Horváth Ödön; Ödön von Horváth (Susak, Fiume mellett, 1901. dec. 9. – Párizs, 1938. jún. G. ): író. Diplomata apja különböző állomáshelyein (Velence, Belgrád, Bp., München stb. ) nevelkedett. Az I. világháború végén Bp. -en diák, lelkesen köszöntötte a Tanácsköztársaságot. Ezután Berlinben, Bécsben, Párizsban élt. Kevéssel halála előtt m. állampolgárságot kapott. Regényeket, verseket és főleg színdarabokat írt. Kleist-díjas. – F. m. Das Buch der Tänze (versek, München, 1922); Der ewige Spiesser (r., Berlin; színmű, Wien, 1933) Dorf ohne Männer (vígjáték, Wien, 1937); Ein Kind unserer Zeit (r., Amsterdam, 1938); Stücke (válogatott művei, Reinbek b. Hamburg, 1961). – Irod. Sós Endre: Ö. von H. (Magy. Nemzet, 1963. 186 sz. )
Ödön von Horváth Mesél a Bécsi Erdő című népszínjátéka az 1930-as évek eleji Bécsbe vezeti el az olvasót, s az egyes polgárok sorsán keresztül mutatja meg az egész társadalomra jellemző helyzetet, a tragédia felé vezető utat. A szerző más műveiben is megjelennek azok a tények, melyek jellemzik korát: a munkanélküliség (Kasimir und Karoline), a fasizmus erősödése (Italienische Nacht), a nevetséges, de ugyanakkor megtéveszthetősége miatt veszélyes nyárspolgári létforma (Az örök kispolgár c. regénye). A Mesél a Bécsi Erdő, mely 1930-ban, Ödön von Horváth írói pályájának fénykorában íródott, magában foglalja mindezeket. Művében vizsgálja a társadalmat, az általános válság okát, s egyértelműen az emberi butaságot; a nyárspolgári életet tekinti mindezek egyik forrásának.
A nácik németországi hatalomra jutásuk után műveit be-, őt kitiltották. A magyar állampolgárságát soha el nem vesztő író ezután jobbára Bécsben élt, egy ideig Hatvani Lajos is támogatta. Bécsben adták elő Hit, szerelem, reménység, avagy kis Haláltánc című darabját, a klasszikus témát feldolgozó, Don Juan megjön a háborúból című drámáját. Az Anschluss éjszakáján egyetlen aktatáskával a hóna alatt menekült el a Gestapo elől, s végleg emigrációba kényszerült. Csehországon át Franciaországba utazott, itt írta Istentelen ifjúság és Korunk gyermeke című regényeit. Az alig 37 éves írót 1938. június 1-jén a Champs Elysées-n egy viharban letört faág sújtotta halálra. Ödön von Horváth figyelme a közvetlen társadalmi kérdések elemzésétől fordult a nagy sorskérdések felé, de mindvégig megmaradt a középosztály ábrázolójának. Napjainkban reneszánszukat élő népszínműveinek, bohózatainak állandó motívuma a tudat lemeztelenítése, a derű álarca mögött megbúvó erőszak, hazugság és butaság leleplezése, a békülést ígérő, melodramatikus befejezés mögött érződik a kétkedő irónia.
! 1901. december 9. (Fiume, Osztrák–Magyar Monarchia) – 1938. június 1. (Párizs) Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv Teljes név Edmund Josef von Horváth Könyvei 10 Kapcsolódó kiadói sorozatok: Rakéta Regénytár Magvető · Dráma Európa · Nemzeti Színház Színműtár Antológiák 2 Róla szóló könyvek 2 Népszerű idézetek DaTa P >! 2021. július 23., 10:59 Ti mindig világtörténelmi küldetésről beszéltek – - – Nincs nektek szükségetek semmiféle világraszóló küldetésre! Ne nézzetek minket hülyének, ha lopni akartok! 126. oldal DaTa P >! 2017. január 26., 18:33 Bár az még nem lenne olyan nagy baj, hogy ezek a fiúk mindent elutasítanak, ami nekem szent. Nagyobb baj, hogy látatlanban utasítják el: úgy, hogy nem ismerik. A legnagyobb baj pedig az, hogy egyáltalán nem is akarják megismerni! Gyűlölnek mindent, ami gondolkodás. Fütyülnek az emberre! 21. oldal (Helikon, 2013) DaTa P >! 2017. január 26., 20:14 Bizony, csak ritkán lesz szent, aki soha nem volt szentségtelen, csak ritkán bölcs, aki soha nem volt ostoba!
Egyfelvonásos; in: Bohók és bohócok. Öt új magyar egyfelvonásos; NPI, Bp., 1979 ( Színjátszók kiskönyvtára) Díjai [ szerkesztés] Mannheimi fesztivál fődíja (1974) Végül A filmkritikusok díja (1975) Touloni fesztivál: legjobb rendezés díja (1975) Újdelhi fesztivál zsűri-különdíja (1984) Balázs Béla-díj (1984) A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2009) Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. A magyar kormányfők születési helyei : hungary. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Maár Gyula 75 éves Beszélgetés Maár Gyulával. Maár Gyula festménykiállításának megnyitója, 2012. szeptember 7. További információk [ szerkesztés] Születésnapi levél, Terasz, Színházi Adattár, Maár Gyula arcképe, m v sz Maár Gyula filmjei Prés (1971) Végül (1974) Déryné, hol van? (1975) Teketória (1977) Felhőjáték (1984) Első kétszáz évem (1986) Malom a pokolban (1987) Hoppá (1993) Balkán! Balkán!
Ma ünnepli 84. születésnapját Törőcsik Mari, a nemzet egyik legnagyobb színésznője. A Kossuth-nagydíjas, valamint kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznő az elmúlt években sokat betegeskedett, ezért visszavonult a színészi pályától, az állapotával kapcsolatos hírek szinte hetente jelennek meg a sajtóban. Mar gyula első felesége. Részben sajnos ennek, de természetesen a több mint hatvan éves munkásságának is köszönhető, hogy gyakran tűnik fel az emberek internetes kereséseiben. Amire a legtöbben keresnek: Törőcsik Mari fiatalon Sokakat érdekel, milyen volt Törőcsik Mari fiatalon. Az biztos, hogy a legendás színésznő gyönyörű volt gyerekkorában is. Törőcsiket tévedésből Mariánként anyakönyvezték, de kezdettől fogva a Mariann nevet használta. 1935-től 1950-ig Pélyen élt szüleivel; nagyapja egy kis mozit üzemeltetett a községben, ahol folyton filmeket nézett, és arról ábrándozott, hogy színésznő lesz. Végül valóra is váltotta az álmát: 1954-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol tanulmányait operett szakon kezdte.
(1975, forgatókönyvíró is) - nagyjátékfilm Teketória (1976, forgatókönyvíró is) - nagyjátékfilm Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony (1976, forgatókönyvíró is) - tévéfilm Színész vagyok - Törőcsik Mari (1977) - tévéfilm Viszontlátásra, drága!