Egyszerű elkészíteni, és egészen addig soha nem okozott csalódást. Akkor azonban olyan rosszul lettem tőle, hogy az egész éjszakát a wc-csésze fölött görnyedezve töltöttem. Valószínűleg a szegfűgombával könnyen összekeverhető susulyka keveredhetett véletlenül az ajándékba kapott porcióba, az okozhatta a rosszullétemet. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy vélhetően nem a tyúkgombától eltérő helyen termő, ám annál gyakoribb kerti-, vagy téglavörös susulyka, mert az a muszkarin tartalma miatt akár halálos is lehet. A szegfűgombától azonban azon az éjszakán annyira megundorodtam, hogy csak az utóbbi 2-3 évben mertem újra használni. Ebből az egészből mindössze annyit akartam kihozni, hogy elég akár egyetlen mérgező a fogyasztható gombák rengetegében, s máris megvan a baj. Valahogy így vagyok az ötös számú párttagkönyv tulajdonosával is. Ő az én susulykám. Sajnos a legnagyobb odafigyelés mellett is előfordul, hogy belefutok egy-egy szövegébe, s szinte abban a pillanatban hánynom kell. Kövér László: lassan felnő egy generáció, akik „unják már a vén fiatal demokraták képét” | Alfahír. Így voltam, amikor azt a javaslatát olvastam, hogy tapossunk bele a gázba, ha cigánygyereket gázolunk el.
Mert akár hiszik, akár nem, a jelek szerint a szónokok közül egyedül a miniszterelnöknek tűnt fel tegnap, hogy október 23-át jelez a naptár. Egyedül ő emlékezett, ő beszélt hősökről, küzdelemről és szabadságról, magyarságról és függetlenségről. A Műegyetem előtt összegyűlt ellenzéki pártok és szervezetecskék amolyan felturbózott Hyde parkot tartottak, mint egykor egy elfuserált őrsi gyűlésen, úgy játszottak demokráciát. Volt nyolc szónok, darabra kiszabott ötperces beszédnormával. Amit szinte egyikük sem tartott be, mert hát nyilván időben is mérik a demokratát. Bajnai és Mesterházy adott keretet a maradék fél tucat hordólelkesítőnek. A milliárdos pártvezér azt hozta, amit tud: a közepesen álmosító stílusban előadott semmit. Amikor politizálni akart, az olyan volt… Nos, képzeljenek el egy szendvicsért vigyorogva vicsorító Bubu macit. A karizma nem jár együtt a vagyonnal. Bajnai egyetlen eredetinek tűnő gondolatát valószínűleg még a beszédírói sem értették, a közönség végképp nem fogta, hogy mit akar a Titanickal és a jégheggyel, és akkor most ki a kapitány és főleg mi van az igazsággal.
Majd még hozzátette, hogyha hallott volna erről, akkor sem kommentálná. Halász János a Fidesz frakciójának szóvivője szerint a Fideszben sokan vannak, akik szeretik Bayert ezért a stílusért. Nem vagyunk egyformák, van, aki az eperfagyit szereti, van olyan, aki a vértaknyozást. Normális országban nem lenne ezzel gond, bunkók, tahók mindenütt vannak, ám az a különbség, hogy a miénkénél szerencsésebb helyeken az ilyenektől a politikai elitnek hányingere van, és kiveti őket a soraiból. Nálunk, Magyarországon a vértaknyok büszkén hirdethetik, hogy ők mekkora tahók. Hogy verik az asszonyt, lenézik a gyengébbet, nem segítik, hanem üldözik az elesetteket. Rendes magyar embernek mondják magukat, akik mindent a hazáért, a nemzet felemelkedéséért tesznek. Hívőnek hazudják magukat, miközben a vértaknyos világnézetük köszönő viszonyban sincs a hittel. Szívesen ájtatoskodnak, és bár az európai értékekről papolnak, ezen valójában azt értik, hogy az Európától kapott értékeket – értsd: uniós támogatásokat – ők és csókosaik zsebre rakják.
Arany János DSE Telefonszám: 70/315-3200 E-mail cím:
Majd a harmadik versszakban a kertész figyelme a szomszédban búsan faragó emberre terelődik, aki éppen deszkái közt válogat, hogy elhunyt hitvesének koporsót csináljon. Ezek a fadeszkák lehettek a menyegzői ágy vagy a "kisded árva" bölcsőjének darabjai lehettek volna. Ezzel a képpel Arany összekapcsolja a születés-szerelem-halál gondolatát és körforgását. Az ötödik versszak elején megismétlődő sor, mely a verset indította, jelzi, hogy most egy másik szerkezeti egység következik. Itt a mű a látványból az elmélkedésbe vált át. Ezzel egy újdonságot vezet be Arany a magyar líra történetében. Míg az első sorok a falusi élet mutatják be, addig az utolsó három versszak a társadalmi állapotot jellemzik. A gondolatmenet az egyeditől az általános, a konkréttól az elvont felé halad. Arany jános kertben. Ebben (5. ) a versszakban a lírai alany, meghallja a szomszédban szóló halotti éneket, elégnek érzi saját szíve baját, nem akar a más gondjával is foglalkozni. Közönyösségét próbálja ezzel magyarázni. Ebben a versszakban ellentét feszül a fák sebeit kötöző, ápoló és az emberek fájó sebei iránt közömbös magatartás között.
Ezután új szerkezeti egység kezdődik, a látvány leírása elmélkedésbe vált át. A váltást, amely az 5. strófa elején történik, a legelső sor (" Kertészkedem mélán, nyugodtan ") megismétlése jelzi. Eddig amolyan általános részvétlenséget tapasztaltunk, és most kiderül, hogy a lírai én viselkedése is olyan, mint a többieké: Kertészkedem mélán, nyugodtan, A fák sebeit kötözöm; Halotti ének csap fülembe… Eh, nékem ahhoz mi közöm! A lírai én a kert, a zárt világ magányát, vagyis a menekülést választja. Szeretné távol tartani magát a kertjén túl történő tragikus eseményektől, amelyekhez "semmi köze", de ekkor megüti fülét a halotti ének. Bizony, nemcsak a külvilág közönyös, hanem ő maga is, és közönyét saját terheivel, egyéni fájdalmával indokolja: Nem volt rokon, jó ismerős sem; Kit érdekel a más sebe? Elég egy szívnek a magáé, Elég, csak azt köthesse be. Vagyis azzal mentegeti magát, hogy az embert a saját fájdalma érzéketlenné teszi a más fájdalma iránt. Arany János: Kertben (elemzés) – Jegyzetek. Ez felszínes, hamis védekezés, és ezt a vers beszélője nagyon is jól tudja.