Az önkormányzatokra egészen biztosan igaz, hogy Magyarország előre megy és nem hátra – mondta a Megyei Jogú Városok Szövetségének (MJVSZ) elnöke, Kaposvár polgármestere az MTI-nek csütörtökön, hangsúlyozva: míg a baloldali kormányok politikája a megszorításokról szólt, addig a polgári kormányé a támogatásokról. Szita Károly (Fidesz-KDNP) a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) szerdai, pécsi elnökségi ülését követő sajtótájékoztatóján elhangzottakra reagálva azt mondta: harminc éve dolgozik az önkormányzati szférában, őszintén megdöbbent a baloldali politikusok mondatain. Sajtóbeszámolók szerint az eseményen Gémesi György (Gödöllői Lokálpatrióta Klub), Gödöllő polgármestere, a szervezet elnöke egyebek mellett arról beszélt, hogy szakértők bevonásával tízpontos szakmai anyagot készítettek az önkormányzatiság választások utáni helyreállítására, a minőségi közszolgáltatások biztosítására, illetve arra, hogy az önkormányzati rendszer működőképes és finanszírozható legyen. Péterffy Attila (Pécs Jövője – Öt Torony), Pécs polgármestere annak a reményének adott hangot, hogy az új kormány fontos szempontnak tartja majd a települések önrendelkezésének helyreállítását, és elvárják, hogy helyi ügyekben helyben hozhassanak döntéseket.
Az önkormányzatokra is igaz, hogy Magyarország előre megy és nem hátra Demokrata - 22. 02. 17 14:22 Belföld A baloldali kormányok politikája a megszorításokról szólt – mondta Szita Károly polgármester. 4 kapcsolódó hír Bevezető szöveg megjelenítése Opciók Szita Károly: Az önkormányzatokra is igaz, hogy Magyarország előre megy és nem hátra - 22. 17 14:22 Belföld Az önkormányzatokra egészen biztosan igaz, hogy Magyarország előre megy és nem hátra – mondta a Megyei Jogú Városok Szövetségének (MJVSZ) elnöke. Szita Károly: az önkormányzatokra is igaz, hogy Magyarország előre megy és nem hátra Kaposvármost - 22. 17 16:41 Belföld Kaposvár polgármestere a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnökeként adott interjút az MTI-nek, melyben kiemelte, hogy míg a baloldali kormányok politikája a megszorításokról szólt, addig a polgári kormányé a támogatásokról. Szita: az önkormányzatok is előre mennek és nem hátra KaposPont - 22. 17 14:36 Belföld Kaposvár polgármestere erről a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnökeként nyilatkozott.
Magyarország előre megy, nem hátra! - harsogják a Fidesz óriásplakátjai és az egyébként ellenzéki adófizetők pénzéből is fenntartott "közmédia". Viszont, ha az ember kilép a fideszes óriásplakátok árnyékából, abszolút nem ezt tapasztalja. A kopogtatás során megismerhettem Somogy megyét, ami az ország egyik legszebb megyéje, elég ha csak a Balatonra vagy a gyönyörű dombos tájaira gondolunk, de a valósághoz hozzátartozik, hogy Somogy megye az ország egyik legszegényebb megyéje, egyes részei Európai Uniós szinten is a legleszakadóbb térségek közé tartoznak. (Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is. ) Somogy megye nem csak a Balatonpart és Kaposvár. A megyeszékhelytől és az M7-es autópályától minél távolabbra megyünk, annál jobban válik üres lózunggá a Fidesz szlogenje, ellenben annál jobban beüt a szomorú somogyi valóság. Ezen megye 4-es számú választókerületében a 71 település lekopogtatása nem csak fizikai megpróbáltatásokkal járt, hanem igen nagy lelki terhet is rótt rám.
idegesít, hogy pénzt adnak ki ilyen semmitmondó plakátok fosására. A Merkely Bélás kampány is kínos volt, de ezen még egy ember sincs, csak egy mantra. Bántja a szememet, kicsit azt üzeni, hogy "10 percet dolgoztunk azon, amit most két hónapig olvasni fogsz munkába menet, szard össze magad, és hódolj"
Orbán Viktor ezt követően azzal az elmélettel is előállt, hogy aki az egészségügyi rendszert bírálja, az lényegében az orvosokat becsmérli. A műsorvezető szerint visszatérő, hogy az ellenzék "hergel" a keleti vakcinák ellen, pedig ez szerinte nem megalapozott, mivel Ázsiában százmilliókat oltottak be a kínai vakcinával. Orbán Viktor erre úgy válaszolt, hogy a Sinopharm vakcinát az Egészségügyi Világszervezet (WHO) akkreditálta és jóváhagyta, így ezzel kapcsolatban nem lehet vita. Létezik egy nemzetközi tudományos közösség, a WHO beminősítette, jónak találta a kínai vakcinát – mondta. Arra nem tért ki a miniszterelnök, hogy a WHO egyik munkacsoportja egyébként még tavaly tavasszal egy hosszabb értékelést is kiadott a kínai oltásról, amiben a többi között az állt, hogy a világszervezet elegendő mennyiségű adat hiányában nem tudja megállapítani, mennyire véd a súlyos lefolyású Covid-fertőzéstől, nem lehet megállapítani a variánsok elleni védőhatását, ráadásul a klinikai teszteken az önkéntesek mindössze két százaléka volt 60 év feletti, így a WHO nem tudott pontos képet adni az idősek és egyéb alcsoportok esetében mutatott klinikai védelemről, illetve biztonságosságról sem.
Ellenben a saját mindennapjaimban már nálam is kopogtat ügyvédként a dolog, mert amikor céges kripto letét kezelésre szeretnének felkérni vagy éppen az NFT-k jogi helyzetéről konzultálnának velem, akkor erről a valóságról beszélgetünk, nem másról. Ebbe a helyzetbe "robbant bele" nem olyan régen az Opensea-n egy magyar (vonatkozású) NFT projekt Orbán Vikor Miniszterelnök(ünk)ről, az "Illeberal Arts" nevű entitástól (hogy 1 személy vagy több, azt nem tudom, ezért írtam entitást). Az viszont nem vitás, hogy én meg is vettem az Ő NFT kollekciójukat (vagyis csak 2 darabját), képletesen és szó szerint is. Anélkül, hogy politizálnék, annyit azért leírok, hogy kritizálni (vagy éppen "kiparodizálni") is csak azt lehet jól, aki erre érdemileg okot adott, ergo érdemes és van is benne akkora kraft, hogy a kritika megtalálja (lásd még: Karinthy- Így írtok ti), ebben a tekintetben tehát egyet értek az NFT kollekció jellemzésével, miszerint: "Politikus? Kalóz? Party arc? Pápa? Ki gondolta volna, hogy szeretett vezetőnknek ennyi arca van!
721 Normal People, készítők: Lenny Abrahamson, Hettie Macdonald, Sally Rooney, szereplők: Daisy Edgar-Jones, Paul Mescal, ír dráma, mini-sorozat, 12 epizód, 25 perc, 2020 (16) Se veled, se nélküled 2018-ban az íreknél az év könyvsikere Sally Rooney: Normális emberek című regénye volt. Sokan azonnal korszakos műnek, egy generációt meghatározó történetnek kiáltották ki, amivel, mint minden ilyen típusú általánosító mondattal, természetesen lehet vitatkozni. Szuggesztív és szenvedélyes lett a Normális emberek adaptációja - Könyves magazin. Ha nem is beszélünk róla szuperlatívuszokban, azt kétségkívül el kell ismerni, hogy szép és igaznak ható mese két érzékeny emberről, ami kellően érdekes ahhoz, hogy egy ültő helyünkben elolvassuk (saját tapasztalat). Ebből készítettek az írónővel karöltve egy sorozatot, a könyvhöz abszolút méltó feldolgozást. Írország egy eldugottabb zugában járunk, Sligo megyében, ahol a lázadó, idealista és a társaságból kirekesztett Marianne és a focicsapat körülrajongott játékosa, a sokat olvasó és végtelenül szégyenlős Connell a sorozat kezdetén még középiskolába járnak.
A Sally Rooney nagy nemzetközi könyvsikeréből, a nálunk is megjelent Normális emberek ből készült sorozat a tavasz egyik legtöbbet tárgyalt sorozata. Tényleg csak egy szappanopera a huszonéveseknek, vagy sokkal több annál? Az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi könyvsikere volt a tavaly magyarul is megjelent Normális emberek, a harmincon még mindig innen lévő Sally Rooney második regénye. A regény elnyert egy rakás díjat, de nemcsak odahaza, Írországban, hanem szerepelt még többek között a legrangosabb angol nyelvű irodalmi díj, a Man Booker-díj shortlistjén is. Normalis emberek kritika . Épp ezért nagy volt a várakozás, amikor kiderült, hogy a BBC3 és a Hulu közösen készít sorozatot a könyvből, méghozzá Rooney aktív részvételével és a Szobá ért Oscar-díjra is jelölt Lenny Abrahamson, továbbá Hettie Macdonald rendezésében. Az, hogy Rooney is ilyen komolyan részt vett a sorozatverzió elkészítésében ( Alice Birch -csel együtt írták a forgatókönyvet), biztosítéknak tűnt arra, hogy nem rugaszkodik el túlzottan az eredetitől, és nem az elfuserált filmes/tévés adaptációk hosszú sorát gyarapítja majd.
A halhatatlan sztorik több-kevesebb időt szentelnek annak, hogy az érintettek miként élik meg ezt a képességet és általában arra jutnak, hogy ez egyszerre áldás és átok. Jelen film szereplői a halhatatlanság különböző stádiumában járnak, Andy évezredek óta él a Földön ezzel a képességgel, Nile számára teljesen új a dolog, míg a többiek pár száz évet tudhatnak a magukénak. "Akarsz játszani boldog szeretőt?"- Normális emberek (2020) - Kritika - Cinemazing. Mindannyian harcosok, akik rengeteg szörnyűséget láttak, rengeteg rokont, barátot, bajtársat vesztettek el az idők során, miközben igyekeztek saját hitük és meggyőződésük szerint a jó ügyet szolgálni. A világra jelenleg leselkedő veszélyek és egy új ellenség felbukkanása rengeteg morális és etikai kérdést vet fel, amit szórakoztató jellegéből adódóan a cselekmény nem emel filozófiai magasságokba. A halhatatlan gárda több szeretne lenni, mint egy akciófilm, amit többé-kevésbé meg is valósít, bár kétségtelen, az akciójelenetek működnek benne a legjobban. Akinek bejön, ha a szereplők nem csak harcedzett katonák, hanem a történelmet megélő, sokat látott, érző és gondolkodó lények, abban nem marad hiányérzet.
Hamar kiheveri a veszteséget, és fogadást köt a barátaival, hogy bármelyik lányból bálkirálynőt farag. A választás természetesen pont Laney-re esik, így kezdődik a két fiatal kapcsolata. A film nyilván nem megy olyan mélységekbe, mint Sally Rooney könyve, de én nagyon szeretem, tinikoromban rengetegszer megnéztem. Feltűnik benne Freddie Prinze Jr. mellett a felesége, Sarah Michelle Gellar is (a film forgatása idején még nem voltak együtt), Anna Paquin, sőt, még Milo Ventimiglia is. Az Ahol a szivárvány véget ér ( Love, Rosie, 2014) szintén két olyan emberről szól, akiknek a sorsa egész életükön át összekapcsolódik. Rosie és Alex gyerekkoruk óta legjobb barátok. Mindketten többet akarnak a másiktól, de ezt nem merik bevallani, vagy amikor épp mégis lenne hozzá bátorságuk, az élet közbeszól, és elsodorja őket egymástól. Normális emberek kritika. Ez a film is jól bemutatja azt, milyen sok mindenen félre tud siklani egy kapcsolat, milyen az, ha a két fél elkommunikál egymás mellett. Ne számítsatok komoly hangvételre, ez egy romantikus vígjáték, a maga nemében nem is rossz.
Azokról pedig, akik azt kérdezgetik tőle, hogy vajon mindaz, amit a történeteiben megjelenít, a saját életéből vett élményeken alapul-e, az a véleménye, hogy valószínűleg csak féltékenyek, és a kora vagy a neme miatt elvitatják tőle a saját bevallása szerint is könnyen jött sikert, a fikciós teremtés képességét. Mind a regényt, mind pedig a sorozatot hatalmas lelkesedéssel fogadta a kritika és a közönség — nem érdemtelenül: Marianne és Connell írásban, majd mozgóképen is megelevenedő történetét rendkívüli érzékenységgel ábrázolták az alkotók. Mi most arra teszünk kísérletet, hogy rávilágítsunk ennek a történetnek az emberi kapcsolatok megértése és értelmezése szempontjából is hasznos tanulságaira. Normális emberek kritika per. De kezdjük az elején! A történet egy írországi kisvárosban kezdődik, ahol Marianne és Connell középiskolai osztálytársak. Század Kiadó, oldal, HUF A Dublinban élő, Írország egy nyugati parti kisvárosában felnőtt szerző gyors és meghökkentő észjárását a fővárosi Trinity College diákjaként járatta csúcsra, amikor csatlakozott az egyetemi vitaklubhoz.
Marianne-el más, mert minden kettejük között marad, még a kínos vagy nehéz dolgok is. Neki bármit mondhat, vele bármit megtehet, senki sem tudja meg. Beleszédült, megtántorodott, ha ebbe belegondolt. " " A legtöbb ember leéli úgy az egész életét, gondolta Marianne, hogy soha nem érzi magát ennyire közel senkihez. " Marianne és Connell igazi lelkitársak, akik korán egymásra találnak, de kapcsolatuk korántsem egyszerű. Rooney zseniálisan mutatja meg, hogyan tudnak félresiklani a kapcsolatok, mennyire törékenyek lehetnek. A két fiatal gyakran ugyanazt a helyzetet teljesen másképp értelmezi, ki nem mondott érzelmek és gondolatok lógnak a levegőben, amik súlyos következményekkel járnak. A történet végén sem lehetünk majd biztosak benne, hogyan is alakul közös sorsuk. Marianne a gimiben még furcsa, magának való lány, akit senki sem kedvel, szemben Connellel, aki nagy népszerűségnek örvend - épp emiatt a helyzet miatt eleinte titkolják a kapcsolatukat. Néha olyan komolyan vesszük magunkat a középiskola alatt - nyilván akkor úgy érezzük, minden ott és akkor dől el, minden elementáris jelentőséggel bír, holott visszatekintve az ott történt dolgok egyáltalán nem határozzák meg azt, milyen emberek leszünk, és milyen életet fogunk élni.