Izidóra Ottó után megy. * Bánk bán előjön a rejtekhelyéről, kivont karddal, ami jelzi, hogy magánkívül van attól, amit hallott, és sokáig csak toporog. Fontos, hogy Bánk mindent hallott, csak pont azt nem, hogy Bíberách porokat adott Ottónak! Tehát hallotta, hogy Melinda visszautasította Ottót és hallotta Gertrudis dühöngését öccse kudarca miatt, de Bíberách cselszövéséről nem tud. Ekkor még mindig nem tudja senki, hogy a nádor hazatért, csak Petur, Bíberách és Tiborc. Az, amit hallott, nem teszi világossá Bánk számára a helyzetet. Még mindig nem lát tisztán sem Melinda hűsége vagy hűtlensége, sem Gertrudis bűnrészessége ügyében: kétségeit egy nagy monológban vallja meg. A királynét "fertelmes asszonynak" tartja, és aggasztja, hogy az ország egy ilyen asszonyra van bízva, " kit hogy ördögi érzésiben ne lephessen meg a jobb ember, érthetetlenűl beszéli kétféleképpen gondolatjait. " Ez már nyilvánvaló Bánk számára, mivel kihallgatta Ottó és Gertrudis beszélgetését. Két dolog is van tehát, ami aggasztja a nádort: az ország állapota, amelyet a zendülés és a polgárháború réme fenyeget, és Melinda sorsa, akit Ottó kéjvágya fenyeget. "
Írta: Katona József II. Endre magyar király udvara. Mivel Endre járja az országot, helyette otthon, Esztergomban felesége, a meráni Gertrudis uralkodik. A magyar urak fortyognak: nem elég, hogy Gertrudis idegenszívű, nem magyar vérből származik, nem csak a magyaroknak oszt kiváltságokat, de ráadásul még nő is! Erre tér haza Bánk bán, az ország nagyura, aki hol féltékenyen őrjöng itthon hagyott felesége, Melinda hűtlensége miatt, hol puhítani próbálja a főurakat és csillapítani az indulatokat, hol csak "meztelen fegyverrel, magánkívül sok ideig tipeg-topog", mert főúri és magánéleti kötelességei között képtelen döntéseket hozni. A Bánk bán egy véres, végtelen, évszázados indulatokkal teli éjszaka története, amiben minden sértettség, összeférhetetlenségből eredő trauma és kisebbségi komplexus a felszínre bugyog. Egy éjszakáé, amiből talán jobb fel sem ébredni. "BÁNK: Világot, itt! világot! " Az előadás 14 éven aluliaknak nem ajánlott. Szereplők II.
III. fejezet: Bánk bán felelősségre vonja feleségét, aki térden csúszva, teljesen megalázkodva bizonygatja, hogy ártatlan. Megint a királynőt okolják mindenért. Bánk bán elbizonytalanodik, nem tudja kinek higgyen. Ottó megint Biberach-hoz fordul segítségért, de nem kap. Erre megfenyegeti a lovagot és mivel ő még ezek után sem hajlandó segíteni, egy késsel leszúrja. Biberach megesküszik Myska bánnak, hogy ha segít neki felépülni sok titkot árul el neki. IV. fejezet: Gertrúdis mindenről értesül Izidórától. Megtudja, hogy Bánk bán hazatért, hogy öccse, Ottó gyilkos lett és altatót kevert italába. Izidóra engedélyt kér arra is, hogy hazamehessen, ugyanis szeretné elhagyni az országot. Melinda és Gertrúdis találkozása: a királynő elbocsájtja Melindát, aki minden dühét kiengedi és mindenért a királynőt teszi felelőssé. Bejön Mikhál is, aki lázadással fenyegeti Gertrúdist és követeli, hogy mindent adjon vissza a népnek, amit elvettek tőle. Gertrúdis elviteti Mikhált és megpróbálja felszámolni a lázadást.
M. Nagy Miklós Szolzsenyicin kiemelkedő alkotásai között említette az Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregény mellett A pokol tornácán és a Rákosztály című regényeket. Felhívta a figyelmet arra, hogy sokan úgy látják, Szolzsenyicin ugyanazokat a módszereket használta, mint a szocialista realizmus írói, csak épp más célokra. 1964-től, miután már a szovjet sajtóban sem közölték munkáit, Magyarországon is tiltott szerző volt Szolzsenyicin- emlékeztetett M. Nagy Miklós. A rendszerváltozást követően azonban az Európa Kiadó és a Magvető Kiadó úgy döntött, megjelenteti magyarul is az orosz író alkotásait. Felidézte, hogy A pokol tornácán a Magvető Kiadónál, míg az Ivan Gyenyiszovics egy napja, A Gulag szigetvilág, a Rákosztály, valamint Szolzsenyicin publicisztikái, esszékötete, a 60-as években írt kisprózái, elbeszélései az Európa Kiadónál jelentek meg. Amikor Szolzsenyicin Vörös kerék című történelmi regényciklusán dolgozott, csökkent iránta az érdeklődés, munkái "eléggé szórványosan" jelentek meg magyarul - mondta.
), emellett nemzetiségi alapon, sőt olykor a családnevek hangzása alapján is (koreaiakat, németeket, tatárokat, törököket, üzbégeket, kazahokat, lengyeleket, ukránokat, észteket, letteket, litvánokat, kalmükokat, csecseneket, ingusokat és más "bűnös nemzetekhez" tartozókat). Milliókat és milliókat. De pórul járhattak egyes szakmák képviselői, pl. tanárok, agronómusok, mérnökök, ahogyan az istenhívők, eszperantisták és vöröskeresztesek is. Ráadásul a Gulag-könyv szertefoszlotta a nácikkal szembeni erkölcsi fölényt is, hiszen a büntetést itt is sokszor kiterjesztették a családtagokra. A kulák, a német, az egykori mensevik vagy SZR családjára, de még a zsidóékéra is. "A szerző egyszerre krónikás, tanúságtevő, történész, portréfestő, riporter és dokumentarista, az ártatlanul megkínzottak és meggyilkoltak evilági képviselője, vádló és vezeklő orosz ember, az igazság kimondója s az évtizedeken át rejtegetett bűnök leleplezője, próféta, a bosszúállás démona, egyfajta »kollektív én«, aki megtestesíti mindazokat, akik már nem szólalhattak meg" – írta róla Szilágyi Ákos russzista.
A Gulag a szovjetunióbeli munkatáborok szinonimájává vált. Andrej Furszenko oktatási és tudományügyi miniszter szeptember közepén nyilvánította tananyaggá a Gulagot. Korábban a Gulag csak egyes szakosított iskolák tantervében szerepelt, mostantól kezdve azonban minden 11 osztályos, érettségit adó iskolában tanítani fogják. Az utóbbi intézményekben eddig is szerepelt a tantervben az író néhány műve, például az Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregény.
8 Márai 1972 januárjában találkozott először az előzőleg való-színűleg újságcikkből megismert kötettel, amit "baráti segítség-gel", 9 feltehetően Szőnyi Zsuzsa által szerzett meg. PaperRank: Istenről való beszéd a második világháború után "Add meg nekem mindennapi oldalamat. " (Márai 201... more Istenről való beszéd a második világháború után "Add meg nekem mindennapi oldalamat. " (Márai 2016, 224) Tudományos munkám célja a Márai-életművet az eddig kanonizált "pol-gári", illetve "emigráns" író címszavak helyett a keresztény kultúrkörhöz való kapcsolata felől vizsgálni. Úgy gondolom, az író egyes művei tanul-mányozhatók a Szénási Zoltán által megfogalmazott, a katolikus iroda-lom témáját első lépésben megközelíteni kívánó vizsgálati szempontból, vagyis a XX. század szellemi közegében tapasztalható Istenről való beszéd sokszínűsége felől. Ez a módszer segíthet kijelölni a teológia és a poétika dialógusa mentén létrejövő diskurzív teret, melyben a katolikus irodalom fogalma is újraértelmezhető (Szénási 2011, 15, 49).