1995-ben jelent meg a folytatása, Még zöldebb a szomszéd nője címmel. Cselekmény [ szerkesztés] A történet az amerikai közép-nyugat egyik álmos kisvárosában játszódik, ahol sokáig tart a tél, ezért a nyugdíjasok idejük nagy részében lékhorgászattal foglalkoznak. A két főszereplő, John Gustafson és Max Goldman gyűlölködő szomszédok, akik legszívesebben egymás bosszantásával töltik az időt. A versengés azonban komolyra fordul, amikor a szomszédba beköltözik egy csinos özvegyasszony.
:) Popovicsp87 2021. december 7., 09:59 Örökzöld vígjáték, ami nagyon jól bemutatja az idősebb korosztály problémáit. John és Max nem tudja másban kiélni magát, mint egymás piszkálásában és egész jól elvannak magukban, amíg meg nem érkezik a szomszédba Ariel. Innen egyfajta rivalizásba megy át a film. Matthau és Lemon jól hozzák a két öreget, akiknek igazából csak beszélgetniük kéne, de olyan régóta haragszanak egymásra, hogy erre képtelenek. A beszólások, a szivatások nagyon jók, olyan nagypapásak és érdekes, ahogy azért összetartanak. Csak ajánlani tudom, mert tényleg nézeti magát. Negative_Singularity 2018. november 8., 13:42 Hosszú évek óta szemezek ezzel a filmmel, de eddig nem tudtam rávenni magam, hogy megnézzem, most is csak egy kihívás miatt álltam neki, de nagyon nem az én világom. Olyan filmet kerestem, ami tipikus "háttérzajnak" jó lesz, ahol nem baj, ha kimarad pár perc, úgyis megérthető, és szerencsére ez pont ilyen volt (ha nem a rotyogó húsleves mellett néztem volna, valószínűleg az első 20 percben kilövöm).
A karakterek nekem nagyon szárazak voltak, nem tudnám megmondani, melyik házsártos papónak drukkoltam jobban (mondjuk egy kicsit Maxnek, mert Wilson bácsi:D), de egyébként semmi nem fogott meg. A nőtől kifejezetten borsódzott a hátam, én már a patikás jelenetnél a horgászlékbe dobtam volna, de… mindegy is. A történet meg… az első gondolatom az volt, amikor vége lett, hogy "ennyi? " Szó mi szó, nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Hippoforaccus 2019. április 6., 11:05 Ezt a filmet nem lehet megunni. Több tucatszor láttam már, de ugyanolyan jókat tudok röhögni a két öregen, mint először. Hatalmas kedvenc! TribeBubu 2016. március 6., 18:44 Többnyire a humora miatt szeretik az emberek ezt a filmet. Persze az is kiváló benne és minden egyéb: színészi alakítás, rendezés, zene, minden. De szerintem valójában az igazi varázsa a történet, hogy az ember sosem lehet elég öreg ahhoz, hogy boldogságra leljen és jobbá váljon. Ez kiegészülve a laza humorral tökéletes elegy és ettől különleges film. Pandalin 2015. június 29., 00:28 Imádom ezt a filmet!
Házakon vannak ajtók. Ablakok is vannak. Szemben van egy sárga ház. Tetején kémény. Ablakból fekete ruhás nő néz ki, fehér arccal, szája rendes. Kikönyököl, egyik karján felcsúszik a blúz. Lent egy villamos megy, 622-es számú. Két katona átmegy a sínen. Az egyiknek piros orra van. A másik gondolkodni látszik. De csak látszik. Egy fekete ruhás nő siet. Gyorsan megfordul. Visszanéz. Egy cilinderes úr csóválja a fejét. Egy kiskutya keresztülszalad rajta. Egy tégla leesik egy épülő háznál. Nagyot csörren. Egy úr elesik. Egy rendőr odamegy, és fejbe üti, rákiabál, hogy ne csoportosuljon. A rendőr hangja másodtenor. A szemben levő nő most idenéz. Rám néz, kacsint, és int valamit a kezével. Lent a kapu alatt egy munkás áll. Valamit káromkodik. Pucolja a ruháját. Kik azok a fekete ruhás fajvédők, akik megtámadták az Aurórát? - 444 : hungary. Egy zsákot akar fölemelni. A zsák fehér. Egyik oldalán ránc van. A munkás most felnéz. Ránéz a barátomra, aki mellettem ír, és ezt kiabálja fel neki: "A pofájuk istenit ezeknek az uraknak, még van pofájuk tátani rám a pofájuk, míg én itt kínlódom, a teremtésit neki! "
Végigsietett a folyosón, hallotta, hogy kiáltoznak utána, de most már szökött. Az ajtót sikerült az első fogásra felnyitnia. Már kinn volt a havas, sötét utcán. A hópelyhek hűvösen, enyhén szállongtak égő arcába. Impresszionizmus – Wikiforrás. Mintha valami nagy veszedelemből szabadult volna meg, mélyen, hangosan fellélegzett. Nesztelenül lépkedett visszafelé a mély hóban, amerre emlékezete szerint a kocsi az imént hozta. Hátranézett. Nem is üldözték.
Télvíz idején veszedelmesek ezek a pontos, nagyon pontos adatok. Most a hőmérő higanyoszlopa mélyen a fagypont alatt van. Arról gondolkozik a sok bús pesti ember, mit kapjon magára, és nincs sok ideje habozni a coboly és nyest között. Karriert futunk mi is, kései lefekvésekkel, hajnali ébresztőóra-riasztóval, tíz vagy tizenöt korona haszonnal. Nem csoda, hogy egy pillanatra megállunk a taposómalomban, és nem azt találgatjuk, mint lett a metrec-ből maîtresse, de számot vetünk önmagunkkal. A pesti férfi, kesztyű nélkül, kékre fagyott körmökkel monologizál magában az aszfalt peremén. Micsoda hozománnyal bocsátotta el a természet, a férfiak cudar mostohája. Fekete ruhás nő no kiseki steam. Adott neki harminckét fogat, húsz körmöt, két izmos kart, amellyel zsákot hordhat, és a koponyájában néhány grammal több agyvelőt, mint a nőnek, hogy annak idején diplomát kapjon, és egy év alatt gerincroppantó munkával összekuporgasson annyit, mint a tót maîtresse egyetlen hitványabb ékszere. A nő azonban, minden nő, most szeretettel gondol a természetre, az ő édesanyjára, amely hozománnyal indította útnak, és megnyitotta a számára a karriert, minden karrier lehetőségét.
Mosogatás közben talán ilyennek álmodta az élet teljességét, a karrierjét. Gyémántok tündököltek a fantáziájában, de néha, este, mikor belebújt hideg selyemingébe, rablógyilkosoktól is félt. Ha megöregszik, babonás anyóka lesz belőle, aki pénteken nem mer semmit kezdeni, kártyáktól, száraz gallyaktól kérdi a jövendőt, egy kis pisze tót boszorka, aki az imakönyveket és a templomokat bújja. Fekete ruhás biztonsági őrök fogadták az SZFE diákját a bejáratnál : hungary. Gyerekkorában azonban nem ezt akarta, csodaszép esküvőről ábrándozott, vagy - ez a kettő egy a romantika előtt - csodaszép temetésről, amilyenben most része volt neki. A halál menyasszonyának látta magát, akire rózsaszín pántlikás inget adnak, fehér cipőt és kesztyűt, gyöngyös, hermelines moiréruhát, lila betéttel, operaénekesek kardalánál roppant fekete ravatalra emelik királynői testét, amely alpakka koporsóban pihen, pálmák és délszaki növények közt, ríkató-szépen, és a koporsó mellett zokog a világ, pirosra sírt szemmel, a lesújtott, sírig hű szerelmes, aki egy gróf, egy báró, egy herceg vagy talán maga az ifjú, külföldi királyfi.
Még a proletárlány is végignyújtózik a keskeny, harmonikás díványán, a fűtetlen szobában először érzi önmagát, észreveszi, hogy a teste ruganyos, mint a gumilabda, és félig tréfából, félig komolyan - próbául - belemosolyog a zöld kézitükrébe. Mosolyt lát és kincseket, gyémántos foglalatban bámulja a mosolyát. A dézsától az aranyvederig, a koldustarisznyától a gyémántjászolig nem oly messze az út. Fekete ruhás nő 2. Erkölcsi prédikációt óhajtanánk tartani. De a zimankó is prédikál, a hideg számok is prédikálnak, amelyeket előbb leltároztunk. Soha még ilyen kísértést nem állott ez az ájult, szegény város. Borzadozva olvasta a riportokat. A meggyilkolt nő temetésén azonban már tüntetett és ünnepelt. Őt ünnepelte, a diadalmast, diadalmas arccal, aki győzött és aztán meghalt, és nemcsak a riadt kokottok, de mindenki, úriasszonyok, akik birkóztak a rendőrrel egy talpalatnyi helyért, hivatalnokleányok, akik havi negyven koronáért címszalagokat írnak, parasztpesztrák, akik áhítatosan emelték buta tekintetüket a moziszerűen elvonuló gyáros, a férfi, a hős felé, jól nevelt kislánykák, akik gondosan kiválasztott családi lapokat olvasnak, még sírnak a rossz versek giccsein, de a franciaóra címén elszöktek a temetésre.
Szindbád álmosan legyintett. Rosszkedv lopózott mögéje, mióta e házba belépett. Gyilkosságokra, megfojtott utasemberekre gondolt. A falban talán meghurkolt kereskedők hullái állonganak, és reménykedve várják a rendőrbiztost... Ez a ragyás fiatalember bizonyára a késsel is jól bánik. Szindbád olyan elkeseredést érzett, hogy leginkább ahhoz lett volna kedve, hogy lepuffantsa a gyanúba vett zongorást. Stucc úr pedig most már állandóan nevetett. Romlott, fekete fogaival egyenként megismerkedett Szindbád. Az állán forradás volt, és a cigaretta füstjét nem titkolt élvezettel szívta mellére. - Én is pesti vagyok - mondta himbálózva szürke kabátjában, amelyre fekete karvédők voltak húzva. - Pesti gyerek vagyok; az apám üzletember Budapesten. De hát télen mit csináljak Pesten? Nincs lóverseny. Mert a lóversenyen mindig ott vagyok. Aztán elhallgatott, és hosszú ideig vizsgálta Szindbád kezét, lábát, ruháját, ingét. A kalapját levette a fogasról, belenézett. A bundát megtapogatta. Fekete ruhás nő no download. - No lám. Én még azt hittem, hogy utazó!