Újabb úszó vallott arról, milyen volt azoknak a sportolóknak az élete, akik a nyolcvanas években a Budapesti Spartacusban Turi György irányítása alatt edzettek – Orsovai Péter az Origónak nyilatkozott.
"Turival teljesen más volt a helyzet. Szégyen, vagy nem: megfogadtam, ha összefutunk valahol az utcán, tuti meg fogom ütni. Egyszer. Ez a mai napig nem történt meg, neki ez lehet szerencse, de talán nekem is. Ám ha látnám őt sétálgatni itt, Erzsébeten, biztosan nem tudnám visszafogni magam. Csak egyetlen ütés lenne. De abba mindent beletennék. Vele kapcsolatban mindig bennem volt ez a gondolat – attól a pillanattól kezdve, hogy örökre kiléptem a Kőér utcai uszoda ajtaján. " Orsovai Péter Cseh Laci és Kiss Noémi nyilatkozatát olvasva döntötte el, hogy elmeséli a történetét, amivel nem az edző lejáratása, hanem az a célja, hogy soha, de tényleg soha ne történjenek meg olyan dolgok, amelyek velük megestek. Engem Turi sokszor megvert. Volt, hogy a WC-ben, volt, hogy máshol. Az egyik verés nagyon élesen itt van előttem. Nyári napközis rendszerű úszótáborban voltunk a szünidőben. A Határ úti metróállomásnál volt egy bódé, egy tejbüfé, ahol remek palacsintákat sütöttek. Sokszor jártam oda enni, mert az a kaja, amit bent a Spartacusban kaptunk, sok mindenre jó volt, de arra nem, hogy egy fiatal versenyző fejlődjön.
1981-ben, 6 évesen elég jól tudtam úszni, akkor már versenyre is jártam, meg is van valahol az első érmem. Kidobtam volna már a francba az összes medállal együtt, mert nekem ezek nem sokat jelentenek. Később Dunaújvárosban volt egy verseny, azt hiszem, ott szúrt ki magának a Spartacus egyik utánpótlás edzője. Szólt a szüleimnek, én kedden még Csepelre mentem úszni, szerdán meg a Kőér utcába. Egy kisgyereknek ez hatalmas változás volt. Az egyesületváltás egyben iskolaváltással is járt a megváltozott utazási távolságok miatt. Nem is akartam én ezt az egészet, sírtam, de a szüleim legyintettek, tipikus gyerekhisztinek tartották – mennem kellett. " A fénykép 1983-ban készült, az alsó sorban X-el van jelölve Orsovai Péter. Mellette balra az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina, középen fent Turi György. Forrás: Orsovai Péter fényképe Orso elmondta, hogy Szepesi Nikolett könyvéből nagyon megragadtak benne a Kicsi bácsis történetek, Bacsa István, a Spartacus masszőre ugyanis köztudottan a lányok bugyijába nyúlkált, ám annak idején próbáltak tudomást sem venni erről.
Saját bevallása szerint Cseh László és korábbi csapattársa, a ma már íróként tevékenykedő Kiss Noémi vallomása bírta rá az egykori úszót, Orsovai Pétert arra, hogy beszámoljon arról, milyen negatív élmények érték, amikor Turi Györgynél úszott. Turiról az utóbbi hetekben több korábbi tanítványa is azt mondta, hogy hol fizikálisan, hol verbálisan bántalmazta, és most hasonló esetekről számolt be az Origónak Orsovai is. A korábbi úszó elmesélt egy történetet, amikor késve ért az uszodába, és Turinak ez elég indok volt arra, hogy megverje. Kéjesen vigyorgott. Szinte várta, hogy megjelenjek. Kérdezte, miért késtem. Elmondtam. Megfogta a kezem, berántott a WC-be, és durr. Szó szerint a fal adta a másikat. Majd visszakézből jött a következő. A veréseket sokszor megismételte – nem csak velem, az úszótársaimmal is. Rendszeresen vert bennünket. De volt olyan versenyző, akihez soha nem nyúlt. Azok a gyerekek voltak a kivételezettek, akiknek a szüleik abban a korban befolyásos emberek voltak. Ők mindig megúszták egy szóbeli ejnye-bejnyével" – hangzott Orsovai vallomása.
Azt is hozzátette, szüleinek sosem mesélt a verésekről, mert a Kőér utcai uszoda olyan kiváltságos helynek számított akkoriban, mintha ma valakit egy menő egyetemre vennének fel. Kapcsolódó Turi György: Ez vagyok én, a lelki terrorista Cseh Lászlóval készült beszélgetésünk óta az egyik legsikeresebb magyar úszóedzőt egyre-másra vádolják korábbi versenyzői. Verésről, megtörésről, molesztálásról beszélnek. Négy évtizedes karriert áttekintő nagyinterjúnk. Orsovai szerint akkor is verés volt a jutalma, ha nem úszta meg a kívánt szintidőt, vagy ha az edző úgy érezte, szimulál. Végül azért hagyta ott az úszást, mert már jobban gyűlölte Turit, mint amennyire a sportágat szerette. Szégyen, vagy nem: megfogadtam, ha összefutunk valahol az utcán, tuti meg fogom ütni. Egyszer. Ez a mai napig nem történt meg, neki ez lehet szerencse, de talán nekem is. Ám ha látnám őt sétálgatni itt, Erzsébeten, biztosan nem tudnám visszafogni magam. Csak egyetlen ütés lenne. De abba mindent beletennék – vallott a 47 éves Orsovai a benne felgyülemlett indulatokról.
– Melyek lehetnek az éremesélyes csapatok Pekingben? – Ha az NHL-játékosok is ott lehetnének a kínai fővárosban, egyértelműen Kanada lenne a favorit, de így a papírforma szerint az orosz csapat emelkedik ki, mögötte azonban kiegyenlített a mezőny. Az oroszok mellett jó lehet Svájc és Németország, de hazám válogatottja, a finn csapat is ott lehet a végelszámolásnál, magunkat is éremesélyesnek érzem. – Kik lehetnek az olimpia legnagyobb sztárjai? – Mindenképpen kiemelném a finn válogatottból Teemu Hartikainent, aki nagyon kedves barátom, ugyanarról a településről származik, Kuopióból, ahonnan én. Oroszok az olympian photos. Nagyon szeretném őt látni jól játszani – Pjongcsangban még nem kapott nagy szerepet, de klubjával, az ufai Szalavat Julajevvel most nagyon jó évet tudhat maga mögött, rá nagyon fogok figyelni. Mondanám még a kanadai csapatkapitányt, Eric Staalt is, aki kiemelkedik a mezőnyből, de szinte minden gárdában van nagyon jó hokis, akinek a játékát érdemes lesz figyelemmel kísérni. Arról nem beszélve, hogy az Egyesült Államok csapata tele lesz olyanokkal, akik az egyetemi bajnokságok jegét karistolják a mindennapokban, ezek a fiatalok hamarosan szeretnének feljebb lépni, és igyekeznek mindenkit lenyűgözni.
Tony Estanguet, a 2024-es játékok szervezőbizottságának elnöke szintén dicsérte a nemzetközi sportszervezetek Oroszország és Fehéroroszország elleni fellépését, mint "bátor, határozott döntést, amelyet tiszteletben kell tartani", de hozzáfűzte: most még túl korai lenne határozni a párizsi olimpiai részvétel kérdésében. (MTI) Váratlan bejelentést tett a kirúgott orosz F1-es pilóta
– Kétezertízben a vancouveri olimpián a Szlovákia elleni bronzmeccs második harmada után három egyes hátrányban mentek szünetre csapattársaival, innen fordítottak. Milyen emlékei vannak az utolsó etapról? – Bementünk az öltözőbe megbeszélni a történteket, és tudtuk, már csak húsz percünk maradt, miközben az előző negyven alatt egyszer sem sikerült a hokitudásunk legjavát nyújtanunk. Nem indulnak az oroszok és a fehéroroszok a budapesti birkózó Eb-n | hirado.hu. Úgy voltunk vele, akkor most adjunk bele mindent, és nézzük meg, mire lesz elég. Ez elég jól is sikerült: végre azt mutattuk, amit valóban tudunk. Szerencsénk is volt, ez biztos, így sikerült megszerezni a bronzérmet. – Mitől különleges az olimpia egy hokijátékos szemével? – Mindenkinek más a célja az életben, egy jégkorongozónak a klubcsapatával a bajnokságban elért győzelem mellett a válogatott sikerek a legértékesebbek, az abszolút csúcs pedig a Stanley-kupa mellett egyértelműen az olimpia, én is nagyon büszke vagyok rá, hogy ötből négy alkalommal éremmel a nyakamban térhettem haza. Ráadásul csak négyévente rendezik meg, maga az esemény, a hangulat nagyon egyedi, ilyen máshol nincs, tiszteljük ezt a tornát.