A legkisebb ikernővérek, Dorene Williams és Darlene McGregor (Kalifornia, USA) 124, 4 centiméteresek. A legnagyobb magasságkülönbség házaspároknál 1984-ben Angliában a 200, 6 cm magas Nigel Wilks feleségül vette a gerincfejlődési rendellenességben szenvedő 119, 3 cm-es Beverly Russelt. 1986-ban 4, 22 kilogrammos fiuk született császármetszéssel. SÚLY A legsúlyosabb férfi Az orvostörténet legsúlyosabb embere Jon Brower Minnoch, egy Washington állambeli amerikai volt, aki gyermekkora óta elhízottságban szenvedett. A 185 cm magas egykori taxisofőr 442 kilogramm volt. 37 éves korában kórházba szállították ödémásodás, valamint szív- és légzési elégtelenség miatt. Egy tucat tűzoltó és egy különleges hordágy segítségével tudták csak otthonából beszállítani a kórházba, ahol két összekapcsolt ágyra kellett fektetni. 635 kg guinness súlyrekord 2019. 13 ember erejére volt szükség, hogy az ágyra segítsék. Kezelőorvosa arra következtetett, hogy kórházi felvételekor Minnoch 635 kilogrammnál is többet nyomhatott. A legsúlyosabb nő A valaha mért legsúlyosabb nő a túlzott iváskényszerben szenvedő Percy Pearl Washington volt.
Ott csatlakozott egy speciális kezelési programhoz. Azóta Nasr több mint 170 kg-ot fogyott, és azt mondja, hogy segíteni akar másoknak a rendkívüli elhízás leküzdésében. 4. Kenneth Brumley - 468 kg Egy időben Kennethet a Föld legkövérebb emberének tartották, és életéről "Half Ton Apa" dokumentumfilm készült. Négy évig feküdt ágyban, és a tűzoltóságnak le kellett bontania egy falat a házában, hogy a kövér embert kijuttassa és a texasi Renaissance Kórházba vigye. Ott Brumley-nek sikerült 40 nap alatt 76 kg-ot fogynia. A fogyás során a férfi napi étrendjét napi 1200 kalóriára korlátozták. Összehasonlításképpen: Kenneth körülbelül 30 ezer kalóriát fogyasztott naponta. 3. Myra Rosales - 470 kg Ha megnézi Myra 2008-as és mostani fotóit, nehéz lesz elhinni, hogy ugyanaz a személy. Ez a nő élő bizonyíték arra, hogy nem számít, mennyit mér. Fontos a megfelelő motiváció a fogyáshoz. A világ legkövérebb emberei: top 10, súly, fotó. Az unokaöccseinek gondozása érdekében Mayra 91 kg-ig fogyott. Húga, Jaime Lee börtönbüntetést tölt le kétéves gyermeke meggyilkolása miatt.
A rossz hírű negyed élethű mását nézhetik meg az érdeklődők az amszterdami Történeti Múzeumban. Csupán néhány száz méterre attól az utcától, ahol a piros lámpás negyedben könnyű vérű nők illegetik magukat a kirakatokban, a hétvégén megnyílik az a kiállítás, amiben éppen ennek a miliőnek élethű másolata elevenedik meg. A 14 méter hosszú, 4 méter széles és 3 méter magas művet, Ed és Nancy Kienholz, amerikai művészek tervezték, és a valósághoz hasonlóan, a műalkotásban is igencsak lengén öltözött hölgyek várnak társaságra. Az alkotás 1983 és 1988 között készült Berlinben és egész idáig a londoni Nemzeti Galéria gyűjteményét gazdagította. A 66 éves Nancy Kienholz azt mondja, hogy ebben a műben saját értelmezésük jelenik meg, az, hogy hogyan látják a 80-as évek amszterdami piros lámpás negyedét. A hírhedt negyedben még ma is 370 buja ablakával csalogatja a turistákat, a világ minden részéről. Amszterdam polgármestere azt tervezi, hogy az elkövetkező 8 évben ezt a számot 240-re csökkenti, hogy így is elejét vegye a prostitúcióval összefüggő bűncselekményeknek.
Az amszterdami városvezetés megváltoztatná a városba irányuló turizmus jellegét, ezért a híres piros lámpás negyed helyett egy erotikus központot hoznak létre a városközponttól távol. A képviselők többsége egyetértett abban, hogy ez a lépés szükséges ahhoz, hogy másfajta turisták látogassanak a városba, mint eddig. Femke Halsema főpolgármester javaslatát, miszerint a dokkok körüli keskeny sikátorokban a kirakatok jelentős részét bezárják, most politikai pártok széles csoportja támogatja – írja a The Guardian. A CDA és a ChristenUnie régóta lobbizik az ügyben, és most a VVD, Mark Rutte miniszterelnök pártja, valamint a Munkáspárt és a Zöldek is csatlakoztak. Dennis Boutkan munkáspárti képviselő kiemelte, hogy a döntés az amszterdami turizmus újragondolásáról szól, a turisták élvezhetik a város szépségét és szabadságát, de nem bármi áron. Halsema – akinek választási programjában is szerepelt a negyed átalakítása – szerint azért van szükség a változtatásra, mert a környéken dolgozó nők turisztikai látványossággá váltak, bámulják, fényképezik és becsmérlik őket.
Van egy hely, a piros lámpás negyed, ahol két nő áll. Ott, ahol túl sokáig piros a lámpa. A nők amolyan mediterrán típusok. Hosszú hajukat a szél kócosra tépázta, bőrük sötét. Barnás. Mintha koszos lenne. Öltözetükben van valami furcsa, mintha találomra kaptak volna magukra egy-két rongyot. Lábaik előtt egy vörös, magas szárú csizma hever. Nem egy pár. Csak egy darab. A környék mindig csendes, leginkább üzletemberek járnak erre. Tehetősek. A járókelő férfiak és hölgyek változatosan reagálnak a nőkre. Van, aki lesütött szemmel vár a zöld jelzésre, mások oda-oda pillantva, akár egy-egy mosolyt megejtve várják, hogy tovább sétálhassanak. Mintha ők lennének zavarban. Némelyikük magához szorítja táskáját, amint elhalad az ácsorgó kócosok mellett. Senki sem foglalkozik velük, pedig a két nő elég gyakran megfordul ott. Senki sem áll meg, hogy megkérdezze, mire várnak, mit szeretnének, miért van előttük az a fél pár csizma. A nők sem állítanak meg senkit, nem tolakodnak. Mindenki előre bámul mereven, amíg várakozik a lámpa piros fényénél.