Minden cég működésének alapja annak bevételszerző – és ezen belül is elsődlegesen annak nettóárbevétel-szerző – tevékenysége. A képlet mindenki előtt ismert és nagyon egyszerű: a nyereség a bevételek és a költségek különbözeteként áll elő abban a kedvező esetben, amennyiben a különbözet pozitív előjelű. A képletben szereplő bevétel pedig az az összeg, amelyet a vállalkozás az áruk és/vagy szolgáltatások értékesítése ellenértékeként kap, valamint az egyéb napi műveletek teljesítésével szerez (pl. egyéb bevételek, pénzügyi bevételek). A számviteli kimutatásokban az "értékesítés nettó árbevétele" címszó alatt szerepel a vállalkozás fő tevékenysége során megszerzett és realizált bevételek értéke, amit a számviteli törvény a tevékenység teljesítésének helye és a vevő személye szerint két részre bont: belföldi értékesítés és az exportértékesítés nettó árbevételére. Az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni a szerződés szerinti teljesítés időszakában értékesített, vásárolt és saját termelésű készletek, valamint a teljesített szolgáltatások ártámogatással és felárral növelt, engedményekkel csökkentett – általános forgalmi adót nem tartalmazó – ellenértékét.
Az értékesítés nettó árbevétele tehát azt mutatja meg, hogy mennyit számlázott ki a vállalkozás a vevői felé az adott üzleti évben. Ez kell, hogy fedezetet nyújtson az – áfa kivételével – az adókra, bérekre és minden más költségre, ráfordításra, kiadásra. Az árbevétel elszámolásának egyik alapvető feltétele, hogy a partner, azaz a vevő elfogadja a teljesítést, ami egyben azt is feltételezi, hogy az a szerződésben rögzített feltételeknek megfelelően történt. A vevő általi elismerés a teljesítés elismerésére vonatkozik, azaz a szállítási vagy vállalkozási szerződés szerinti teljesítés igazolására. Fontos, hogy nincs lehetőség olyan bevétel kimutatására, amelynek pénzügyi teljesítése bizonytalan. Az árbevétel elszámolásának alapvető bizonylata a vevő által elismert, elfogadott számla (ha az eladó számla, nyugta kiállítására nem kötelezett, akkor egyéb számviteli bizonylat). Utoljára szerkesztve: 2021. augusztus 2.
szíves engedélyével) A merengőhöz fogalmazványának kézirata Gondolatok a könyvtárban kézirata még Haszontalan gondolatok (a' könyvtárban) címmel A Gondolatok a könyvtárban című nagy bölcseleti költeményét 1844 decemberében, az Akadémiai Könyvtár megnyitása alkalmából vetette papírra Vörösmarty. A tudomány, a könyvek hasznáról és haszontalanságáról elmélkedik, kínzó, ünneprontó kérdést tesz fel: Ment-e könyvek által a világ elébb? A ellentétekre épülő, minden jónak az árnyoldalát is láttató költő végül legyőzi kétségeit, és megfogalmazza hitvallását: Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban (1844) 1846 februárjában, Krakkóban nemesi felkelés tört ki, amely meghirdette és életbe is léptette a galíciai jobbágyság felszabadítását, a feudális szolgáltatások (dézsma, robot) kártérítés nélküli eltörlését. Bécs azonban csalárdul elhitette a jobbágyokkal, hogy a lázadók a kiirtásukra készülnek, és a forradalom a nemesség elleni felkelésbe csapott át.
Vörösmarty Mihály: A merengőhöz (Kner Izidor, 1921) - Anthológia Vörösmarty Mihály legszebb költeményeiből Grafikus Kiadó: Kner Izidor Kiadás helye: Gyoma Kiadás éve: 1921 Kötés típusa: Könyvkötői papírkötés Oldalszám: 191 oldal Sorozatcím: Kner-Klasszikusok Kötetszám: 6 Nyelv: Magyar Méret: 20 cm x 11 cm ISBN: Megjegyzés: A címlapon lévő fametszésű könyvdíszt Kozma Lajos rajzolta. Megjelent 1200 példányban. Nyomattatott Kner Izidor betűivel Gyomán. Értesítőt kérek a kiadóról Értesítőt kérek a sorozatról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Előszó Részlet a könyvből: Árpád emeltetése Nézz Árpádra, magyar! ki hazát állíta nemednek; Nézd, s tiszteld képét Álmos fejedelmi fiának.
,, Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? " Vörösmarty Mihály: A merengőhöz Laurának Hová merűlt el szép szemed világa? Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd? Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
"Hová merűlt el szép szemed világa? / Mi az, mit kétes távolban keres? / Talán a múlt idők setét virága, / Min a csalódás könnye rengedez? " A magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versével a 215 éve született Vörösmarty Mihályra emlékezünk. Vörösmarty Mihály lírájának darabjai híven mutatják költészete sokszínűségét: a feudális világból való kiábrándulását, szabadságvágyát, az emberiség megjavulásába vetett hitét, szerelmének őszinteségét és mélységét, s azt, hogy népies dalai, életképei mintegy Petőfi életművét készítették elő. Vörösmarty nemcsak a Szózat megírása révén lett halhatatlanná, a mai olvasó is találhat pályája bármelyik szakaszán érdekes, izgalmas tanulságot magának. A merengőhöz című versét olvasva az elemi érzések mögött bölcseleti-gondolati mélységgel találkozhatunk, miközben szépség és igazság művészi harmóniája maradandó élményt formál, sorokat vés úgy az emlékezetbe, hogy azok szinte szállóige-érvényűek. Kell-e, érdemes-e, lehet-e ilyen művek vagy éppen e költemény értelmezéséhez újra meg újra érveket keresni?
Voltak, akik aggódtak a nagy korkülönbség miatt, maga Bajza is a fejét csóválta, Fáy András is aggodalmát fejezte ki. Vörösmarty nem kevesebbet kockáztatott, mint hogy barátai előtt és a világ előtt is nevetségessé válik, amiért Laurára gondolni merészel. "Hogy Vörösmartynak Lóri kedves arca s szép szemei mindig nagyon tetszettek, azt, miután Lóri igen csinos barna lányka volt, mindenki természetesnek találhatta – írta a házasságot leginkább pártoló Vachott Sándorné Csapó Mari – de hogy a negyvenet több évvel meghaladva kedve legyen nősülni és egy magánál 25 évvel fiatalabb leányt válasszon feleségül, ez, azt hiszem, még azok előtt is különösnek tetszék s meglepő volt, kik lélektanilag is tudták, sőt tapasztalták, hogy a költők eltérnek olykor a mindennapiság útjaitól. " Ez a fejcsóváló légkör nyilván hatott Laurára, a pro és kontra elhangzó észrevételek talán aggodalmat keltettek benne. Az is elgondolkoztatta, hogy Vörösmarty anyagilag nem állt a helyzet magaslatán. Józan teremtés lehetett, mert barátnői előtt őszintén és elfogulatlan természetességgel megvallotta, hogy a költő nincstelensége a házasság ellen szóló érv.