Látnivalók a környéken Tűztorony Veszprém A város egyik jelképe, a Tűztorony épülete. Veszprémi Állatkert A neves Afrika-kutató, vadász és vadászati szakíró, Kittenberger Kálmán nevét viselő Növény- és Vadaspark a Fejes-völgy festői környezetében talált otthonra. Húsvét közelében – Könyvbemutató. Dubniczay Palota Az 1751-ben barokk stílusban épült emeletes ház az építtetőjéről, Dubniczay kanonokról kapta nevét. Szent Imre Piarista- és Helyőrségi-templom A mai Szent Imre római katolikus templom 1823 és 1833 között épült klasszicista stílusban. Az épület tornya kétszintes. Főhomlokzatának középső része kissé előrelép, háromrészes főpárkányát négy, copf...
A régi tűzoltószertárban pedig Veszprém kulináris életének egyik zászlóshajója, az étteremként, borbárként és klubként üzemelő Decanter Bisztró található, ahol a tulajdonos biztosan ajánl egy jó bort, ha betérsz. Fotó: Travellina A közeli Művészetek Házában állandó és időszaki kiállítás is megtekinthető, de a város egyébként is bővelkedik galériákban. Veszprém állatkert étterem és panzió. Minket teljesen lenyűgözött a Dubniczay-palota, ahol a László Károly kortárs gyűjtemény festményei meghökkentően jól mutatnak a régi, málló festékes falakon. Nehéz eltalálni egy régi épület és egy modern művészeti kollekció párosítását, de szerintünk itt nagyon jól sikerült. A barokk Érseki Palotában a legjobban a lépcsőház tetszett, a túravezetés során úgy kellett finoman noszogatni minket, hogy haladjunk tovább. A gyönyörű sétálóutcáról mindenképp érdemes betérni a Szent Mihály Székesegyházba is, évszázadokon keresztül ugyanis itt koronázták meg a magyar királynékat. A régi városrészben még számos múzeum, templom és köztéri szobor található, de mi indultunk tovább az Állatkert felé.
A Bibliás Könyvesbolt vár minden érdeklődőt a Kálvin Kiadónál frissen megjelent Húsvét közelében – Magyar írók novellái böjttől pünkösdig című kötet bemutatójára március 16-án. Köszöntőt mond Galsi Árpád, a kiadó igazgatója. A bemutatón Bagdán Zsuzsanna újságíró beszélget Bölcsföldi András lelkésszel, a kötet szerkesztőjével. Helyszín: Púder Bárszínház (1092 Budapest, Ráday utca 8. ) Ez a kötet a böjttől pünkösdig terjedő időszakot követi végig, ismert és kevésbé ismert magyar írók novelláit rendezve az ünnepek szerint öt fejezetbe. "Jézus van a középpontban, Isten nagy váltságművének a személye, aki által megváltozhat, megfordulhat az életünk: reménytelenségből reménységet kaphatunk, csüggedésből lelkesedést, zuhanásból felemelkedést, sötétségből fényt, halálból életet. Így olvashatunk... börtönben született passiójátékról, Jézus hajnali útjáról, a húsvét öröméről, a piros tojás jelképes üzenetéről, a konfirmáció gyakorlatáról és az egyház hűségre rendelt idejéről" (részlet az Előszóból).
A rövid válasz az, hogy egyszerűen tökéletesen, lássuk is, miért! Régi mese modern köntösben Alapjait tekintve a Hétköznapi vámpírok -sorozat megegyezik a 2014-es filmmel, hiszen ez is a modern korba beilleszkedni képtelen vámpírokról szól, kamu dokumentumfilmes stílusban. Az eredeti film karakterei helyett viszont ezúttal teljesen új arcok várnak ránk. Jöhet a Hétköznapi vámpírok 3. évad - Horror-Filmek.Hu. A sorozat középpontjában négy vámpír áll: Nandor (Kayvan Novak), Laszlo (Matt Berry) és Nadja (Natasia Demetriou) hagyományos, klasszikus értelembe vett vérszívók Európából, akiknek még egy szolgájuk is van, Guillermo (Harvey Guillén) képében, míg lakótársuk, Colin Robinson (Mark Proksch) egy energiavámpír. Maga a sorozat nem igazán rendelkezik egy mindent összefogó, egész évadon vagy évadokon áthúzódó történettel. Persze akadnak visszatérő szereplők vagy épp több részen át húzódó konfliktusok, de az egyes epizódok általában a vámpírléttel járó egy-egy problémára fókuszálnak, és önmagukban is tökéletesen fogyaszthatóak. Ami pedig a témákat illeti, lesz itt minden: vámpírjainknak a Super Bowl partiktól kezdve egészen a boszorkányok vagy épp vérfarkasok jelentette fenyegetésig rengeteg veszéllyel fel kell venniük a harcot, a saját belső konfliktusaikról már nem is beszélve.
Vámpírokról már száz éve készítenek filmeket, szóval könnyelműségnek hathat ilyesmit kijelenteni, de tessék: Taika Waititi sorozatában, a Hétköznapi vámpírokban van a legviccesebb ötlet, amit valaha valaki vámpírokkal kapcsolatban kitalált. Persze már a sorozat alapjául és előzményéül szolgáló film is iszonyú vicces volt: a szintén Hétköznapi vámpírok című film volt az, ami meghozta a világhírt Taika Waititinek, aki azóta rendezett már Bosszúállók-filmet, és a hírek szerint Star Wars-epizódot is írni fog. Az a mockumentary úgy tett, mintha a most, a huszonegyedik században köztünk élő, kicsit ügyefogyott, elég röhejes problémákkal küzdő vámpírokról készülő dokumentumfilm lenne, például olyan témákról, hogy lehet jól kinézni, ha az ember nem látszik a tükörben, illetve hol lehet szüzeket szerezni, ha állítólag már a számítástechnikusok sem mind azok. A Hétköznapi vámpírok - horrorvígjáték a HBO-n - Blikk. És ezekre a vámpírokra nyilván nem volt igaz semmilyen romantikus vagy félelmetes sztereotípia sem. A sorozat viszont kiegészült egy új mitikus lénnyel, amelyről eddig nem szólt egyik Drakula-film, de még az Alkonyat sem: Azaz itt a hivatalnok Colin Robinsonnal, aki abból nyeri az életerejét, hogy leszívja a társaságában lévők – nem vérét, hanem – energiáját, miközben iszonyatosan érdektelen dolgokról magyaráz nekik iszonyatosan részletesen, mondván: ő is vámpír, csak másmilyen.
A Staten Island-i kertvárosban halhatatlanságukat élvező modern kori vámpírok története méltatlanul kevés figyelmet kap, pedig még mindig az egyik legszórakoztatóbb sorozat a teljes streaming-piacon. Ebben a korban, amikor a sorozatok mindennapjaink egyik legalapvetőbb kísérői, ráadásul igény szerint pontosan az aktuális hangulatunkhoz igazítva stílusban, hangvételben, témában, az egyetlen szűk keresztmetszet, ami mentén választani lehet, hogy milyen hosszú egy epizód. Index - Kultúr - Kevés jobb dolog történhet velünk a bunkó, idióta vámpíroknál. Bár mémek milliói poénkodnak joggal azon, hogy amikor nem érezzük elég pihentnek magunkat egy teljes, százperces filmhez, akkor megnézünk inkább három-négy negyvenötperces epizódot egy sorozatból, de még ezzel együtt is igaz, hogy a rendszeres sorozatnézőnek szüksége van egy változatos gyűjteményre rövidepizódos sorozatokból. Ezek a húsz–harmincperces szériák adják a magányos home office-ebédek társaságát, a rövid szünetek és a tömegközlekedésen zötykölődés szórakozását, így kell belőle egy jól definiált gyűjtemény. A Hétköznapi vámpírok tökéletesen megfelel erre a célra, feltéve, hogy nem pörgeti le az ember egyben az egészet.
További tizenöt évad, semmi több. A Hétköznapi vámpírok (What We Do In The Shadows) az FX sorozata, hazánkban az HBO Go-n nézhető. értékelés: 9/10 Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Kritika: True Blood sorozat és évadkritika Remélem sikerült hasznos tippeket adnom természetfeletti sorozatozáshoz. Ha ennyi mégsem lett volna elég, van ám még pár listánk, ami érdekelhet: Ha bírod a misztikus sorozatokat, és nem csak humoros verzióban: 13 sorozat, ahol a para normális Ha elmerülnél a sötét hangulatban: 9+1 sötét karakterű film Ha ijedeznél is meg nem is: 10+1 nem annyira ijesztő film Ha bevállalod, hogy elbájoljanak: Boszorkányos sorozatok Ha pedig nem csak a misztikusabb vonalból válogatnál, nézz be még több filmes listáért ide: Műv-Elem kategória Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!
Pedig azt hinné az ember, és azt hitte maga Waititi is, hogy ez egyszer használatos poén, ötperces standup-szám, amit először egy félórás kisfilmben sütöttek el, majd kicsit több pénzből improvizáltak még rá (jó) pár poént egy mozifilm erejéig, és amikor Clement azt javasolta, forgassanak belőle sorozatot, volt, aki hülyének, de a többség inkább csak simán kapzsinak nézte. Mi másért akarna lenyúzni még egy bőrt a vámpírokról, ha nem pénzért? Jelenetek a sorozatból Waititi végül beadta derekát, de mivel őt ez a film egészen Hollywoodig katapultálta, és ott már rendezőként is szupersztárrá vált, exkuzálta magát a sorozatból. Pár részt dirigált csak (azt is az első évadban), amúgy átadta a stafétát Clementnek, aki bizonyította, van még vicce, nem is egy, nem is kettő, amit el tud sütni a témában. És hogy ezek között filmtörténeti jelentőségű is akad, az már tényleg a pofátlanság netovábbja. Márpedig az túldicsérhetetlenül frappáns húzás, hogy új vámpírfajt talált ki Clement, az energiavámpírt, aki úgy szív le embert és vámpírt egyaránt, hogy halálra untatja őket.
Ki mosogasson el, ha már öt éve állnak mosatlanul a véres edények? Hogyan öltözzenek fel az esti bulira, ha nem látják magukat a tükörben? Egyáltalán: hogyan bulizzanak, ha még egy kocsmába is úgy kell beinvitálni őket? Az ötlet amúgy Polanskié, ő vitte be a banálist a vérszívók gótikus életébe még a Vámpírok báljában, de ez a stíl mostanában kifejezetten divatos lett. Jarmusch például valamiféle kúrálhatatlan melankóliát látott meg az öröklét hétköznapjaiban, a vérellátás mindennapos – a Halhatatlan szeretőkben kifejezetten melós – rutinjában. Waititiék ennél szerencsére vidámabb lelkületűek, nekik poén az, hogy ódivatú, középkorból itt ragadt grófok, hadvezérek és cigánylányok ténferegnek fogalmatlanul a modern világban, s ha spamlevelet kapnak ("Küldd tovább 10 embernek, vagy meghalsz! "), netán hibaüzenetet a Mailer Daemontól, azt hiszik, megátkozták őket, s menten végük. Utóbbi már a sorozat, méghozzá a második évad egyik legjobb poénja, de az igazi vicc mégis az, hogy a sorozat megismétli a bravúrt: nem elég, hogy jobb lett, okosabb, kerekebb, mint a film, de évadról évadra is erősödni tud, és szintet lépni.