), Horváth M. (88. ), illetve Szinay (81. ) Kiállítva: Fábián (61., Andráshida)
Egy kezezés miatt meg nem adott Batik-gólon kívül nem talált be a Honvéd a Puskás Akadémiának, amelynek gól híján szintén csak egy ponttal kellett beérnie az NB I 22. fordulójában. A találkozó után így értékeltek a vezetőedzők. Artem Favorov a családjáért aggódik, de vállalta a játékot (Fotó: Tumbász Hédi) A PAFC trénere, Hornyák Zsolt rendhagyó módon kezdte a sajtótájékoztatót: "Óriási tiszteletem Favorovnak, mert tudjuk, mi történik a hazájában, Ukrajnában. KEMMA - Rommá verte ellenfelét a Komárom: itt az NB III. idei legnagyobb kiütése. Otthon van a családja, minden percben telefonál haza, de így is játszott. Bárcsak húsz ilyen mentalitású játékosom lenne. Kérdeztem, hogy tudja-e vállalni a játékot, igent mondott, és végig kitartott. Még egyszer óriási elismerés neki, és együttérzek vele. " Ezután tért át a mérkőzés értékelésére: "Változtattunk, Skribek Alen kapott helyet a támadósorban, mert kicsit lassúak a Honvéd védői. Az első tizenöt percben ez jól is sikerült, nyomás alá tudtuk helyezni őket, de Szappanos jól védett. A második félidőben a Honvéd nyomott, nem tudtuk a labdát megtartani, kicsit elfáradtunk, akkor pedig Markek védett kettőt.
Puskás mindenfajta cím és hivatalos procedúra nélkül hazánk nagykövete volt a világban, és az is a mai napig. Puskás Ferenc igazi magyar ember volt. Hozzátette: "még akkor is, ha a kommunista diktatúra ki akarta taszítani a magyarok sorából, mégis mindvégig haza akart jönni. Bozsik péter családja 3. Ezt a hazaszeretetét átörökítette az utódaira is". Végezetül Szijjártó Péter nyomatékosította: Puskás nem pusztán a világtörténelem mindmáig egyik legjobb futballistája volt, hanem egyben kiváló ember is, akit még a vetélytársak is a legnagyobb tisztelettel emlegetnek.
A hóvirág (Zelk Zoltán meséje nyomán) Az erdőket, mezőket hó borította, de a hó alatt a kis fűszálak ébredezni kezdtek már mély álmukból. – Alszol még? – suttogta szomszédjának az egyik fűszál. Bizony, aludt az még, de a suttogásra fölébredt: azt hitte, a szellő szólt hozzá, ezért még boldogan mosolygott is, mert éppen azt álmodta, hogy harmatcseppben fürdik, és napsugárban szárítkozik. De szomszédja hamar visszaterelte a valóságba: – Miért mosolyogsz? – Nem a szellő hív játszani? Erre elnevette magát a füvecske. – Jól mondod! Mert a szellő olyan erős, ugye, hogy leszedi rólunk ezt a vastag fehér dunyhát! A másik fűszál csak most tért magához. – Ah! Zelk Zoltán: Négy vándor és más mesék (Unikornis Kiadó, 2004) - antikvarium.hu. Hát még mindig hótakaró alatt vagyunk! Még mindig nem láthatjuk az eget, a napsugarat! Olyan szomorú lett, hogy bánatában a másik oldalára akart fordulni. – Aludjunk inkább! Legalább szépet álmodunk! – Ne aludj! – suttogta a másik – Nézzük meg, mi van a világban. – Hogyan nézhetnénk meg mi azt, gyenge kis fűszálak, a nagy hótakaró alatt! Ha akárhogy erőlködünk is, akkor sem tudjuk kidugni fejünket a nehéz hótakaró alól.
Menj a fecske elé, s mondd meg neki: siessen, hozza magával a tavaszt és a napsugarat, mindnyájan tárt karokkal várjuk. Szellőcske megsimogatta az öreg ereszalját, megsimogatta a fákat is, aztán nekilendült a levegőnek. Meg se állt, amíg a fecskével nem találkozott, s aztán együtt szállt véle hazafelé. Zelk zoltán tavaszi mese 2018. Vidámabb lett az élet mindenütt, örültek kertek és ligetek, s többet mosolyogtak az emberek is. Előző írásunk 2016-04-16: Kiscimbora -: Húzgáltam egy kocsikát, úgy kerestem a csigát. Következő írásunk 2016-04-16: Kiscimbora -: Az erdő közepén állott az öreg tölgyfa. Ő volt az erdő legtiszteletreméltóbb lakója, ha a madaraknak kalapjuk lett volna, bizonyára megemelték volna, mielőtt rászállnak. Mert többet tudott ő a madarak életéről, mint maguk a rigók és mátyásmadarak. Hiszen száz év alatt ezer és ezer fészket ringatott az ágain, ezer és ezer madárfióka röppent először világgá a lombjai közül.
Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt. – Most már boldog vagyok – sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.
Egy, kettő, három, négy, kis őzike, hová mégy? – Elég hogyha tudom én: tavasz elé futok én! Egy, kettő, három, négy, te kis nyuszi, hová mégy? – Se erdőbe, se rétre: a szép tavasz elébe! Egy, kettő, három, négy, te kis madár, vígan légy: olyan szép dalt daloljál, szebb legyen a tavasznál!