Biotin kapszula, 5000mcg, 60db (MRM) 3. 740 Ft 2. 590 Ft (2. 039 Ft + ÁFA) Jelölje be azokat a kiegészítő termékeket, amiket még a kosárba szeretne tenni! Leírás Mennyiség a napi adagban (1 kapszula): Biotin: 5, 000mcg - NRV* 16, 667% * NRV: felnőttek számára ajánlott napi beviteli referencia érték%-ban kifejezve. A Biotin (H-vitamin) jellemzői és szerepe A biotin vízben oldódó vitamin, H-vitaminnak is nevezik. Vízoldható vitaminként túladagolása nem lehetséges. Biotint maga a szervezet is létre tud hozni, a béflórában termelődik. Főleg anyagcsere folyamatokban vesz részt, különböző enzimek alkotóelemeként. A biotin hozzájárul a haj, a bőr és a körmök egészségéhez. Hiánytünetei: a bőr és az ajkak gyulladásos megbetegedése, hajhullás. Legjobb biotin kapszula 5. De előfordulhat lehangoltság, étvágytalanság, vérszegénység, érzészavarok, koleszterinszint-emelkedés. További összetevők: dikalcium foszfát, rizsliszt és cellulóz kapszula. Nem tartalmaz hozzáadott tejet, tojást, földimogyorót, diót, halat, kagylóféléket, szóját, búzát, glutént vagy élesztőt.
A mostaninál azt vettem észre, hogy sokkal gyorsabban nő de úgyanúgy törik is, mintha nem szednék semmit, tehát erre 0 a teljesítmény. A hajam gyorsabban nőtt tőle egyértelműen, az őszi hajhullásomat mérsékelte. Bőrre semmilyen hatást nem vettem észre, se pozitívat se negatí étvágyamat nekem is előhozta, nem mondom hogy farkaséhség gyötör de valamelyest nagyobb étvágyam van és talán többször is eszem. Altapharma Kovaföld Kapszula Biotinnal. Összességében nagyon jó indulatú az a 3 csillag, mert amire vettem(körömre)azon nem segített, (lehet ha valakinek nem törik, csak szimplán gyorsabban akarja növeszteni akkor arra jó)egyedül haj téren produkált valós eredményt de mellette az étvágy növekedés nekem nem kifizetődő, amikor amúgy is hosszú a hajam:) Ha valakinek beválik akkor viszont az ára nagyon kedvező, ennyiért más köröm-haj vitamint nem igazán kapni. (1) Dátum: 2017. március 4. Házirendellenes
A Fekete özvegy egy felesleges film. Sztori A Fekete özvegy története az Amerika Kapitány: Polgárháború után és a Bosszúállók: Végtelen háború között játszódik. A Bosszúállók közötti viszályt követően Natashának rejtőzködnie kell, azonban múltja elől nem menekülhet és újra szembe kell szállnia a kémszervezettel, amely fiatal éveiben kiképezte és alkalmazta. Fekete özvegy kritika Habár Natasha Romanoff karakteríve lezárult a Bosszúállók: Végjáték eseményei során, egy önálló Fekete özvegy filmben és a múltjával való szembenézésben lett volna potenciál, még ha az ötlettel egyébként késtek is vagy öt évet a Marvelnél. De az is lehet, csak az angol beszéd gyakorlása miatt kellett ennyit várni, ami Natasha való életbeli származását illeti. Véleményem szerint egy, a karakter szuperkém aspektusára és egyedüllétére alapuló, emberközeli méretű film lett volna ideális – mondjuk valami olyasmi, mint egy visszafogott költségvetésű, csonttörő, de karaktercentrikus Greengrass-féle Bourne-film. Elvégre is Romanoff bár Bosszúálló és képességei nyilván túlmutatnak egy átlagos emberén, mégiscsak egy halandó karakterről van szó… áh, mindegy, ez a Disney.
A Florence Pugh által alakított, nyers modorú Jelena kiváló karakter, jó a kettejük dinamikája, és nemcsak azokban a pillanatokban, amikor "kóstolgatják" egymást, de akkor is, amikor közösen boncolgatják a traumáikat egy üveg sör mellett az etyeki Fecó Büfé udvarán. Az, hogy működnek ezek az intimebb hangulatú jelenetek, nagyrészt az ausztrál forgatókönyvíró Cate Shortland érdeme, aki ezzel a produkcióval veszítette el a Marvel-szüzességét. Valószínűleg az ő behatásának is köszönhető, hogy sokkal több a lassabb tempójú, beszélgetős, melodrámázós epizód, mint bármelyik korábbi Marvel-filmben. Ez mindenképp merész húzás… lenne, ha a történet előrehaladtával nem szaporodnának meg a megalomán akciójelenetek, amikben már semmi unikális nincs. A Fekete Özvegy az egyenetlen tempójával és az epizodikus felépítésével valójában pont olyan, mint a Disney Pluszon futó új Marvel-sorozatok, de legfőképpen A Sólyom és a Tél Katonája. Kapunk itt is a szuperhősátlagnál egy kicsit jobban kidolgozott fő karaktereket, akik kénytelenek együttműködni, de maga a történet Ray Winstone karikatúraszerű főgonoszával együtt messze elmarad a Bosszúállók- vagy az Amerika Kapitány-filmek volumenétől.
Azonban ez nem volt egyszerű, hiszen az új generációs özvegyek sokkal keményebb ellenfélnek bizonyultak. Ekkor találkozik Natasha fogadott testvérével Yelenával, és megküzdenek az özvegyek ellen, és az övegyek kiképzőjével. A film vicces jeleneteket is tartalmaz bőségesen, viszont néha már kínosan nevetséges párbeszédek is felreppennek. Az univerzum többi filmjeihez képest a Fekete Özvegy kifejezetten eltörpül. Egyszerű cselekménymegoldások uralják a filmet, nincsenek furfangos csavarok. A szuperhősfilmek kánonjába se teremt újelemet, vagy kiemelkedő alkotást. A színészek nyújtották a tőlük telhetőt, emelték a film színvonalát, ugyanis megjelent a Stranger Thingsből ismert David Harbour, aki a nevetsége Vörös Őrt alakította, a magyar származású Rachel Weisz Melinát alakította, Florence Pough pedig Yelenát. A film története még a képregény eredeti volumenét se adja vissza. A film főgonosza több figura összekeveréséből született, tehát csak egy random generált gonoszt kapott a Fekete Özvegy.
A Fekete özvegy lehetne Mission: Impossible -klón, vagy James Bond -parafrázis is, de helyette egy szépen csordogáló akciófilm lett, ami meg mer állni, időzni a karaktereken, helyet adva a színészi játéknak, így lesz szíve, meg nem kevés humora is. Nem ez lesz a legtöbbet kaszáló Marvel-film, de érdemes vele eltölteni 133 percet. Spoilermentes kritika. Bár Kevin Feige, a Marvel midnenható ura azzal promózta a Fekete özvegy et, hogy egyfajta fontos hídat képez majd a Polgárháború és a Végtelen háború történései között, valójában semmi érdemleges nem történik benne, ami györkeresen változtatná meg azt, amit eddig a Marvel-univerzumról tudunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy felesleges film a Fekete özvegy, csupán nem több egy szórakoztató hattyúdalnál (amit egyébként már évekkel korábban el kellett volna készíteni, Covid ide vagy oda). Natasa Romanoff bár első megjelenésekor a Vasember 2 -ben még Scarlett Johansson szerint sem volt több, mint egy kósza "patron", a Bosszúállók: Ultron korától kezdve elkezdett épülni tragikus múltja, és az, hogy miért is lett belőle egy tépelődő hős.
Nem csak a CGI borzasztó a korábbiakhoz képest, de a helyszínek és a koreográfia egyaránt fantáziátlanok, amit a finálé aztán oly módon fejel meg, ahogyan azt nagyon nem kéne. Na, viszont itt nekünk még a Kiképző is, azt leszámítva, hogy… nincs. Szándékosan utánaolvasgattam a karakternek a film előtt, és egy kivételesen izgalmas antagonista rejlik benne, hiszen képessége egyszerre áldás és átok. Az egy dolog, hogy a film utóbbi tényezőket fel sem dobta az étlapra, az viszont már egy másik, hogy ez a figura itt nem több mint egy sisakos, páncélos, kardos szuperkatona, akit mindemellett láthatunk vagy háromszor, azt' jónapot. Szerencse, hogy a valódi főgonosz az a Drejkov, akit valószínűleg a "random generált filmes gonosz" alkalmazással hozhattak össze az írók - egyszerűen két összetett mondatot nem tudnék írni erről a sablonos megalomán oroszról, pedig ez lenne a dolgom. A Fekete Özvegy alapjáraton nem indult könnyű helyzetből, hiszen egy olyan eseményt mesél el, amin időben már régóta túlléptünk, ahogy magát a karaktert is elbúcsúztattuk a Végjátékban.
A film végig meglehetősen feszes iramot diktál, nem hagyja a nézőt unalmában a pattogatott kukoricába borulni. A sok filmből megszokott Marvel humor is jelen van, kicsit talán egyedibb is a szokásosnál. Az egyediség kapcsán viszont előjön újra egy kis negatív érzés, nevezetesen hogy több volt ebben a történetben. Nemegyszer felvillan ugyanis egy mélyebb dráma lehetősége, ami a körül foroghatna, hogy mi választja el az emberek érdekében erőszakosan fellépő hősöket a közönséges gyilkosoktól. A felvetés nagyszerű, itt volna a helye, mégsem akarnak vagy mernek igazán elmerülni benne a készítő. Persze a metaforikus pohár akár félig tele is lehet: örülhetünk, hogy egyáltalán megemlítenek komolyabb kérdéseket. A Fekete Özvegy egy jól elmesélt, remekül eljátszott, ártő kezek által összerakott újabb darabja a hatalmas Marvel-kirakósnak. Ez sem kis teljesítmény, és csalódást okozni nem fog a rajongóknak, viszont új híveket sem fog szerezni nagy Univerzumának. Az Özvegy pedig elégedett lehet, mert a végre mozikba kerülő önálló filmje egy korrekt, sőt néhány elemében kifejezetten jó búcsúzásra adott neki lehetőséget.
A Natasha és Yelena közötti, általában gyermekded csipkelődésnek még meg is volt a maga helye, viszont ez a minőség akkor sem változott, amikor a cselekménybe amúgy borzasztóan beleerőszakolt "család" más tagjai jutottak szóhoz. Én kedvelem David Harbourt (bár nem feltétlen a színészi kvalitásai miatt), viszont a személye, de főleg a Vörös Őr behozatala nem csak, hogy nem adott hozzá semmit az összképhez, de egyúttal tönkre is vágta a film komolyabb aspektusát. Az oroszok válasza Amerika Kapitányra papíron egy önironikus hülye, akin sokat kellene röhögni, a filmben viszont ehelyett egy borzasztóan fárasztó, idegesítő és antipatikus szemétláda volt, akivel a Fekete Özvegy meg sem próbált kezdeni valamit. Persze, a Marvel-filmekhez képest is indokolatlanul sok poénra és gagre néha jut egy-egy jobban sikeredett, a többség viszont annyira erőtlen, vagy egyenesen arcpirító volt, ami nagyon régóta nem jellemző már a stúdió alkotásaira. A Fekete Özvegy azonban nem csak ebből a szempontból kelti azt az érzetet, mintha 20 évet visszautaztunk volna az időben.