koronavírus Szabó Szebasztián továbbjutott a rövidpályás úszó-vb-n Sport 2021. 18, 08:45 A három érdekelt közül csak Szabó Szebasztiánnak sikerült továbbjutnia az Abu-Dzabiban zajló rövidpályás úszó-világbajnokság szombati előfutamaiból. Címkefelhő »
19, 09:01 Szabó Szebasztián 50 méter pillangón a harmadik helyen jutott tovább az Abu-Dzabiban zajló rövidpályás úszó-világbajnokság vasárnapi előfutamos szakaszából. Kapás Boglárka Szabó Szebasztián döntőbe jutott a rövidpályás úszó-vb-n Sport 2021. 18, 17:32 Szabó Szebasztián a hatodik helyen jutott döntőbe 50 méter gyorson az Abu-Dzabiban zajló rövidpályás úszó-világbajnokságon. Késely Ajna nyolcadik lett 800 méter gyorson Sport 2021. 18, 17:40 Késely Ajna a nyolcadik helyen végzett 800 méter gyorson az Abu-Dzabiban zajló rövidpályás úszó-világbajnokságon. Késely Ajna Sztárok is áldozatául esnek az új megfigyelési rendszernek Sport 2021. 18, 14:04 A technikai újítások miatt egyre részletesebben figyelhetik a bírók a versenyeket, az Abu-Dzabiban zajló rövidpályás úszó-világbajnokságon első alkalommal segítik ilyen módon a döntnököket, akik a legnagyobb sztárok kizárásától sem riadtak vissza. megfigyelés rendszer bíró Hét koronavírusos eset a rövidpályás úszó-vb-n Sport 2021. 18, 10:02 Eddig hét koronavírusos esetet regisztráltak az Abu-Dzabiban zajló rövidpályás úszó-világbajnokságon.
A rövidpályás úszó-világbajnokság harmadik napjának összefoglalója. Holló Balázs (100 méter vegyes) és Szabó-Feltóthy Eszter (200 méter hát) délelőtti kiesése után úgy tűnt, egyedül az a Szabó Szebasztián képviseli a magyar csapatot az Etihad Arenában szombat délután, aki a novemberi Európa-bajnokságon három aranyérmet nyert, aztán pozitív koronavírustesztje miatt kéthetes karanténba került, aminek hatásait érezve eléggé széteső mozgással a középdöntőbe sem tudott bejutni 100 pillangón. Elmondta pénteken ugyanakkor azt is, hogy a 100 és az 50 két külön műfaj, az 50 gyors regnáló Európa-bajnokaként pedig szombaton már megmutatta, hogy a novemberi Szebiből maradt még benne: az előfutamból 21, 46-tal a 13. idővel jutott a középdöntőbe, ahol jelen helyzetben emberfeletti teljesítménnyel 21, 06-ot hozott ki magából. Ez döntőt ér, ráadásul a kettes pályáról rajtol vasárnap, így tényleg bármi megtörténhet – akár még az is, hogy meg tudja közelíteni az Eb-s eredményét (20, 72), ami valószínűleg érmet érhet.
Budapest/Isztambul, 2012. december 16., vasárnap (MTI) - Az Isztambulban rendezett rövidpályás úszó-világbajnokság vasárnapi napjának eredményei és a magyarok helyezései: Budapest/Isztambul, 2012. december 16., vasárnap (MTI) - Az Isztambulban rendezett rövidpályás úszó-világbajnokság vasárnapi napjának eredményei és a magyarok helyezései: Eredmények (a viadal honlapja alapján): férfiak: 100 m gyors, világbajnok: ---------------------- Vlagyimir Morozov (Oroszország) 45. 65 mp 2. Tomaso D Orsogna (Ausztrália) 46. 80 3. Jevgenyij Lagunov (Oroszország) 46. 81 200 m hát, világbajnok: ----------------------- Radoslaw Kawecki (Lengyelország) 1:48. 48 p 2. Ryan Lochte (Egyesült Államok) 1:48. 50 3. Ryan Murphy (Egyesült Államok) 1:48. 86... 5. BERNEK PÉTER 1:51. 24 100 m vegyes, világbajnok: ---------------------------- Ryan Lochte (Egyesült Államok) 51. 21 mp 2. Kenneth To (Ausztrália) 51. 38 3. George Bovell III (Trinidad és Tobago) 51. 66 50 m mell, világbajnok: Aleksander Rognerud Hetland (Norvégia) 26.
Ezt az új lemezt már 8-10 alkalommal meghallgattam, emiatt a cikkel is vártam egy kicsit, de megérte, hogy hagytam egy ideig ülepedni. Már a borítónál megálltam egy pillanatra. Azok a rajongók, akik kedvelik a konteókat, kapnak is belőle rögtön. Mindent látó szem? Ráadásul egy piramisszerű formában? Kíváncsi vagyok, születnek-e ezzel kapcsolatban érdekes teóriák. A mai kor szokásainak megfelelően szép lassan csepegtettek az albumból, hogy még jobban várjuk a megjelenést. Előzetesen három dalt kaptunk, no meg egy budapesti koncertet, ahol az egyik tétel, az albumnyitó The One You Know is a setlist része volt. Egy szaggatott ritmusú, bólogatós, hatalmas refrénnel bíró dalról beszélünk, benne az Alice In Chains lényegének minden összetevőjét megtaláljuk, így máris helyet követel magának a klasszikusok között. A címadó Rainier Fog az AIC mélyebb témáit idézi fel bennem. A közepén lévő nyugis, elszállós rész nagyon jó, Duvall hangja pedig tökéletes. Ezer százalékig a legjobb döntés volt vele folytatni az életművet.
A seattle-i banda legutóbbi lemeze még 2013-ban jelent meg The Devil Put Dinosaurs Here címmel, ami a második volt William DuVallal a frontvonalban. Noha túlzás lenne azt állítani, hogy 5 éves csendet tört meg az Alice In Chains a napokban kiadott Rainier Foggal, hiszen folyamatosan turnéztak, július 1-én pedig Magyarországra is visszatértek szűk 9 év elteltével ( koncertbeszámoló itt), nagyon vártunk már egy új anyagot. Az előző kettő után a jelenlegi felálláson lehetett érezni, hogy van még bennük energia, van még mit mondaniuk. S bár az eltelt idő nem volt kevés, azért nem emelkedett a Rainier Fog Chinese Democracy féle magasságokba, hogy az új Tool lemezről már ne is beszéljünk. Májusban kaptuk meg az első ízelítőt, a The One You Know ismerősen beteg nyitóriffje és a refrén harmóniái kb. olyannak hatottak, mint az első korty víz egy sivatagi túra után. Majd később a So Far Under - ami leginkább a The Devil Put Dinosaurs Here hangulatát idézte fel - csak tovább erősíthette bennünk azt az érzést, hogy nincs mitől félnünk.
Ide sorolnám a líraibb hangulatú Fly-t, meg a lebegős-sejtelmes Deaf Ears Blind Eyes is akadály nélkül hozza a '90-es évek világát, a hullámozva vánszorgó, kellemetlenül sikerült tripet megzenésítő So Far Underrel együtt. A záró, hét perce feletti All I Am pedig a zenekar olyan mérföldköve, amit talán még sosem csináltak, ennyire végtelenül szívbemarkoló módon reménytelen, végtelenbe nyúló dalt talán sosem írtak, főleg tőlük ennyire szokatlan zenei eszköztárral. Egyszerre okoz konstans libabőrt, és végtelenül összetörtnek érzed is majd magad, ha hallgatod. A gitárszólókat külön ki kell emelnem, mindenhol csodálatosak, káprázatos Jerry Cantrell játéka, valahogy most mintha újraértelmezte volna önmagát, és mindent, ami benne, meg az ujjaiban, a szívében rejtőzött. Mindegy, hogy csak pár hangot fog le, vagy egy hosszabb témába bonyolódik bele, minden gitárszóló különálló, tükörfényesre csiszolt gyöngyszem, amely kisimogatja a gyűrődéseket a lelkünkből. És akkor meg is követem magam rögtön, hogy miért rokonszenves az újkori pozitív Alice In Chains, hiszen a Rainier Fog ugyan nem depresszív, de bizonyos pontjain végtelenül szomorú.
Így volt ugye? Ismerd be. Nem baj, de akkor most nagyon meg fogsz lepődni. " Ilyen gondolatok motoszkáltak a fejemben, és habár imádom azt az albumot elejétől végéig, de hálát adok Jerry Cantrellnek, William DuVallnak, Mike Ineznek és Seann Kinneynek, hogy nem olyan, olcsó trükkökkel próbálkoztak, mint gyakorlatilag a saját régebbi dalaikat lenyúlni, a kreativitás bármiféle jele nélkül. Egy nóta van, amit nem tudok igazán hová tenni, a Deaf Ears Blind Eyes. Egy kicsit semmilyen lett, pedig érdekes benne a zongorabetét, ami ráadásul még meg is lepett. Gyönyörű harmóniákkal operál a gitárszóló, az azt követő énektémáról már nem is beszélve. De mégis kevés. A Maybe viszont egyből visszaránt. Kifejezetten tetszenek benne a bontogatott akusztikus gitárfutamok és újfent a refrén. Jön aztán So Far Under, ami a második kislemez volt, így ismerhetjük már egy ideje. Számomra ez inkább a lemez azon, egyébként kisebbik részéhez tartozik, amelyekre kevésbé jellemző a Rainier Fog egyedi atmoszférája.
A következő Red Giant az egyik olyan tétel, amelyet a harmadik, sokak által (általam is) "kutyás" albumnak hívott lemezen is simán el tudtam volna képzelni. Kezdő riffje miatt magamban ezt inkább Red Granit-nak hívom, olyan súlyos, gránitkeménységű témával indít. Ez az a dal, amelyet az első 5-6 hallgatás során nem szerettem, de belül már akkor is tudtam, hogy az egyik kedvencem lesz, és ez mostanra be is igazolódott. Kapunk egy nem tolakodó, de ízes szólót is benne Jerry mestertől. A Fly hangulatában nálam a Your Decision-t és a Voices-t idézi meg a Duvall-korszakból. Jó helyre tették az albumon, lehetőséget ad egy kis fellélegzésre. Nyugis, hátradőlős hallgatnivaló, nem mellékesen pedig egy pozitív hangulatú dal. Egyébként is jellemző az egész lemezre, hogy nagyon pozitív a kicsengése. Szó sincs már itt az egykor a grunge zenekarokra sütött cipőbámulásról, depis témákról. A szóló itt is hatalmas! A következő nóta, a Drone képében kapunk egy jó adag Black Sabbath feelinget. Mint megannyi zenekarnak, nyilván a Chains-nek is az egyik példaképe volt a kultikus birminghami négyes.
Közben már új tervek cikáznak a fejében, és furcsa, nyugalom lengi körül. Nekem ilyen érzés volt végigrobogni ezen a korongon, még ha ez a dalok tempóját tekintve erős túlzás is. Megmutatták, hogy tudnak a múltjukra támaszkodva, és talán szándékosan is merítve belőle mégis valami újat, meglepőt alkotni, ami teljesen saját ízzel rendelkezik. Abban is biztos vagyok, hogy egy-két kivételtől eltekintve bármelyik dalt is vesszük elő a Rainier Fogról, nem fogunk elbizonytalanodni, melyik albumról is választottunk. A 'Rainier Fog' album dallistája: 01. The One You Know 02. Rainier Fog 03. Red Giant 04. Fly 05. Drone 06. Deaf Ears Blind Eyes 07. Maybe 08. So Far Under 09. Never Fade 10. All I Am Andicsku Krisztián
Valahogy ennek az egész történetnek a végkifejlete mindaz, ami a Rainier Fog 10 dalába bele lett sűrítve. Kiforrott, megcsiszolt, kellemesen tálalt, élét vesztett önkifejezés. Az a rengeteg érzelem, amit a dalok hordoznak elég nehezen emészthető. Még akkor is, ha az esetek nagy részében tompábbak a kifejezés eszközei. Én nem találtam azokat a vagány húzásokat, élére reszelt megoldásokat, amik jellemezték a Black Gives Way To Blue (2009) vagy éppen az utolsó The Devil Put Dinosaurs Here (2013) albumot. Ami nem feltétlenül zavar, de kellett egy kis idő, hogy megértsem, miről is van szó. Megyünk előre az időben, William DuVall tökéletesen beilleszkedett a képbe, de ezzel más irányt mutat a történet. Sokáig bizonytalanul álltam az egész hangfelvétel előtt, még akkor is, ha egy bika riffel nyit a The One You Know című dal. Vagy éppen messzire repít a Maybe felépítése és énektémája. Valahogy mégis meglehetősen nyomasztó volt napokig a benyomásom a mesterműről. Értelem szerűen nem a dalok minőségét vonom kétségbe, hiszen nagyon profi anyagot tart a kezébe, aki meghallgatja a hatodik stúdiólemezt.