Vas Pétert egyébként az augusztus 6-án megjelent Magyar Hangban is beszélt a Tessely-tervről, hangsúlyozva ez a 40 milliárd ez nincs. Mármint úgy értve, hogy terv sincs – tette hozzá. Szerinte az is az ő elméletét bizonyítja, hogy megtagadták az ismertetését. Így nem lehet tudni, hogy a 40 milliárdot mire kérte. Hogy mit akart csinálni. Milyen módszerrel. Olyan nincs, hogy nem mondom meg. Kiszárad a Velencei-tó: ez már tényleg a vég - fotók - Blikk. Ez ugyanolyan, mint amikor közölték, hogy szennyezett a víz, de azt nem, hogy mivel – tette hozzá. "Egyszerűen nem értjük, hogy a Velencei-tó miért nem számít a kormánynak" – mondta most. Nem csak a természetről van szó. Az elmaradó turisták miatt bajba kerültek a szállást kiadók, a büfések és más, a tó által eddig vonzott turizmusból élők is. A civil aktivisták most a z Országos Vízügyi Igazgatóságnál próbálnak lobbizni, hogy megmentsék a tavat. Vízügyi szakembert is kiállítottak maguk közül, aki tárgyalna az igazgatóság által delegált hivatalnokkal, hogy a javaslataikat megvitathassák. Végül kissé provokatív kérdésünkre, miszerint fenyegeti-e a már kiszáradt Aral-tó sorsa a Velencei-tavat, Vas Péter azt válaszolta, hogy ez egyáltalán nem futurisztikus gondolat, könnyen megtörténhet, annál is inkább, mivel kiszáradt rész már most is van a tóban.
A BudaPestkö legfrissebb híreit ide kattintva éred el. Köszönjük, hogy a forgalmas napokon már 300 ezren olvastok minket! Ezzel Magyarország Top 15 hírportálja közé került a BudaPestkörnyé – részletek itt. Új szolgáltatásunk a napi programajánló, amit ide kattintva nézhettek meg. Budapesten és környékén mindig történik valami, nálunk megtaláltok minden fontos információt. Velencei strand 2020-ban és 2021-ben Fotó: BudaPestkörnyé Haldoklik a Velencei-tó A Velencei-tó haldoklik. Mivel nincs jelentősebb vízforrása a tó magára maradt. A szakértők felvetették, hogy a közeli Pátkai-tározóból a Császár-víz nevű patakon keresztül kellene vizet engedni a tóba. Teljesen kiszáradt a Velencei-tó egy része - Agroinform.hu. Az elképzelés kézenfekvőnek tűnik, hiszen a Császár-vizet két helyen is jelentősebb tóvá duzzasztották fel. Ilyen a Pátkai-tározó, felette pedig a Zámolyi-víztározó. Mindkettő a Velencei-tó közelében található, a Vértes felől lefolyó vizeket gyűjtik össze. Strand a Korzónál 2020 nyarán és 2021 őszén Fotó: BudaPestkörnyé Friss víz a Dunából?
(+Videó) Frissítve: 2021 szept 30. Velencei-tó Továbbra is drámaian alacsony a Velencei-tó vízszintje, az elmúlt hetekben mindössze 69-74 centiméter között mozgott Agárdnál a vízállás. Az Időkép ellátogatott a tóhoz, ahol száraz lábbal lehet sétálgatni a kiszáradt tómederben. A még megmaradt víz hőmérséklete 18 fokos – jegyezték meg.
Hisz a holokauszt azt a szemszögből mutatja, ami eléggé megoszthat mindenkit. Magyar vonatkozásban írást nem igen találtam a filmről, így végül úgy döntöttem, hogy végül megéri írni róla. Részemről (ami egyébként személyes tapasztalatok összessége) azon a véleményen vagyok, hogy egy embert nem éri meg az alapján megítélni, ahogy kinéz, vagy amilyen a szexualitása (azért a pedofilok kivételt képeznek, gondolom nem kell magyarázni), hisz az embert a cselekedetei határozzák meg, a belső tulajdonságai. S bizony be kell látni, hogy hiába csúnya valaki, hiába testi fogyatékos, hiába biszexuális/homoszexuális, ha elvonatkoztatunk a sztereotípiáktól (vagy csak olyan emberrel hoz össze a sors, aki ezt a fajta nézetet megváltoztatja), akkor bizony találhatunk számunkra igencsak értékes embereket, legtöbbször barát formájában. Gondolom ezek után már felvetődhet, hogy milyen szemszögből is mutatja be a film a holokausztot, s milyen szerelem is az, amit el kell rejteni. Aki köpni akar az ne köpjön, mert utána törölgetheti a monitorját.
Egy szerelem amit titkolni kell / Love to hide / Un amour a taire színes, feliratos, francia filmdráma 2005 Rendező:Christian Faure Szereplők: Jérémie Renier, Louise Monot, Bruno Todeschini A második világháború idején, Franciaországban játszódik a történet. A főszereplő Jean, édesapja mosodájának leendő örököse. Boldog szerelemben él Phillippel, aki munkásember, de próbálja a zsidókat menteni. Egy nap felbukkan Jean gyerekkori barátja, a zsidó Sara, akinek egész családját kiírtották menekülés közben. Jean haza nem viheti a lányt apja zsidóellenessége miatt, így a barátjához viszi. Phillipp szívesen fogadja. Kérdés, hogy a Jeanba hosszú évek óta szerelmes Sara hogyan viseli a két fiú szerelmét. Jean elég gyorsan tiszta vizet önt a pohárba, s Sara szereti annyira, hogy elfogadja a helyzetet. Hármójuk harmonikus barátsága töretlennek tűnik, ám Jean testvére Jacques kiszabadul a börtönből. Puszta testvéri féltékenységből, és a félreértések kegyetlen egymásutánjából következően gyakorlatilag megöleti testvérét.
Holokauszt. Nem hiszem, hogy lenne olyan ember, aki nem tudná mit is takar pontosan ez a szó. A holokauszt nem más, mint a második világháború alatt elkövetett népirtás, mely jelentős részben a zsidókat érintette, de mellettük a szlávokat, romákat, testi fogyatékosokat, szabad kőműveseket, jehova tanúikat és a homoszexuálisokat is érintette. Részemről a holokauszt az emberi gonoszság, szűklátokörűség és kegyetlenség tökéletes iskola példája, melynek köszönhetően elgondolkozhat az ember, hogy akkor is most melyik fél érdemelne halált: az, akit selejtnek titulálunk, vagy az aki eldönti, hogy ki az aki nem életre való, azaz selejt. Megannyi alkotás készült ebben a témában (kiemelve a Schindler listáját, Sorstalanság, A zongorista), de épp ez volt az a film, amely talán a legmegrendítőbb, s legkegyetlenebb, melyet eddig láttam. Francia alkotásról van szó, ami mellesleg szerintem elég alul értékelt is egyben, habár főleg a témát nézve ez nem meglepő. Bevallom én is sokat gondolkoztam, hogy erről az alkotásról merjek-e írni.
Christian Faure direktor filmjét az egyik francia televíziós csatorna mutatta be 2005-ben, pedig teljesen releváns lett volna mozivásznon is. Kijelentésemet bizonyítja, hogy 2009-ig összesen öt ország importálta: az Egyesült Államok, Spanyolország, Finnország, Kanada és az Egyesült Királyság. Nem tudom, milyen sikerrel vetítették a tévék, ám azt igen, hogy nagyon megszívlelendő történetről beszélünk. Az Elhallgatott szerelem sokkal összetettebb annál, ahogy azt elsőre gondolnánk. Már az cím is elárulja, a hősök alakoskodni kényszerülnek, bujdosni, hogy boldogok legyenek, vagy boldognak tűnjenek. Továbbá az alapszituáció és a kezdeti bonyodalmak által a néző egyfajta "kifordított" Jule és Jim -ként (Francois Truffaut; 1962) tekint a műre. A háború alatt Lavandier-ék mosodája virágzik, mivel a német katonák szennyeséből élnek. Az apa szimpatizáns, az anya és a nagyobbik fiú már liberálisabb lelkületű, a kisebbik, a fekete bárány börtönben csücsül – mint kiderül, megbízója helyett. Ám előkerül a gyerekkori barátnő, Sara (Louise Monot), aki felbukkanásával felkavarja az addig harmonikusnak tekinthető kapcsolatokat.