Végül a halál teljes győzelmet arat az életen. Még ha gyors vagy is és kivételesen ügyes, akkor sem futsz el a halál elől. És nem állítod meg őt sem gazdagságoddal, sem mágikus mutatványokkal, de még a legjobb medicinákkal sem. Ezért a legjobb, legbölcsebb dolog, ha már most készülsz a halálodra. Soha nem annyira öreg az ember, hogy már semmit se érjen. Látod, így jön majd az öregség, udvariasan. ) Nem dráma az öregség, ne félj. Egy napon hírt kapsz, ennyi az egész. Felnézel a munkából és az életből, szórakozottan, s aztán készségesen mondod: "Igen, igen. Meg kell öregedni. Egy pillanat még, valamit akartam... Mit is? Igen, élni. Tudom, most már késő. Mehetünk. " Ha az idős kor biztosítja az embernek a jogot, hogy másokat döfködjön és kritizáljon, akkor annak is megvan a maga vonzereje. Senkit nem csodálok jobban, mint aki öregkorban az ifjakat megérti. A vas maga sem állhat ellen az időnek, s ilyen az ember. Öregedés idézetek. Ha munkára használják, elkopik, ha a földön hever, a rozsda emészti meg. Miután már veszni kell, jobb százszor elkopni, mint elrozsdásodni.
"A költő öregkori munkásságát fiatal kritikusok értékelik, ez természetes, az embernek öregen is van véleménye, csak nem hangoztatja, de honnan tudják, milyen öregnek lenni? " (Irodalom) Az év egyik legszebb verseskötete arról szól, hogy valaki megöregszik, és ennek a szomorú és magányos tapasztalatnak a megragadásához keresi a nyelvet. Oravecz Imre kötetét a 2015-ös év végi listánk legjobb 10 kötete közé választottuk. A Távozó fa az öregedésről írt szomorúan csodálatos esettanulmány fákkal, madarakkal, kisgyerekkel, egyben időutazás, amiből megtudhatjuk, hogyan szűkül össze az életünk. Honnan tudjuk, hogy milyen öregnek lenni? - teszi fel a kérdést Oravecz, mi meg pontosan az ö versei segítségével juthatunk közelebb a válaszhoz. A hét könyve nem a politikailag korrekt szépkorúak világát ábrázolja, hanem a a veszteségekkel teli valódi öregkort. Juhász Gyula: Az öregségről | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Oravecz Imre: Távozó fa Magvető, 196 oldal, 2015, 2990 Ft A kötet nyitóverse úgy működik, mint egy nagyon hosszú és lassú kameramozgás egy fekete-fehér filmben, amiből nemcsak a főszereplő időhöz és térhez való viszonyát ismerjük meg, hanem az egyszerű képből magát a beszélőt is: "A ház előtt kert, a kert alatt völgy, a völgyön túl hegy, a kertből a napot nézem, mely leáldozóban van a hegy mögött" (Alkony) A 2005-2014 között írt verseket összegyűjtő kötet az elmúlással foglalkozik erős létösszegző indíttatással.
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még, Holott máshol már a nap úgy ragyog. De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szülőföldemet, Mert szeretem, hőn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet! Radnóti Miklós: Nem tudhatom… Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. Legszebb versek az öregedésről 9. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép?
1969-ben Nádasdy Ádám tanította angolra, később Londonban töltött rövidebb időszakot, majd Iowában egy íróprogramon, illetve Chicagóban egy posztgraduális képzésen vett részt, később Kaliforniában tanított. Márk fia kint kezdte el az általános iskolát, így a költő azt találta ki, hogy a fiával otthon csak angolul beszél, ez később is így maradt: "Ez állandó, mindenre kiterjedő, személyes és bensőséges, szülő-gyermek viszonyba ágyazott kaland volt. Legszebb versek az öregedésről 10. Ebből kifolyólag akkor és ott egy teljes esztendőn át angolul esett meg velem minden, és egy idő után azt vettem észre, hogy már nem kívülről használom a nyelvet, hanem belülről beszélem, mintegy nyelven belülre kerültem". Oravecz Imre a Távozó fa című verseskötetben igazolja, hogy az öregedés egyet jelent a jövőkép feladásával, de azt is, hogy a vers látszólag a világ legegyszerűbb műfaja. Az öregedéssel nemcsak a lehetőségek, a barátok, rokonok, a mozgástér és a vágyak csökkennek le radikálisan, hanem a szókészlet és a költői eszközök használata is.
Aranyosi Ervin: Merj újra gyerekké válni! Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: életkor, élvezd, fiatalság, gyerekesen, mosoly, öregség, reggel, repülni, szabadság Azt hiszed, a fiatalság életkor kérdése? Az arcodra, a zord idő, ezer ráncot vés-e? A tested sem úgy mocorog, ahogy régen mozgott? Fájdítja az ízületet, megbántja a csontot? És a lelked, vele mi van? Képes-e repülni? Hétköznapok fogságából ki tudsz menekülni? Él-e benned még a gyermek szép szabadság vágya? Mert, ha lelked nem köt gúzsba, még tiéd a pálya! Figyeld, mi tesz még boldoggá, mitől jó a kedved? Az életed minden reggel meg kell ünnepelned! Keresd meg a mosolyodat, arcod szép ruháját, keress új célt, új álmokat, élvezd ki a báját. Érezz hálát minden percért, mert ha jól csinálod, gyerekesen kedvessé lesz újra a világod. Legszebb versek az öregedésről 8. nem számít, hogy más mit gondol, hogyan kéne élned! Élvezd ki a mai napod, nincsen mitől félned! És ha lenne bátorságod, kezdj hát új dologba! Lépj bátran ki a napfényre, ne ülj a sarokba!
De még a szivarvég se vigasztalta meg. Szomorú volt és sápadt. Hogy egy percre megállottam mellettök, hallottam is a bánata okát. - Hát bezony sógor, - beszélte dünnyögő orrhangon, - igy állok én mán egyhete mint a karó, amelyik mellül a szőlő kiveszett. A kéményem azóta nem füstölt, sepedig söprű nem járta a házat. Idegent fogadjak? Kilopja a szemem világát is. Új asszonyt vegyek? Eltékozolja mindenemet. De meg nem is tanálok én olyan dógos kezű asszonyt többet. - Dehonnem, - brummogta vigasztalóan a kovács. A kalapos terebélyes kék zsebkendőt vett elő és megtörülte vele orrát, szemét. - Aztán ha kerül is, ki tudja micsoda veszedelem? Én nem szeretem, hogy az asszony tartogassa a zsebébe a pénzemet. Az én Annám ebbe az erányba nem volt erőszakos. De azér mindent kiteremtett, ami a házho kellett. Ha végigment az utcán, megszólitotta a parasztasszonyokat: - Csúnya fakó mán az uradnak a kalapja! Hozd el: megföstjük ingyen. Az asszony elhozta a kalapot, de hozott bele egypár tojást, vagy egy kötény babot, vagy egy tál lisztet, vagy egy zacskó kását.
Na csirkét is. Sohse vettünk mink pénzen élelmet. A kovács hümmentett. - Ügyes asszony lehetett. Minálunk drága a föstés. Egy koronán alul nem föstenek. A kalapos legyintett: - Az asszony beledobta a kalapot holmi maradék föstékbe. Nem köll a parasztnak se bélés, se szalag. A kovács csodálkozva nézett és hümmögött. A városi főorvost pillantom meg a perronon. Hozzá sétálok. Üdvözlöm. Beszélgetünk. Egyszer oldalt pillant a két iparosra, és azt mondja: - Látod azt a kalapost? - Látom. Mi van rajta nézni való? - Annak a szennyes embernek több a pénze, mint valamennyiünknek, akik itt utazunk az első osztályon. - Lehetetlen! - Tudom. - Dehiszen fölszedi a szivarvéget. - Azért gazdag. Uzsorás, fösvény kutya. Csak a mi bankunkban magzik vagy százezer koronája. Cigarettát vont elő a zsebéből. A parasztgyerekek mögött, akik a bársonyruhás úri fiut bámulták, egy sápadt fiucska ácsorgott. Csizma volt rajta és ködmenke, de a fején úri kis vadászkalap. - Nézd, - mondottam, - de kedves arcu gyermek! Olasztemplomban láttam egyszer egy fali festményt, egy színehagyott angyalt rajta, akinek a szeme mégis élt... - Ismerem, - felelte az orvos a cigarettáját meggyujtva.
Strucc, tyúk és fürj tojásai Magyar Kiejtés IPA: [ ˈtojaːʃ] Főnév tojás ( biológia, konyha) A legtöbb hüllő, minden madár, és néhány emlős tojással szaporodik, ami egy nagy, sok tartalék tápanyagot tartalmazó zigóta (azaz megtermékenyített petesejt), amit számos védőréteg burkol körül. ( szleng) here Etimológia Lásd a tojik címszót; tojik + -ás Fordítások Tartalom afrikaans: eier albán: vezë nn angol: egg arab: بيضة nn ( báyḍa) aromán: oao, ou asszámi: কণী ( koni) asztúriai: güevu hn azeri: yumurta baskír: йомортҡа ( yomortqa) baszk: arrautza, arraultza belarusz: яйцо sn ( jajcó) bengáli: ডিম ( ḍim) bolgár: яйце sn ( jajce) breton: vi burmai: ဥ ( u. )
És a tyúk csakhamar kotkodácsol és tojik. Az utazók gyermekei is odacsoportosulnak. Egy hatéveske kis szeplős-képű parasztgyerek álldogál az anyja kezén lógva a tyúk közelében. Elálmélkodva nézi az iskolásokat és a csodatyúkot. Aztán az anyjához fordul: - Anyó! Hadd tojassak én is! - Hallgass! - feleli kedvetlenül az aszszony, - drága az! És fölemeli a köténye sarkát, törül vele egyet a gyermek orrán. - Csak egyszer, - rimánkodik ujból a gyermek. - Hallgass! - Oh Istenem... A kalapos ott állt. Gondolkodva bámult rájuk. Egyszercsak leereszti a lábához a táskáját. A nadrágja zsebébe nyúl. Nagy piszkos bugyellárist von onnan elő. Kiválaszt egy huszfillérest. - Nesze, - mondja komolyan, - tojasd meg a tyúkot. És könnyes szemmel nézett a gyermekre.
Így beszélt magában a lusta ember, aztán fogta a botját, hogy agyonvágja vele a nyulat. A bot hosszú volt, kettétörte a térdén. - Reccs! - jajdult fel a bot. A nyúl meghallotta a reccsenést, és elillant. Mit tehetett a lusta ember? Ott maradt állva, és a nyúl után bámult. Előző oldal: A férj meg a feleség vetélkedése « » Következő oldal: A testvérek viszálykodása
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Névváltozatok: gallina: tik, tyúk (Pápai/Bod 289. ), curator gallinarius: tyúkász (uo. 178. ), ornithon: tyúkáſz (uo. 437. ), effeta gallina: tojástúl meg-ſzǘnt tyúk (uo. 227. ), gallina emittit ova: a' tyúk tojik tojományokat (uo. 233. ), pullaſter: tsirke, tík-fi, tyúk-fi, pullaſtra: jértze-tíkotskapulletra: ülö́ kotló tyúk, pullicenus (Lamprid[ius]): tyúk-fiatska, pullities: tík fajzat, akármi fajzat (uo. 508. ) Rövidítések: