Pont az a dal Romantikus, zene The High Note 2020 A Los Angeles-i zeneipar csillogó világában játszódik a szupersztár énekesnő, Grace Davis (Tracee Ellis Ross) története, akinek tehetsége és egója elképzelhetetlen magasságokban szárnyal. Maggie (Dakota Johnson) Grace túlterhelt személyi asszisztense, aki beleragadt az énekesnő napi, csip-csup ügyeinek intézésébe, de nem mondott le arról a gyermekkori álmáról, hogy zenei producer legyen. Amikor Grace menedzsere (Ice Cube) olyan választás elé állítja a sztárt, ami eltérítheti a karrierje menetét, Maggie és Grace előállnak egy tervvel, mely örökre megváltoztathatja az életüket... A film még nem található meg a műsoron.
Pont az a dal / The High Note amerikai romantikus dráma, zenés film, 113 perc, 2020 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott A Los Angeles-i zeneipar csillogó világában játszódik a szupersztár énekesnő, Grace Davis (Tracee Ellis Ross) története, akinek tehetsége és egója elképzelhetetlen magasságokban szárnyal. Pont az a dal teljes film videa. Maggie (Dakota Johnson) Grace túlterhelt személyi asszisztense, aki beleragadt az énekesnő napi, csip-csup ügyeinek intézésébe, de nem mondott le arról a gyermekkori álmáról, hogy zenei producer legyen. Amikor Grace menedzsere (Ice Cube) olyan választás elé állítja a sztárt, ami eltérítheti a karrierje menetét, Maggie és Grace előállnak egy tervvel, mely örökre megváltoztathatja az életüket... Rendező: Nisha Ganatra Szereplők: Max: Bill Pullman Grace Davis: Tracee Ellis Ross Maggie: Dakota Johnson Gail: June Diane Raphael Jack Robertson: Ice Cube Dan Deakins: Eddie Izzard
Örömömben sírtam, és a nagy... nem is tudom mitől. Olyasmi, hogy én, itt, ezen az Isten alkotta színpadon, ezt a dalt, amit itt annyira szívből lehetett énekelni, bele, ebbe a vibráló levegőbe..., és nekik... Nem lehetett kibírni zokogás nélkül. Megvártuk csendben, amíg elmúlik, aztán gyalogoltunk tovább a forró ragyogásban. Tetszésnyilvánításnak nem volt helye, mivel ez egy templomi koncert volt. Pont az a dal online filmek. ***
A két főszereplő viszonya sem lesz igazán meg-, illetve feloldva, ami Clare túlmisztifikált jellegének is köszönhető: a tragikusnak szánt befejezés nem lesz kellőképpen tragikus vagy súlyos. A látszat ára alapkérdése az, hogy át lehet-e vagy szabad-e írni a "valódi" (történelmi, kulturális, etnikai) identitást. A film egy idő után leteszi voksát egy válasz mellett, ezzel pedig leegyszerűsíti és lebutítja az addigi komplex és elgondolkodtató helyzeteket. Emellett pedig néha kissé repetitív lesz, gyakoriak az olyan jelenetek, ahol a hármas épp társasági életet él, de sem a szereplők viszonya nem mozdul előre, sem újabb tematikai réteg nem tárul fel. Mindezzel együtt Rebeca Hall határozott rendezőnek bizonyul. A fekete-fehér fényképezés egy leleményes megoldás, ami jól rímel a "passing" és a rasszizmus témájára: az első jelenetben például lehetetlen megmondani, hogy ki milyen bőrszínű. Eduard Grau operatőr érzékeny beállításokkal keretezi a szereplőket, de a film egyik legerősebb pontja talán a színészi játék és a színészvezetés.
A látszat ára poszterek A látszat ára nagy felbontású poszterek több nyelven, a posztereket akár ki is nyomtathatod a nagy felbontásnak köszönhetően, a legtöbb esetben a magyar posztert is megtalálod, de felirat nélküli posztereket is találsz.
A látszat ára egy olyan élethazugság története, ami elkerülhetetlenül tragédiához vezet. Kritika az eddig színésznőként ismert Rebecca Hall első, nagyon magabiztos rendezéséről.
Tessa Thompson és Ruth Negga egyaránt remek alakítást nyújtanak és hatásosan keltik életre a nehezen felfejthető, ellentmondásos érzéseket, a furcsa, kifordított viszonyokat. És ha a Netflix egy erős Oscar-kampányba kezd, minden bizonnyal találkozunk A látszat árá val az idei jelöltek között. Melyik a kedvenc Greenaway-filmed?
Irene félelmét a férjével való viszonya és a gyerekneveléssel kapcsolatos nézeteltéréseik is jól szemléltetik: míg a férfi kendőzetlenül beszél a feketéket érő erőszakról (és valamelyest a radikális "minket utálnak a fehér emberek" nézőpontot képviseli), addig Irene kényesen kerüli a témát. Clare és Irene ugyan gyerekkori barátságuk ürügyén kezdenek el újra találkozni, azonban kapcsolatuk mozgatórugója nem annyira a nosztalgia vagy az újra egymás keblére borulás lesz, hanem egy kíváncsisággal kevert irigység. Clare irigyeli Irene bátorságát, hogy az esetleges negatív megkülönböztetés ellenére vállalja önmagát, Irene pedig azt, hogy régi barátja biztonságban és látszólag szabadabban, félelem nélkül él. Clare mintegy ösztönösen szeretne visszacsatolódni a fekete közösségbe, azonban motivációi nem válnak világossá, hisz a film végig kissé misztifikálja a szereplőt. Nem lesz egyértelmű, hogy valóban az identitását szeretné újjáépíteni, vagy egyszerre szeretne fehér és fekete lenni: élvezni az előbbivel járó jólétet, miközben látszólag feloldja az ezzel járó bűntudatot.