Földes Eszter, Lovasi András felesége Facebook-oldalán jelentette be a nagy hírt, miszerint kisbabájuk lesz. "Jó reggelt! Már alig vártuk, hogy elmondhassuk Nektek a nagy hírt, kisbabánk lesz. " Kezdték a bejegyzést, amiben azt is bejelentették, hogy gyermeküket az őt megillető nyugalommal szeretnék várni és legközelebb már hármasban jelentkeznek, amikor eljön az ideje. Hirdetés
Lovasi András Kossuth-díjas rockzenész, énekes, szövegíró, a Kispál és a Borz, majd a Kiscsillag együttes frontembere 2017. június 20-án ünnepli 50. születésnapját. A Pécsen született zenész a Pécsi Tudományegyetem földrajz szakára járt, de az intézmény sorozatos hiányzásai miatt eltanácsolta. Húszéves volt, amikor Bräutigam Gábor dobossal, Kispál András gitárossal és a néhány év múlva kiszálló Ózdi Rezső basszusgitárossal együttest alapítottak. A bandát Borz névre akarták keresztelni, de a gitáros ez ellen tiltakozott, így lett belőlük Kispál és a Borz. A Pécshez erősen kötődő zenekar első koncertjét az egyetemi Szenes Klubban adta, első lemezük 1991-ben Naphoz Holddal címmel jelent meg. A több tagcserén is átment, olykor trióban zenélő Kispál és a Borz hamarosan Magyarország egyik legismertebb alternatív rockzenekara lett, amiben óriási szerepe volt Lovasi jellegzetes énekének és hol finom, hol szarkasztikus, hol patetikus, a szürrealitással is kacérkodó szövegeinek, amelyes sokak szerint verseknek is tekinthetők.
Tizenhét éves voltam, abban a korban épp, amikor nagy dolgok történnek az emberrel (mármint akkoriban akkor történtek az emberrel nagy dolgok). Éva eljött hozzám, ami módfelett ígéretesnek tűnt, mert addig csak a gimi után egy-két lopott órára tudtunk találkozni, főleg náluk, most bezzeg az egész kora este előttünk volt, anyám hat után jött haza, dugiban gyűjtögetett pénzemből beszereztem a vébéká minden alapanyagát – oké, nem volt hosszú a lista –, gondoltam, valami nagy dolog lesz. Lett. Életemben aznap érintettem először női mellet. Lánymellet. De mégsem ezért maradt igazán emlékezetes az az estébe hajló délután. Volt egy kétkazettás Akai magnóm, akkor formatervezettnek, már-már áramvonalasnak tűnő darab, fekete, ahol műanyag volt, ott is fémnek tűnt (hogy mégis műanyag, akkor derült ki, amikor egyszer féltő szeretetemben a portalanítás során jó ötletnek tűnt húgom körömlakklemosójából is csöppenteni egy keveset a vattára, és így, acetonostul végigtörölni a feketeséget – ami nyomban elveszett feketeség lenni).
A videó kedvéért mentem le csak újra kb. 2 perc erejéig. Ahogy elindultam a fém csigalépcsőn lefele, egyre hidegebb lett és egyre inkább nyomasztó lett az egész, pont úgy, mint ahogy első alkalommal volt. Tényleg nem javaslom. Kiérve a bunkerből, az Óház (volt Felső vár) felé vettem az irányt. Ezt a helyet már sokkal inkább ajánlom, hiszen talán ez nem fog rád dőlni... Denevért, amúgy itt is láthatsz, ha este fele jársz itt, szóval az elején bemutatott Borha-völgyi tárót akár ki is hagyhatod, amennyiben csak a denevérek miatt mennél. Szombathely látnivalók, amit mindenképpen érdemes megnézni Szombathely és környékén. Az Óház egy kedves hely, szívesen kirándulok errefelé. Az Óház után elindultam a Hétforrás felé, mivel azonban a forrásnál épp voltak, így a mellette levő régi laktanyában kezdtem a videózást. Itt legyél nagy figyelemmel magadra, ugyanis itt-ott vannak lyukak a földben, nehogy bele lépj, az épület belül talán nem annyira veszélyes, viszont a padláson a tető dobálja le a cserepeket. Arra mindenképp figyelj. Gyerekkel semmiképp nem menj be. Szabad lett a forrás, szóval irány oda!
A felvételen ez nem látszik, de mindig úgy mászok le a rács mögé, hogy előtte bekiabálok, hogy "hahó", nehogy meglepjen valaki vagy épp valami. Elindultam befele, egy darabig semmi mozgás, aztán nagyjából a járat közepe fele, ahol van egyébként egy oldalirányú elágazás, ott jelentek meg a denevérek. Össze-vissza szálldostak körülöttem, ez látszik is valamennyire a videón. Álltam még ott egy darabig, aztán kijöttem a táróból, így sajnos a forrást nem tudtam megmutatni, na de ami késik nem múlik. :) A táró után (már lenyugodva), tovább indultam és nem sokára meg is érkeztem a második helyre, a Szent Vid kápolnához. Otthonosan mozogtam, gyorsan haladtam, annak ellenére, hogy a kameraállványom gondolt egyet és eltörött felvétel közben. Hiába, hogy ez volt a második forgatás vele... Na mindegy, szerencsére a kis GoPro kamera könnyen kitámasztható egy kaviccsal is. Újperinti tó, Újperint. Már mentem is tovább a harmadik helyre, ami nem más volt mint a Kendig csúcs. Ez egy nagyon kevesek által ismert hely, annak ellenére, hogy könnyedén megközelíthető és a naplemente innen bámulatos.
Bizonytalanná vált az, hogy mennyi helyre is tudunk eljutni. Az Abért-tónál kezdtük, másik nevén a Lukácsházi víztározónál. Eredetileg úgy volt, hogy pár nappal hamarabb jövök ide, ugyanis madármegfigyelést tartottak, viszont akadt némi technikai probléma, ami miatt erről lecsúsztam. Sokáig gondolkodtam azon is, hogy elmeséljem e, hogy mi ebben a tóban haverokkal egyszer csónakáztunk, ráadásul egy kis felfújhatós csónakban. Úgy gondoltam inkább kihagyom a sztorit a videóból, de ide azért leírom. Innen tovább indultam a Koronaőrző bunker hez. Ehhez nem is nagyon fűznék hozzá sok dolgot, mindent elmondtam a videóban róla. Az idő kezdett javulni, így elindultam a Kálvária dombon álló, Kálvária templom hoz. Kb 10 perc alatt fel lehet oda érni, éppen ezért sokan felkeresik, de tumultusra itt sem kell számítani. :) Innen csupán pár száz méterre van a trianoni kereszt. Az emlékhelynek eléggé érdekes kisugárzása van. Valahogy érződik a múlt szelleme rajta, még ha ez olyan furán is hangzik most.
A Püspöki Palota földszintjén látogatható a Sala Terrena, hazánk első múzeuma, ahol az egykori középkori várban, majd Szily János püspök által gyűjtött római korból származó feliratos kövek láthatók; a köveket valaha Mátyás király is megcsodálta. A terem falait Dorffmaister Savaria antik emlékeit megörökítő freskói díszítik. A ház a középkori vár délkeleti bástyájára épült. Ezekre támaszkodnak a pince, illetve az alagsor boltívei. A múzeum alapítója Dr. Smidt Lajos kórházigazgató főorvos volt, aki magángyűjteményét Szombathelynek és a megyének ajándékozta 1968-ban. Állandó kiállítás: Vas megyei régészeti leletek; Hadtörténeti gyűjtemény (1848-49., I. és II. Világháború; 1956., kard-, és szablyagyűjtemény a Monarchiából. ); Pénz- és érmegyűjtemény; Orvostörténeti kiállítás; Üvegművészeti kiállítás; Antik, és ritka könyvek (XVI-XVIII. sz. ) kiállítása; Barokk, empire, és biedermeier lakberendezési gyűjtemény; (bútorok; porcelánok, ötvösmunkák; festmények; órák; viselettörténeti kiállítással).