Írás Lineáris A és B, Arthur Evans 1899-ben tárta fel Minosz király palotáját, sok agyagtáblát talált, háromféle írást különböztetett meg: Minoszi hieroglif, Lineáris A ill. B. Történetírás Hérodotosz volt az első aki a történelem törvényszerűségének megragadására kísérletet tett. Szerinte a történelem alapvető törvényszerűsége a körforgás, mindig ugyanaz ismétlődik. Szerinte nincs fejlődés. Thuküdidész a peloponnészoszi háború történetét írta meg, az összefüggések feltárásában minden természetfölötti tényezőt kiküszöbölt. Irodalom Műfajok: eposz, líra, kardal (Alkman, Pindaros), tragédia ( Euripidés, Sophoklész, Aiskhülos), komédia (Aristophanes). A Kr. században a dráma volt a legnépszerűbb. Tragédiaírók: Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész. A szónoklat is önálló irodalmi műfaj volt. A legnagyobb görög szónok Démoszthenész volt. A Kr. században az irodalom is a magánélet felé fordul. Pl. Menandrosz. Homérosznak tulajdonítják az Iliászt és Odüsszeiát és néhány himnuszt. Költők: Hészoidosz, Alkaiosz, Szapphó.
e. VIII-VII. század folyamán az ismeretek gyarapodtak és a mitológiai magyarázat már nem volt elég az embereknek. Tudományos magyarázatokat kerestek a világ keletkezésére, fönnállására. A természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb törvényszerűségeinek tudományos igényu magyarázatát nevezzük filozófiának (bölcselet szeretete). Kezdetben a filozófia minden szakágat magába foglalt, a filozófia maga volt a tudomány. "A filozófia kezdete a csodálkozás. " Platón Milétoszi filozófusok: az első gondolkozók, Milétoszban éltek a Kr. -i VI. században. A világot egyetlen őselembol (pl. víz, levego) származtatták, tehát föltételezték, hogy a világ sok különféle jelensége valahogyan mégis egységes. Azt mondták, hogy az őselem anyagi természetű. A kor legjelentősebb filozófusa Hérakleitosz (Kr. VI. sz. ). Őt a meglevő világ rendje foglalkoztatta. Azt tanította, hogy a dolgok állandóan változnak, mindenben ellentétek rejlenek, ezeknek az ellentéteknek az egységéből áll minden, ezek harcolnak egymással, ez a harc a fejlődés mozgatója (dialektikus szemlélet).
| Napikvíz Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra... :: Nevetve sírós, sírva... Opiniones de sandor pet fi Petőfi Sándor: János vitéz | bookline Petőfi Sándor: János vitéz. Plasztikus képekben. Róna Emy | Darabanth Kft.
Petőfi Sándor: Kiskunság / Karácsony 2013 - YouTube
A Kiskunság a vershelyzet részletes megjelenítésével indul, melyben a beszélő nyilvánosságra hozza személyes érintettségét, kapcsolatát a vers témájával: arról a tájról fog írni, ahova szívében mindig visszavágyott. A vers beszédhelyzete szerint tehát a lírai én E/1. személyben beszél és tájélményéről számol be nekünk. Petőfi sándor kiskunság elemzés. Ezt a tájélményt nem a jelenben éli át, nem most látja a tájat, hanem korábban látta és visszaemlékezik rá. Ez a múltbeli élmény feltehetőleg még friss élmény, a költő nyilván egy szülőföldjére tett korábbi látogatására reflektál a verssel. Az első 2 versszakban a visszaemlékezés-újraalkotás szituációját teremti meg. Egyfajta belső látomásként idézi fel a Kiskunságot: " Testi szemeimet / Behunyom és lelkem szemeivel nézek ". Tehát tudjuk, hogy a tájat képzeletében látja a beszélő, a szeme előtt megjelenő képek lelki képek, amelyek testetlenek (ezt a "lebegnek" ige is kiemeli). A tágas alföldi tájat szembeállítja jelenlegi környezetével, a nagyváros világával, amely az ő lényétől idegen.
Gazdag legelőkön Visz az út keresztül; ott hever a gőböly, Rekkenő a hőség, azért nem fogyaszt most A kövér mezőböl. Cserény oldalánál Szundikál a gulyás leterített subán, Kutyái is lomhák, nem is pillantanak Az útazó után. Itten a lapályon Egy ér nyúlik végig, meg se' mozdul habja, Csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár Szárnyával megcsapja; Szép fövény az alja, Egészen lelátni sárga fenekére, A lusta piócák s a futó bogarak Tarka seregére. Kiskunság: 2011. Szélén a sötétzöld Káka közt egy-egy gém nyakát nyujtogatja, Közbe hosszu orrát üti víz alá a Gólyafiak anyja, Nagyot nyel, és aztán Fölemeli fejét s körülnéz kényesen, A vízparton pedig töméntelen bíbic Jajgat keservesen. Amott egy nagy ágas Áll szomorún, egykor kútágas lehetett, Mellette a gödör, hanem már beomlott, Be is gyepesedett; Elmerengve nézi Ez a kútágas a távol délibábot, Nem tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét Már eleget látott. Ott van a délibáb A láthatár szélén… nem kapott egyebet, Egy ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt Tartja a föld felett.
Nézőpont: A felidéző egy elképzelt utazás helyzetében úgy alkotja újra a tájat, hogy abba vándorként önmagát is beleképzeli. Ez további következményekkel jár. Egyrészt személyes, ugyanakkor folytonos mozgásban lévő nézőpont jön létre. Másrészt az olvasó is a vándor mozgását és tekintetét követi, az ő,, lábával" és az ő,, szemével". A képzeletbeli vándorlás egy forró nyári délelőttől alkonyatig tart. Petőfi Sándor: Kiskunság (elemzés) – Jegyzetek. Meghatározó iránya a puszta belsejétől, halad az alföldi kisvárosig. A nyitó kép az elképzelt lírai ént a táj kitüntetett pontjába, középre helyezi (,, körülem"). A természetben megélhető szabadság élménye a költemény egészének meghatározó vonása, amit a lírai én folytonos mozgásban és a látószög állandó változásában egyaránt érzékelhető. Poétikai eszközök: A leírás a tikkasztó nyári hőségtől lusta, ráérősen nyugodt, szinte mozdulatlan világot jelenít meg, ennek ellenére a szöveg dinamikája erőteljes. Ezt a mozgalmasságot egyrészt az életképszerű pillanatok sokaságát rögzítő (,, Szundikál a gulyás leterített subán":,, Gólya fiak anyja, / Nagyot nyel, és aztán /Fölemeli fejét s körülnéz kényesen"), ugyanakkor folytonos mozgásban lévő látószög hozza létre.