Gyukity István 1974-ben Baján született. 1998-ban végzett a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-politológia szakán, de már előtte 1995-97 között demonstrátorként dolgozott az egyetemen, és két tanulmánykötetet is szerkesztett. Történelem szakdolgozatát a XXIV. Országos Diákköri Konferencia humán tudományok szekciójában 1999-ben a tudományos bizottság elnökének különdíjával jutalmazták. Negyvenhét éves korában elhunyt Gyukity István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) hírigazgató-helyettese Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd Újságírással egyetemista korában, a Pécsi Campus egyetemi újságnál kezdett foglalkozni 1995-től Több éven át volt a közéleti, majd a sport rovat vezetője, eközben pedig a Bajai Rádió munkájában is részt vett. 1999-ben elvégezte az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója, a Pécs TV, valamint a TIT által indított riporter tanfolyamot. Ezután kezdett a Körzeti Stúdióban a Híradónál és a Sétatér című magazinműsornál dolgozni, valamint többször volt gyakorlaton az MTV Híradójánál is.
2021. aug 6. 6:40 Gyukity István 47 éves volt /Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd Negyvenhét éves korában elhunyt Gyukity István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) hírigazgató-helyettese – közölte az MTVA az MTI-vel. Gyukity István 1974-ben Baján született. 1998-ban végzett a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-politológia szakán, de már előtte 1995-97 között demonstrátorként dolgozott az egyetemen, és két tanulmánykötetet is szerkesztett. Történelem szakdolgozatát a XXIV. Országos Diákköri Konferencia humán tudományok szekciójában 1999-ben a tudományos bizottság elnökének különdíjával jutalmazták. ( A legfrissebb hírek itt) Újságírással egyetemista korában, a Pécsi Campus egyetemi újságnál kezdett foglalkozni 1995-től. Több éven át volt a közéleti, majd a sportrovat vezetője, eközben pedig a Bajai Rádió munkájában is részt vett. 1999-ben elvégezte az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója, a Pécs TV, valamint a TIT által indított riporter tanfolyamot.
Gyukity István 1974-ben Baján született. 1998-ban végzett a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-politológia szakán, de már előtte 1995-97 között demonstrátorként dolgozott az egyetemen, és két tanulmánykötetet is szerkesztett. Történelem szakdolgozatát a XXIV. Országos Diákköri Konferencia humán tudományok szekciójában 1999-ben a tudományos bizottság elnökének különdíjával jutalmazták. Budapest, 2021. augusztus 6. Negyvenhét éves korában elhunyt Gyukity István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) hírigazgató-helyettese. MTI/Koszticsák Szilárd Újságírással egyetemista korában, a Pécsi Campus egyetemi újságnál kezdett foglalkozni 1995-től. Több éven át volt a közéleti, majd a sport rovat vezetője, eközben pedig a Bajai Rádió munkájában is részt vett. 1999-ben elvégezte az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója, a Pécs TV, valamint a TIT által indított riporter tanfolyamot. Ezután kezdett a Körzeti Stúdióban a Híradónál és a Sétatér című magazinműsornál dolgozni, valamint többször volt gyakorlaton az MTV Híradójánál is.
1 kapcsolódó hír Bevezető szöveg megjelenítése Opciók
Rohan az idő énekelte annak idején Koncz Zsuzsa. Ha a 60-as években igaz volt, hogy ilyen "izgága időket" élünk, akkor most még inkább igaz. Manapság ugyanis jobban rohan az idő, mint valaha, mi pedig együtt rohanunk vele. Ma is igaza van Villonnak, amikor így fohászkodik: "az évek szállnak, mint a percek, Véred kiontott harmatával irgalmazz nekünk Jézus herceg. " Kérdés persze, hogy az idő szárnyal, rohan-e, vagy mi magunk, akik érezzük, hogy az idő foglyai vagyunk. Ha meggondoljuk, hogy 4 milliárd éve kezdődött el a földi élet, akkor nem mondhatjuk, hogy olyan sietős lenne az időnek. Sőt inkább olykor megállt az idő, vagy mint ama "négy ökör, mely az országúton végig a szekérrel, lassacskán ballagott". Bizton állíthatjuk tehát, hogy mi rohanunk és nem az idő. Szeretnénk egyszerre mindenütt jelen lenni, és minden tőlünk telhetőt megtenni, úgymond sikeresek lenni. Ezzel csak az a baj, hogy közben átrohanunk az életen, és igazán sehol sem vagyunk jelen, vagyis a Hosszú távfutó magányosságát éljük át.
Ne félj, mert én szeretlek, és megértelek. Veled vagyok, és veled maradok mindig, bármi történjék is ezután. " Ha a Csend ilyen, vagy ehhez hasonló szavakat muzsikál nekünk, akkor többé nem rohanunk, és menekülünk, se önmagunk, se mások elől. Sőt olykor megállunk, megérintjük egymást, azokat, akik közel vannak hozzánk és a szívünkhöz, s elismételjük nekik ezeket az ajándékokba kapott szavakat. "Jó hogy élsz, fontos vagy nekem. Veled vagyok és veled maradok bármi történjék is ezután. " Így lehetne valahogy egymást megszelídíteni, vagyis köteléket teremteni, ahogy a róka mondja a Kis hercegnek. Jézus szerint: "Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a Földet. " Mi a boldogság? Az, hogy jól érezzük magunkat, otthon érezzük magunkat a bőrünkben, és eközben mások sem érzik rosszul magukat a körünkben. Kell-e ennél több? Rohan az idő? Lehetséges, de félő, hogy mi az időnél is jobban rohanunk. Jó lenne, ha 2011-ben nem rohannánk, csak együtt vándorolnánk a közös úton, hiszen Te meg én útitársak vagyunk.
Nem tudni, az idő rohan velünk, vagy csupán mi rohanunk valahová a közömbös időben. Rohanást mindenesetre tapasztalunk; a rohanás van, a világ rohanva van. A magamfajta (rohanó) filozófiatörténész mindennapjai során ezt leginkább az egykor elolvasni vágyott, de kigöngyöltetésükben, explicatiój ukban egyre csak halogatott érdekes szövegek felszaporodásán veszi észre. És persze a megírásra váró, szintén egyre kevésbé kihajtogatott, kiteregetett témák, a saját, talán érdekes potenciális szövegek nagy szaporaságán. Régebben mindig tudni véltük, melyek a mostanában megjelent, olvasásra érdemes művek, legalábbis magyar nyelven, és annak is volt trendje, rendje, hogy mikor mit illik föltúrni a régiségből. Ma már listát sem merek vezetni a desideratumokról, hiszen attól nem nő az esélye, hogy el is olvasom a címek alatt rejlő szövegeket, rajtam kívül pedig úgysincs senkinek hiányérzete, ha egy-két évszázad után is fölvágatlanul maradnak azok a régi kötetek, folyóirat-évfolyamok. Különben is: mennél kevesebb az ismert régi filozófiai szöveg, annál kisebb gonddal lehet ráhúzni az első szimpatikus filozófiatörténet-írási narratívumot a korpuszra.
Ennél sokkal fontosabb Nyiri számára az a – metafizikai módon felfogott – idő- és erőtöbblet, elsősorban az idő tágíthatóságának, bővíthetőségének az élménye, ami a modernitás előre nem látott, szándékolatlan, de talán legmélyebb következménye. A sárospataki iskolamesternek ez az utolsó észrevétele a világról, ereje és ideje rövidesen elhagyja. Nyiri-féle idő Az általa leírt ember korlátlanul szaporítható idejével és erejével azonban azóta is ott áll a térben (a gyár előtti téren). Álom és ébrenlét, élet és halál egybetűnésére nem gondol, de azt sem tudja már, hogy hová is kívánta bővíteni ezt az erőt, időt. Közalkalmazott filozófiatörténészek suhannak el mellette, akiknek néha eszükbe jut ez a fajta idő is. A modernitás sajátos idejének, Nyiri-féle időnek, ilyesminek nevezik, bólintanak, és suhannak tovább szövegeik között. kép | Yasu Matsumoto,