930 millió felhasználó többek között Budapest város felhasználói bíznak meg a legjobb tömegközlekedési alkalmazásban.
Google Térkép
János Pál pápa tér | Keleti pályaudvar
Sikeres füstpróba a Corvin-negyed metróállomáson