A hengerfej sárgarézből készül a nyomás és korrózióállóság érdekében. A szivattyú minden belső alkotóeleme rozsdamentes acélból készült. A tömítések speciálisan tartós gumi/szövet összetételű anyagból van. Easy Start rendszer: az indítás pillanatától a víz nyomása folyamatosan emelkedik, ezá Comet K 200 Classic 12/200T további adatai Comet K 200 Extra 12/200T COMET K 200 Extra 12/200T Magasnyomású mosó Easy Start rendszer: az indítás pillanatától a víz nyomása folyamatosan emelkedik, ezáltal védi a mosó szerk Comet K 200 Extra 12/200T további adatai Comet KF Extra 10. 22 COMET KF Extra 10. 22 forróvizes magasnyomású mosó 400 V, 210 bar, 1320 l/h, gőzborotva beüzemeléssel Comet RW Premium hajtókaros szivattyú 3 kopásálló kerámiadugattyúval. Kovácsolt réz hengerfej, magas mechanikus ellenállással és kitűnő korrózióállósággal. Két olajkémlelő üvegablak az olajszínt könnyű ellenőrzéséhez Hosszú élettartalmú-alacsony fordulatú szivattyú: 1400 ford. Hidegvizes félipari magasnyomású mosó COMET ETM 130 12/130 - Hidraulika webáruház. /perc Időzített Total Stop rendszer: kb. 20 mp.
Beépített 4, 0 literes vegyszertartály szűrővel és mennyiségszabályzó szeleppel. Külső tartályból is lehetséges a vegyszer felszívás. COMET | Magasnyomású mosó | ajánlatok, forgalmazó. A szivattyú elrendezésnek köszönhetően vízszintes helyzetben is lehet szállítani Esztétikus kialakítás! Alapfelszereltség: pisztoly, hajlított szárú szórólándzsa tisztítószer felszívó fejjel, 15 °-os fúvóka 1/4″ menettel, 8 méter hosszú magasnyomású gumitömlő. Opcióba rendelhető: hajlított szárú szennymaró lándzsa, habszóró tartály szabályzóval, forgó-mosókefe, 25 m csatornatisztító klt., terasztisztító, dupla szárú "hordó" szórólándzsa, homokszóró (D=1, 2 mm) kit, biztonsági visszacsapó szelep, stb. Egy egység ára:172. 900, - Ft +ÁFA
Szerzői jogi védelem alatt álló oldal. A honlapon elhelyezett szöveges és képi anyagok, arculati és tartalmi elemek (pl. betűtípusok, gombok, linkek, ikonok, szöveg, kép, grafika, logo stb. ) felhasználása, másolása, terjesztése, továbbítása - akár részben, vagy egészben - kizárólag a Jófogás előzetes, írásos beleegyezésével lehetséges.
Színházat csinált évekig a győri hitközség egyik kihasználatlan ingatlanában, nem lépett fel, mert nem a feltűnést, hanem a színházat szereti. Szégyenlős, szemérmes, nagy színész, az önmutogatás iránti viszolygó ellenszenvvel. Inkább jegypénztáros volt és ő állította össze a háttérben a műsortervet. Nem alkuszik, nem nyüzsög tehát, csak megy előre. Ha aztán a színház is elmúlik, a sokakat orientáló apró magánszínháza, hát elmúlik az is. Egy érzékeny zsidó macsó: Gáti Oszkár 70 éves | Mazsihisz. Legfeljebb, mint mondja, majd nem a színházban, hanem a családjával ünnepel. De nem csak nagy családja van, Istennek hála, hanem közössége is, ha színháza éppen most nincsen. Együtt ünneplünk vele mind, akik a kitartást hallgatagságát tanultuk tőle, a színház igazságát, amelyet nem lehet feladni, akik egyaránt emlékezetükbe idézik bármikor az orgánumát Babits és Schwarzenegger vagy Belmondo hangjaként, akárcsak messzehangzó, beszédes, panasztalan némaságát. Isten éltesse a 70 éves Gáti Oszkárt, hála és köszönet.
Valódi háborgó lélek - talán összeférhetetlensége, konfliktusos alkata, nehéz természete miatt nem kapta meg soha a Kossuth-díjat, ami amúgy évtizedek óta megilletné -, aki 2008-ban az egész színházi világgal szakított, méghozzá botrányos körülmények között: nem volt hajlandó elfogadni, hogy a Győri Nemzeti Színház vezetői fegyelmezetlenek, felelőtlenek, alkoholizálnak vagy épp a testi gyönyöröket hajszolják ahelyett, hogy a szakmájukra összpontosítanának. Tizenhárom éve drámai hangú beszéddel búcsúzott a társulattól, melyben kíméletlen őszinteséggel sorolta a teátrum vezetőségének bűneit, mulasztásait. Tíz esztendőn keresztül temetőgondnokként gondozott, mindeközben Menház Színpad néven kamaraszínházat hozott létre - neves budapesti művészek emlékezetes előadásait "költöztette" Győrbe, üde színfoltját teremtve meg a helyi kulturális életnek -, de egy ideje ezt is abbahagyta. Gáti Oszkár napjaink egyik legnagyobb magyar színésze. Óriási veszteség, hogy elhagyta a szakmát. Elvesztette temetőgondnoki munkáját Gáti Oszkár, így él ma - Blikk Rúzs. Vagy a szakma hagyta el őt?
Lehet tapsolni, van rá ok: Gáti Oszkár Jászai-díjas színművész, a győri Menház Színpad vezetője kimagasló színészi és szinkronszínészi munkássága, valamint színházalapító és szervező tevékenysége elismeréseként Szent László-díjat kapott június 27-én, a városi Szent László-napi díszközgyűlésen. Gáti Oszkárnak nincs beteges küldetéstudata, tudja, hogy önmagában a színház nem váltja meg, sőt még csak nem is változtatja meg a világot. A színház játék, igaz, ha jó, akkor halálosan komoly is lehet. Szembesít saját sorsunkkal, lelkiismeretünkkel, a történelemmel, elhalasztott esélyeinkkel, kinevetteti teszetoszaságainkat, kisszerűségeinket. Temetőben is dolgozott a magyar színészlegenda: most kiderült, miből él Gáti Oszkár. Segít átérezni mások sorsát, amelyben néha a sajátunkra ismerünk. Gáti Oszkárnak saját színpada van: a Menház Színpad. Nem az épület az övé, hanem a ház szelleme. Ebbe az apró térbe belefér a világ. Sorsdöntő útválasztásaink, sodródásunk a történelemben, elrontott szerelmeink, mindennapi megmérettetésünk, önmarcangolásunk, humorunk és bátorságunk, esendőségünk, elbukásunk és talpraállásunk, sírásunk és nevetésünk, árulásaink, megbocsátásaink, vezeklésünk és újrakezdésünk.
Látom a fi atal kollégáim szenvedését is… Vegyük csak példának a Magyar Filmszemlét. Mindössze tizenöt emberről szól, itt meg vagyunk ezerötszázan, közülünk ezer éhezik. Ezt maga nem is tudja! Valóban nyomorognak! Bizony nekik az a boldogság, ha megtapsolják őket. Egészen más dolog látni a felszínen lévő fényt, a csillogást, mint benne élni. Még akár nekem is, aki nem tartozom a legalsó kategóriába. Már sokan elmondták, hogy a színész rettentően kiszolgáltatott, hiszen arcát, testét teszi színpadra, fi lmvászonra… Nem is ezért kiszolgáltatott. Inkább azért, mert mindenki belerúghat. Bárki! Ez önt is érinti? Hogyne! A hentesnél ezelőtt húsz évvel még szólhattam, hogy: »drága kisasszony – vagy hentes bácsi –, ha náthás, és az ujjával törli az orrát, utána ne fogja meg a sonkát, s tegye papírba, mert én azt megeszem! «. Ha ma én ilyesmit teszek szóvá, nem az van, hogy bocsánatot kér, és a kesztyűért nyúl, hanem azt feleli: »azt hiszi, hogy mert maga színész, magának mindent lehet?! « Ez a válasz.
A sok ökörködés hogy a csudába is volna fárasztó?! Ez mind csak »ökörködés«? Lear király, Ványa bácsi, Otelló, Ádám… Rendben, kicsit komolyan veszem, de azért alapvetően jót mulatok rajta. Az Otelló nem mulatságos: hogy őrjöng a féltékenységtől, s magába szúrja a kést? III. Richárdot is röhögtem, amiért mindenkit megöl maga körül. Micsoda elmebeteg gondolkodás! Most a Szentivánéji álomban Oberont is kineveti? Hát egy hülye ember, persze hogy kikacagom! De igazából ezzel a darabbal valahogy nem vagyok kibékülve. Azt látom, hogy Shakespeare összecsapta, mint még sok mást is. Jó pár művében játszottam, s mindig elég bajom volt velük, vagy inkább a zseni slendriánságával. Merthogy sok mindent csak úgy »odadob«, amit ugyebár egy zseni megengedhet magának, a színész meg kínlódjon vele! Úgy vettem észre, hogy hosszú évek óta szinte kizárólag főszerepet játszik. Igen, lehet, hogy a külsőm erre predesztinál. Meg hallani az utolsó sorban is, amit mondok. A kortársaim java része elhízott, ellustult.
Egyszerűen elmentem felvételizni, mert azt hallottam, hogy ez egy jó foglalkozás. Természetesen kirúgtak… Végül is hányadszorra sikerült? Hatodszorra. Akkor nagyon színész akart lenni, nekem ne mondja, hogy nem! Nem akartam. Azt szerettem volna bebizonyítani: márpedig olyan nincs, hogy engem ide nem vesznek föl! Aztán egyből a másodikba tettek. Azt hiszem, én vagyok az egyedüli, aki ebben az intézményben három év után kapott diplomát. Menet közben pedig szépen megtanultam a szakmát. Azt mondják, hogy ezt a szakmát nem lehet megtanulni, születni kell rá… Ez is szakma, mint az összes többi! Kell tudni beszélni, a hangunkkal valamilyen módon bánni, leülni, felállni, ajtón ki, ajtón be, meg belenézni a partner szemébe. Nem alá, fölé, mellé – bele! Mindenkiben benne van a Lear király, csak nem biztos, hogy meg tudja mutatni. De ez elsajátítható. Fizikailag hogy bírja ezeket az »önnek szánt« szerepeket? Nem fáraszt el, mert nem erőlködöm. Hamarabb kimerülök egy másfél órás autózásban, mint a háromórás színpadi létben.