- Szerelemgyerek volt, de azért szó volt róla, hogy 40 évesen ne fussunk ki az időből, és az volt a szerencsénk, hogy nagyon nem kellett rá várni, amint kigondoltuk, meg is fogant. Dióssy Klára csak a munkájának köszönhetően volt képes túlélni a veszteséget / Fotó: MTI-Zih Zsolt ".. baj ha feltépődik, nem baj ha sírunk. És ne csak a rosszat, a betegséget emlegessük, hanem őt, magát. Az emberben mégis először a fájdalom jön elő. Ahogy sírt, amikor a branült a kezébe illesztették, és ahogy rám nézett négyévesen: anya, meghalok. Honnan tudja ezt egy gyerek, akinek addig soha a halálról nem beszéltünk? " Máté akkor érkezett, amikor már végleg letett arról, hogy újból anya legyen. Fia nevének jelentése: Isten ajándéka, így is tekint rá édesanyja. Dióssy Klári azt mondja, egy szerető férfi, egy gyönyörű kisfiú és jó szakmai feladatok mellett révbe ért, boldog és nem vágyik változásra. EXTRA AJÁNLÓ édesanya Máté Adélka 4 éves kislányát veszítette el a közmédia műsorvezetője | Femcafe Iszonyú lehetett átélni: így búcsúzott gyermekétől a köztévé műsorvezetője Karda Bea lánya Nikolett - Hazai sztár | Femina Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket.
Az MTVA műsorvezetője dupla ünnepre készül, mert úgy döntöttek párjával, kisfiuk születésnapján tartják az esküvőjüket. Dióssy Klárit kárpótolta a sors: kislánya elvesztése után, egy évvel ezelőtt egy gyönyörű kisfiút hozott a világra. A boldog édesanya már az esküvőjét tervezgeti – írja a Story. Fotó: Hámori Zsófia/ "A párom már régebben megkérte a kezem, és a kisfiunk első születésnapján határoztuk el, hogy a második születésnapján lesz az esküvőnk! Már le is foglaltuk a helyet, sőt a menyasszonyi ruhám is megvan" – mesélte Klári. Az élet női oldala, személyesen neked! Iratkozz fel a Life-hírlevélre! Sztárok, életmód, horoszkóp és kultúra egy helyen. Feliratkozom
Hogy telnek az őszi napok? – A napokban éppen Gesztenye Marcikat készítünk Mátéval, leveleket gyűjtünk, kifestjük őket és lenyomatot csinálunk belőlük. Elkezdtünk kis zongorán zenélni, ezek igazi bekuckózós programok. De a biciklizés is kedvenc családi örömünk, és mostanában sokat kártyázunk, beszélgetünk. Máté árasztja magából a szeretetet, úgyhogy nagy öröm vele lenni, ráadásul hatévesen már mindenben igazi partner! Műsorvezetőként jól ismerünk, de milyen anyuka vagy? – Én igazi szorongós anyuka vagyok, akinek más gondolata sincsen, csak hogy a Máté rendben legyen! (Nevet. ) Sokan kérdezték, hogy nem féltem-e vállalni őt annak idején, miután meghalt a kislányom. Fura, akkor nem féltem. De amikor megszületett, kialakult bennem egy túlzott aggódás. Ha Máté tüsszent hármat vagy fáj a térde, bár tudom, hogy csak növekszik, azonnal gombóc lesz a torkomban és a gyomromban. Ilyenkor erőt kell vennem magamon, hogy a gyerek ne vegye le az aggodalmaimat. Adélka elvesztése után nagyon féltem újra szeretni és ragaszkodni.
- Szegény kis hosszúbajszú vörös bogarak, ne nézzetek rám aggodalommal: nem lép rátok ez az óriás. Melegedjetek, szunyokáljatok nyugodtan a tégladarab napos felén. Tudom én azt, hogy nektek ez a kődarab a házatok, s ti bizonyára boldogabbak vagytok itt ez alatt, mint mi a nagy gipsztáblákkal cifrázott kőházainkban. Mink is társas életet élünk, de örökké a kövek között. Kő alul, kő felül, kő mindenfelől. Nektek azonban csak télen meg essőben kell ez a kő itt. Máskor mindenkor: fű alul, fű felül, fű mindenfelől. A ti világotok a fű. Olyan lehet nektek e kis liget növényzete, mint nekünk a Kárpátok. A kék csónak – Wikiforrás. Egy heti járóföld, nagy pihenések a virágokban. Vendéglő, ahol illatos puhaság, méz, és harmatvíz fogadja a vendégeket, s ingyen. Omolj reám, omolj, március virágesője, - meleg verőfény! A fűszálak megmozdulnak, meghajladoznak. Vándorszellő megy át a ligeten. Ahogy rajtam is átleng, érzem, hogy ibolyaillatot visz magával. Ibolya! Hát van már ibolya? Mit érez az ember, mikor a kedvesével váratlanul találkozik?
A feketekávés edény ott volt még az asztalon, de már üresen, s a poharakban megint az Aubertin gyöngye szállt ég felé. ─ Ki a télből! ─ szólt a társaság legfiatalabb tagja, Dénes. ─ El fogok menni oda, ahol örök a nyár, és ahol most is megtalálom a nyarat. Nem is Nizzába, nem is Kairóba megyek, hanem le Asszuánba és a Nílus vizére, ahol örök a napsütés, és ahol a hajnali köd nem a vízhólyagocskák influenzás összetapadása, hanem délibábokat mutogató csodakáprázat, Egyiptomba megyek. ─ Voltál már Egyiptomban? ─ kérdezte a házigazda, lassan tolva hátra homlokáról ősz és gyér hajára a házisapkául használt vörös fezt. ─ Nem. Éppen azért vágyódom oda. ─ Igen, azt hiszem, azért. Ekkor közbeszólt a harmadik is ─ mondjuk, hogy Dezsőnek hívták: ─ Én nem a nyárra vágyakozom, hanem inkább az igazi, súlyos és becsületes télre. Nem veszitek észre, hogy nálunk a tél tulajdonképpen nem tél? Nem látjátok át, hogy ez alatt a nyomorult éghajlat alatt minden évszak csak nevetséges karikatúrája önmagának? A tél is szeretne hideg lenni, de csak undorító ködöt és kellemetlen utcai kását tud produkálni, igazi telet nem.
Ha valaha kiderül, hogy csakugyan van átalakulás: élők átalakulása élőkké, -- mert hiszen annyi minden kiderült már! -- meg fogjuk tudni, hogy a szőke leányok micsoda rokonságban vannak az ibolyával. Talán akik az életük márciusában halnak meg, azoknak a lelke kerül ide vissza ibolya-alakban, s ezért olyan félénk, olyan titkos, olyan szemérmes, olyan édeslelkű ez a kék virág. Az egész természet titok előttünk. Nem tudom, mi az ibolya. Nem tudom még azt a citromsárga pillangót sem, hogy mi, amelyik itt lebeg előttem, és épp úgy szereti az ibolyát, mint én. Csak azt látom bizonyosnak, hogy a Teremtő sem a virágot, sem a pillangót nem az embernek teremtette. Hiszen ha nekünk teremtette volna, akkor nem ott volna a legtöbb, ahol az ember soha nem jár: a vadon erdőkben, a néptelen vidékeken. S nem teremne annyi sok, hogy milliószorta több, mint amennyit az ember csak meg is láthat. Az ibolya bizonynyal magáért van, és nem miértünk. És ha mi elpusztulnánk a föld színéről, mint ahogy annyi faj elpusztult már, a virágok világa maradna ez a föld, és - szebb lenne nélkülünk.