Szentesi Éva ráktúlélő, író és aktivista első cikkét itt olvashattátok. Most elmeséli történetének legmélyebb bugyrait. Ezek az állomások nem vidámak, nem púdereltek – de erről nem is lehet lányregényesen beszélni. Szentesi rákedukációs Facebook csoportjához itt csatlakozhatsz! * Nem tudom, lehet-e zsigeri részletességgel mesélni arról, ami egy méhnyakrákos nővel történik a diagnózisa után. Annyit mondhatok, nem leányálom. De gondolom, ezt sejtitek. Leginkább a pokolhoz tudnám hasonlítani. Azonban mindent túl lehet élni, legfeljebb a lelkünk kis darabja marad ott, ahonnan jövünk. Szentesi éva facebook.com. A diagnózisom után az első dolgom volt, hogy a lehető legjobb orvoshoz kerüljek. A doktor adott volt, mert akihez irányítottak az SZTK-ból, ahhoz járt az egyik legjobb barátnőm is, aki másnap el is kísért a kórházba. Az orvos megvizsgált, és azonnal elrendelte a további, műtéthez szükséges vizsgálatokat, mert látta, mennyire súlyos a helyzet. Két nap múlva kiderült, nem vagyok műthető, mert a tumor áttétet képzett a vastagbélre, és úgy terjeszkedett, hogy nem lehet vágni.
Elő kellett kezelnünk kemóval, amire gyakorlatilag azonnal igent mondtam, és kértem, hogy amint lehet, vágjunk bele! Igazából nem féltem, és nem gondolkodtam azon, milyen mellékhatásai lesznek egy ilyen terápiának. Addigra már annyira kifutottunk az időből, annyira sok elvesztegetett hónap telt el, hogy nem nagyon ajánlottak más opciót a gyógyulás felé vezető utamhoz. Így nem gondolkodtam, cselekedtem. Azt éreztem, most azonnal kell tennem valamit, nem ülhetek tovább ölbe tett kézzel. Amikor a terápia elkezdődött, még iszonyat makacsul ragaszkodtam a régi életemhez. Bár fenekestül felfordult minden, nem akartam ezt tudomásul venni. Elindult Szentesi Éva rákedukációs Facebook csoportja | Neumann Easy Testing. Úgy éreztem, ez csak egy kis influenza, könnyen legyűröm, nem lesz bajom. Eszembe sem jutott, hogy meghalhatok, mintha nem is egy kórházban feküdtem volna, ahol erős mérgekkel kezelnek. A hajam kihullását sem fogtam fel. Beszereztem csuda parókákat. Egyik nap szőke voltam, másik nap vörös, harmadik nap derékig érő hajú. Élveztem, hogy végre hosszú hajam van, mert tizenévesen rövidre vágattam, és a betegségig nem is növesztettem meg.
De anya a legjobb helyen van, ott mindent megtesznek érte, olyanokkal nyugtatnak, hogy az intenzíves orvosok a legprofibbak, közben úgy érzem, kezdek megbomlani a karanténban. Odarohannék, és megfognám a kezét, és csak szorítanám, és odaadnám azt az erőt, amit ő adott nekem anno, mert anyám nem halhat meg, az nem lehet, a kurva életbe, hogy meghal, hogy így, hogy nem is búcsúzhatunk el, hogy annyit mondanak, már a keringését kell támogatni, és készüljünk fel a legrosszabbra, és még mindig nem tudjuk, azt hogyan kell, és akkor ráírják a papírjára, hogy 2021. március 25-én tizenkettő óra nulla-nulla perckor exitált. Szentesi éva facebook. És akkor a papírra azt nem írják rá, hogy ki a legközelebbi hozzátartozó, aki intézheti a temetést, meg akinek kiadhatják a halotti bizonyítványt. Anyám két hétig van még a kórházban a halála után, rám tör a pánik, hogy fázik, utálta a hideget, vigyék el onnan, akkor én elmegyek érte, de alig akarják kiadni, és oda akarok szaladni, ahol van, be akarom takarni. És ki akarok állni a Kossuth térre egy táblával, ott akarok állni minden reggel egy órát a friss halálozási adatokkal, hogy lássák, de végül nem teszem meg.
Ebédre krumplis tésztát eszünk, a temetésről beszélünk, hamvasztást akart, minimális sírást, nem szerette volna, hogy feketében járjunk, utálta az álszent, elnyújtott, hosszú búcsúztatókat, pláne azokat, amin papok jajveszékelnek, és random bámészkodók csekkolják, ki sír a legjobban. Közben eszembe jut, hogy életemben legfeljebb három temetésen voltam az anyámmal: először az ő anyjáén, aki méhnyakrákban halt meg '97-ben, aztán az apai nagyszüleimén, akiket anyukánk a szüleiként szeretett, és minden egyes alkalommal elmondta, semmit sem utál jobban az elnyújtott, semmitmondó, sablonos búcsúztatóknál, amiken felsorolják egy talán nem is létező ember összes nagyszerű (és talán nem is létező) tulajdonságát. Most meg ezekből a foszlányokból kell összerakni, milyen temetést akart volna, mert elmondani pontosan nem tudta. Nem készültünk fel arra, hogy meghal. Szentesi éva facebook login. Tíz napig rázott a hideg – biztos ilyen, amikor valakinek inába száll a bátorsága. Soha nem éreztem még ekkora félelmet, pedig rettegtem már pár dologtól életemben, de az anyám elvesztésétől soha.
Szerző: 2020. június 28. Forrás: A kisgyerekeknél nagyon gyakori, hogy tartanak a víztől, a pancsolástól. Mit tehet ilyenkor a szülő? Hogyan segítsd legyőzni a gyermekednek a víztől való félelmét? (Fotó: Getty Images) Nem ritka, hogy egy kisgyerek szereti az otthoni, kádban való fürdőzést, és izgatottan várja a családi strandolást is, ám ott még sincs bátorsága belemenni a medencébe. Vagy éppen babaként még tetszett neki, hogy anya és apa belemártotta a vízbe a strandon, együtt pancsoltak, de kisgyerekként a lábujját sem hajlandó beledugni a legsekélyebb vízbe sem. Azonban létezik számos módszer, amely segíthet a gyermekednek túljutni ezen a félelmen, a Verywellfamily az alábbi stratégiákat ajánlja. Egyáltalán mi okozza a víztől való félelmet gyermekkorban? A babák általában nem úgy érzékelik a vizet, mint valami, amitől félniük kellene, és leginkább vidáman mártóznak meg a pancsolóban, a kádban, egy sekély tóban a szüleikkel. Azonban ahogy a gyermekek idősebbek lesznek, előfordul - leggyakrabban az óvodai években -, hogy kialakul náluk a víztől való félelem.
Ilyenkor egy felfújható medence vagy egy eldugottabb vízpart sokkal barátságosabb közeget teremtet a próbálkozásra. Bizonyos esetekben azonban a víz mennyisége, a beláthatatlan távolságok okozhatnak szorongást a gyerekben. Mikor tanuljon meg úszni? A türelmes, együttérző megközelítés szinte mindig célravezető, de ne hagyjuk, hogy a víztől való félelem elrettentse őt az úszás megtanulásától. A CDC szerint a születési rendellenességek után a fulladás az egyik vezető halálok az 1 és 4 éves gyerekek körében, ezért az egyik legjobb védekezés, ha megtanítjuk úszni. Korábban az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia azt javasolta a szülőknek, hogy a gyerek négyéves koráig várjanak az úszásoktatás megkezdésével, azonban 2019-ben megváltoztatták irányelveiket, hogy a gyerekek már négyéves koruk előtt megkezdhetik a tanulást, pont azért, hogy csökkenjen a fulladás kockázata a korosztály körében. Amit pedig szülőként tehetünk még, hogy nem dramatizáljuk, reagáljuk túl gyermekünk félelmét. Ahelyett például, hogy az úszástanárnak azt mondanánk, "Tomi retteg a víztől", fogalmazzunk úgy, hogy "Tomi kissé ideges és időre van szüksége, hogy megszokja a vizet".
Az, hogy a macskák félnek a víztől, legalább olyan közhely, mint az, hogy tejet isznak a legszívesebben – pedig nem lenne szabad, mert sokan nem tudják megemészteni a tejcukrot. Ugyan nem minden cica tart attól, hogy vizes lesz, de a legtöbb körülöttünk élő házimacska igen, így biztos benned is felmerült a már a kérdés: mi lehet a rettegés oka? Az egyik megközelítés egy John Bradshaw nevű biológushoz kötődik, aki szerint a macskák víztől való rettegése nem pusztán a szőrzetük nedvességéből származó kényelmetlenségekből és a hideg érzetből fakad, hanem a házimacskák ősének, az arab vadmacskának életkörülményeiből is. Mivel az arab területeken élő macskafajta az éghajlati sajátosságok miatt nem túl gyakran találkozott tavakkal, folyókkal, ezért a későbbi leszármazottaiban sem alakult ki a vízhez való ragaszkodás, a vízben való játék, hűsölés. Egy másik elmélet is éghajlati tényezőkkel magyarázza a macskák víztől való félelmét, ám egy kicsit távolabbi rokonokból, a nagymacskákból indul ki, akik sokkal szívesebben pancsolnak tavakban, pocsolyákban, mint a házimacskák.
Araknofóbia, és klausztrofóbia. Igazából, a pókokat a szabadban elviselem, csak a szobámban nem. A bezártságtól is félek, de ami még ennél a kettőnél ezerszer rosszabb, az a két fóbia összevonása, vagyis gondolom az araknoklausztrofóbia. Amikor egy kis helyre vagy bezárva pókokkal! Algofóbia — fájdalomtól való irtózás. Apifóbia, Melisszofóbia — félelem méhektől Entomofóbia — rovaroktól való félelem Glosszofóbia — rettegés attól, ha nyilvánosan beszélni kell Nomofóbia — félelem hordozható telefonnal való elérhetőség hiányától. (Igazából nem félelem csak kb. mintha a fél karomat elveszíteném, ha épp nincs nálam a telóm. xD) Gerontofóbia — az öregekkel szembeni antipátia vagy az öregedéstől való félelem. (40 éves koromig, max. 50-ig szeretnék élni. ) Pedofóbia — gyerekekre való gyanakvás, ellenérzés, előítélet. (Igazából csak az idegesít borzasztóan mikor egyfolytában bőgnek + elég undorító amikor nyáladzanak) Több, mint amire számítottam. Igazából csak a bogarakkal, rovarokkal kapcsolatosakban voltam biztos, mert az nagyon durván beteges szinten van.
Használjunk inkább egy literes mérőpoharat, amelyben feloldjuk a sampont, és abból öntsük rá fokozatosan a kézmeleg oldalot. Masszírozzuk át bundáját, figyelve arra, hogy a víz ne menjen a szemébe, fülébe, orrába, szájába. Öblítéshez is jó ez a módszer, tiszta vízzel természetesen, s ha már hozzászokott, akkor óvatosan lezuhanyozhatjuk. Lehet, hogy eleinte fél a kutya a víztől, de idővel megszereti Fotó: Az ismeretlentől való félelem Néhány kutyafajta és keverékeik magukban hordozzák a víz szeretetét, hiszen olyan feladatokra lettek kitenyésztve, melynek fontos részét képezi a vízben vagy víz mellett végzett munka (pl. retrieverek, spánielek, újfundlandi, stb. ) Mások egyszerűen kalandvágyóbbak társaiknál, bátrabban fedezik fel környezetüket, és a partra érve kíváncsian megszimatolják a vizet, belemártják mancsukat, majd ahogy rájönnek, hogy nincs mitől tartani, belevetik magukat a mókázásba. Szép számmal akadnak azonban olyanok is, akik inkább ódzkodnak tőle. Amíg a kutya nem találkozik vízzel az itatótálján kívül, addig tóparton vagy a fürdőkádban bekapcsolhat túlélő ösztöne, mely arra sarkallja, hogy maradjon távol az ismeretlen fenyegetéstől.
Még egy horrort sem láttam.. hm, az én fő fóbiám nincs itt felsorolva, de: Sárfóbia ezenkívül: Algofóbia – fájdalomtól való irtózás. Emetofóbia – hányástól való félelem akrofóbia - magaslatfélelem aviofóbia - repüléstől galeofóbia - cápáktól gefirofóbia - hidaktól glosszofóbia - ha nyilvánosan kell beszélni mizofóbia - piszoktól vermifóbia - férgektől Kedves Fórumozók, A Pécsi Tudományegyetem munkatársa vagyok. Jelenleg két kérdőív magyarra fordításán dolgozok, melyek a felnőttkori fóbiákat hivatottak mérni. A kérdőíveket a későbbiekben kutatás és klinikai gyakorlat során szeretnénk használni. Arra kérem Önt, hogy ha ideje engedi, töltse ki ezt a rövid kérdőívcsomagot. A két kérdőív mindössze 60 állítást tartalmaz, melyekről el kell döntenie, hogy inkább igazak vagy inkább nem igazak Önre. Az adatokat anonim módon és bizalmasan kezeljük, Önök nem visszakövethetők a válaszok alapján. Link a kérdőívcsomaghoz: Kérem, ha tehetik, megosztással is segítsék az adatgyűjtést, mivel a kutatás során több száz kitöltőre van szükségünk.